Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-22 / 13. szám
4 TÉLI ESTÉK — Egészen készen vagyunk. — No hála Istennek... mikorára tervezhetjük ? — Mit? kérdezi forgó szemekkel Bódi uram. — No hát az egybekelést... ... E szempillantásban dal hangzik. Ezüst csengésű, gyönyörű dal. Szivet fogó, gyönyörű melódia. Amilyen csak a magyar földön terem. Virágok, dalos madarak, aranysárgán ringó búzaföldeken... Az árvaleánytollas legény, Sugár Sándor dala. Mikor a leány meghallja ezeket a hangokat: mint valami tündér kap szárnyakra. Szellőként ott terem, a honnan a dal hangzott... Örömrivalgással esik a Sándor karjaiba és boldog-bátrán mondja: — Téged, egyedül és örökre. * * *■ Szemere Mátyás uram megmeredve, csakhogy nem sóbályvánnyá változva áll ott. Az ajka mozog, de szava nem hallszik. Mig végre nagy nehezen kinyögi lelke keserűségét: — Hááát ez a .szeegény leegény teesz csúffá ... — Bizony Szemere Mátyás uram, szólott Bódi gazda megadva magát, mert hogy hát ilyen a magyar leány. A császár fiából rikkancs. Párisban egy kórházban, amelynek Hotel Dieu a neve karácsony éjszakáján egy darab történelem ért véget. Egy ujságáruló rikkancs halt meg ott, aki-III. Napoleon császárnak természetes fia volt. A kórház vaságyán a halott arca különös domboruságu homlokával, finoman hajlott orrával, vastag bajuszával nagyon emlékeztet arra az arcra, amely azokon az aranypénzeken van, amiket a franciák még most is vidáman csörgetnek a zsebükben. A szegénységben elhalt rikkancsnak a szépségéről hires Bellanger Margit, III. Napoleon maitresse-e volt az anyja, aki mielőtt még megismerkedett a császárral, mosással kereste meg kenyerét. A császár kegye következtében ő lett a hatvanas években a párisi nagyvilági társaság királynője. Fia szakasztott mása volt apjának. Szürkéskék szeme, homlokának domborulata, finom hajlású orra, bajusza épp olyan volt, mint III. Napóleoné. Anyja gondos nevelésbe részesítette és a felsőbb iskolákba is beíratta. Halála után négyszázezer frank értékű vagyont hagyott fiára. A magára maradt fiatal ember egyik barátjának a biztatására Tuniszban juhnyájakat vásárolt, amelyeket aztán Párisban adott el. De ez a vállalkozása nem sikerült és egész vagyonát elvesztette. Koldussá lett. Újságok eladásával kereste kenyerét és boldog volt, ha napi fáradságának gyümölcseképpen egykét frankot szerzett. Közben a tüdővész sorvasztó betegsége is megtámadta és baja napról-napra súlyosabb lett. Néhány hónappal ezelőtt egyik jóakarója kieszközölte azt, hogy a Sarah Bernhardt színházában az Aiglon előadásai közben újságot árulhasson. Helyzete némiképp megjavult és estéről- estére szép pénzt gyűjtött be azoknak az adományai révén, akik mint a császár fiának, adták oda aprópénzüket. Sorvasztó betegsége ágyba döntötte és a minap Páris egyik kórházában meghalt. Utolsó pillanatáig teljesen eszén volt. Haldoklásában még utoljára kitört belőle az elkeseredés és igy szólt az orvoshoz aki nála volt: — Hát nem csúfos iróniája a sorsnak, hogyha atyám feleségül vette volna anyámat, ma talán Franciaország császára lennék. Vagy legalább is nem kórházi ágyon, hanem a Tulleriák aranyos mennyezetes nyoszolyáján haldokolnék . . . III. Napoleon fiát, «Peleont« — ahogy rikkancstársai nevezték — közös sírba tették, mint akármelyik más nyomorgó ember fiát. Miért viszi el a tanuló a könyvét az iskolába P (■nwduinpo pni wav afíuoy v a GAZDAK VILÁGA. B Két millió állattenyésztésünk fejlesztésére. Ez az év is jól kezdődik. És nem olyan tréfás értelemben gondoljuk előbbi szavunkat, mint a cigány, akit, mikor hétfőn vittek akasztani, útközben igy szól: »Ez a hét is jól kezdődik«. Nem igy értjük. Mert a mezőgazdának az uj esztendő meghozta egy régi óhajtása beteljesedését. Feljebb ment a búza ára és hozzáértők az egész világból az írják, hogy úgy a gabona, mint az állat nagy ára esztendőkig fogják magukat tartani. A magyar mezőgazdára ezenkívül még külön ajándékot is hozott az uj esztendő. A pénzügyminiszter ur két millió koronával' többet juttat állattenyésztésünk fejlesztésére, mint eredetileg erre szántak, igy most már harmadfél millió koronával többet fog költeni a kormány, hogy állattenyésztésünket javítsa és gyarapítsa. A földmivelésügyi miniszter ur már hivatalosan is nyilatkozott arról, hogy az előbb jelzett summát hogyan kívánja hasznosítani állattenyésztésünk javára. Eddig a községek a tenyészbikák vételére legfeljebb ha a vételár 20, 30 %'át kapták államsegélyképpen, a miniszter szándéka ezután a kedvezményt a szegényebb községek részére negyven százalékig kiterjeszteni, hogy minden község jó tenyészbikákat tarthasson az állattenyésztés javára. Tervben van, hogy bikavásárlásokra egy millió koronát fordítanak s ahol a bikák télen leromlanak a rossz tartás miatt, ott a bikákat tartásra kiadják. Méltányos esetben az állam anyaállatok vételét is segélyezni fogja. A szegény ember legfőbb háziállata a sertés, sajnos, a tizenöt esztendő óta tartó sertésvész következtében megfogyott. A miniszter ur elhatározta, hogy államsegélyt ad a kanok vételére. És mivel állattenyésztésünk fejlesztése szigorúan összefügg ‘ azzal, hogy községeink jóformán a tizenkettedik órában legelőiket rendezzék, a miniszter továbbra is kiterjedő gonddal igyekszik támogatni azokat a községeket, ahol legelő nincs legelővételben, ahol pedig van, de olyan állapotban hagyják, hogy annyit ér, mintha jóformán nem is lenne, ott arra igyekszik a községeket rábírni, hogy a legelőt rendezzék, javítsák fogasolják, fűmaggal bevessék. Egyszer már tanuljuk meg, hogy a legelőt is ép ugv gondozni kell, mint egyéb javainkat. És a gondozás nemcsak abban áll, hogy nagy későn immel-ámmal kiirtsuk róla a szerb tövist. Azért mondtuk elöljárójában, hogy ez az év jól kezdődik, mert amint sorainkból kitűnik, a kisgazda és munkás ember javára mélyreható intézkedéseket tesznek és valóban a siker nemcsak a miniszter jóakaratán múlik, hanem azon is, hogy a községi elöljáróságok a közjóért, lakostársaik javára maguk is munkához lássanak és mielőbb zörgessenek ott, ahol az irás szerint nyitnak, ha tenyész- apaállataik nem megfelelőek és jobbak kellenek, vagy ha legelőjük nincs és ha van, azt vadsóska és kutyafej lepi. , Tegyük meg a lépéseket mindkét dologban. S a kezdőlépést tegye meg az elöljáróság.
