Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)

1911-01-22 / 13. szám

8 TÉLI ESTEK Az ablak párkányán egy kis madár csevegett. Olyan kedvesen csevegett. — Szeretem, Eszti. És nem tudok nélküle élni... A leány mosolyog. Mosolygásába csodálkozás vegyül. — Mondja Eszti, csak egyetlen szóval mondja hogy szeret. De Eszti kecsesen rázza a fejét. • — Oh nem, nem ! Őszintén megmondhatom. Én nem szeretem magát. Szólott és újra megrázza gyönyörű fejét taga­dóra. De milyen tagadóra. És a pesti ur erre a rázásra úgy ugrik fel, mint a kit a villám érintett meg. — Hát kit szeret? — Tartozom-e önnek felelettel? Szól a leány egy férfiú méltóságával. — Tudom, hogy azt a paraszt fickót szereti. ’Iszen már be is vallotta neki. — Vallomás? Az én ajkamról ő vallomást nem hallott. És nem is fog hallani. Én sem hallottam. Az igaz szerelmet nem kell vallani. Megérzi azt, aki szeret. — Ön érzi? — Hát aztán kinek mi köze van hozzá, hogy én mit és hogyan érzek. Ön, aki a szabadságot pré­dikálja, ön aki a fehér rabszolgákat akarja a zsar­nokságtól megmenteni, igen ön, aki itt a népnek a szabad szerelmet hirdeti... ön igen tisztelhetné az én szivem szabadságát, szabad választását is. — De Eszti... — Igen, ön mást papol és máskép cselekszik. Ön maga se hisz abban, a miből él, a minek urizá- lását köszöni. — De kérem ... kérem kisasszony. — Eh, kisasszony! Ne haragudjék, ha őszinte vagyok. Iszen önnek még vizsgálatai sincsenek. Ön még nem jogosult arra, hogy házasságra gondoljon. A pesti ur arca egyszerre megszélesedett. — Hát csak ez a baj ? Ez olyan baj, amelyiken segíteni lehet. — De a másikon — nem segíthet... — És ha mégis? — Oh nem, nem. Utolsó szavam, hogy nem szeretem magát. Nem szerethetem soha. Iszen egy egész világ választ el minket. — Bizony rosszul teszi. Bolond leányka az, akinek csak szive van. És esze nincs ... — Oh, ne higyje. A leánynak is van esze, aki veréb után nyúl, mikor stiglinc röpdes utána. Eszti csengő kacajban tör ki. Aztán csillag­szemei villognak. Egyre csillogóbbak lesznek. — Oh uram! A stiglinceket ismerem. Az em­berek közt is. Meg a madarak közt is. Az emberi stiglincek ... de ne, ne beszéljünk erről tovább ... Eszti dacosan lép tova ... büszke nemes lépé­sekkel tart az ajtó felé ... Eszter, csak még egy szóra ... _____________ A leány kérdőleg tekint vissza ... — Tessék . .. — Megbánja még. Nagyon megbánja. Eljön az idő s talán nemsokára, mikor máskép fog velem beszélni. Sírva. Könyörögve. Összeteszi majd a kis kezeit. És esedezve kér, hogy mentsem meg. Elhagyja mindenki. Nem lesz senkije. — Csak az Isten! Kiáltott vissza a leány, ezüst hangján. Büszke, nemes homlokát felemeli. És arcán újra kigyulnak azok a tűzrózsák. Szemében újra világit a parázs. Haja, az a csudás szép lágy haj önmagától bomlik ki és omlik a vállaira. Most már egész sarkáig ér... Olyan e pillanatban ez a leány, mint a mártirságra készülő szüzek voltak, mikor a vadállatok vártak liliom, szűz testükre. .... E percben lép be a nábobné, Zsuzsa asz- szony. Bizony, fehér hajú asszony már. De jóságos arcú, mosolygós szemű, sima homloku. Csak az ajka két sarkán vehető észre, hogy szivében szenvedés szánt. Ez a szántás őszitette, érlelte meg fején a dús hajzatot. Most is mosolyog. Mikor azonban leányára néz ... megdöbben. — Valami bajod van Eszti ? — Oh nincs, nincs semmi... vágta el Eszti feleletét a pesti ur. Eszti végigmérte tekintetével a fiatal embert. Mi'csa tekintés volt az. Aztán karonfogta az anyját. — Menjünk mondta és — magára hagyták a pesti urat. (Folytatjuk.) Hogy lehet egy gyűrűt a fonal hamuján függve tartani ? KözépVastagságu fonalat néhány percig sóvizbe áz­tassuk, könnyű gyűrűt akasszunk rá s gyújtsuk meg a fona­lat. A gyűrű, csak ha megmozdittatik, fog leesni. A SZERKESZTŐSE» TELEFONJA. Kis gazda. Az uj perrend szerint a kereskedő csak akkor perelhet majd lakóhelyén, ha a rendelést és átvételt okirat bizonyltja. A kereskedő ilyen okiratot persze nehe­zebben fog szerezhetni. Az otthonról való perelés tehát nehezebbé válik. De nem lehetettlenné. Majd találnak erre is módot — a vigécek. Tehát... első sorban mégis a gaz­dák óvatosságára, tisztánlátására, okosságára, műveltségére lészen nagy szükség. Már az iskolában kellene ezt az érzé­ket, ezt a tisztánlátást nevelni. De hát e nép iskolákban még mindig a határozókkal, meg a jelzőkkel és — a töb­bivel vesződünk. — Többeknek. Nagyon kérjük megrende­lőinket, hogy hátralékukat postafordultával szíveskedjenek beküldeni. — Keresztényolvasó. A mi elveink, mint látom, sokban eltérnek. Igaz. De van egy tér, a hol együtt érthe­tünk, együtt küzdhetünk. A keresztény világnézet szép, nagy tere. És hisszük, hogy a ki e térnek tiszta levegőjéből táplálkozik, a ki ezen a téren tiszta, messzelátást szerez: az találkozni fog a keresztutján is — velünk. 2. A ki leül — marad. A ki megy — halad. — Figyelő. Nyavalyás agyból ered az. A rá érkezett nyilatkozat valójában képentőrülte. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde­■ ■■ . - - ■ ■ ményezői forduljanak útbaigazításért a ------- ------------- ' „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ............. IB TJ ID -A. P E S X. —— Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek^amtd já^í-edzpénynyel működnek. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRI

Next

/
Oldalképek
Tartalom