Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-15 / 12. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1911 január 15. 12-ik szám. V KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik november, december, január és február hő — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BOI>NÁR_OÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. T^gli i^yomor. A szegénysége, a> nyomor az esztendő minden évszakában — megterem. . ' 1 \ A nyomor él mindig. É&- kiséri az,\ett)bert az ő élet utain. Legjobb, legkedvezőbb talaja, ideje mégis csak a tél. Télen megfogy a munka, a keresett,-Sőt bizony sok emberre nézve egyáltalán szünetel. És bekopogtat a szükség. A nyomorúság. Az Ínség. A nagy szédítő kérdések közt, azok közt, melyek előtt úgyszólván kérdőjellé görbéd az emberi ész, gondolkodás: talán egyik legnehezebb, legszé- ditőbb kérdés, hogy miért van szegénység, szükség ? Nyomor? Ám mégis az emberi tapasztalat, a józan ész, az okok és okozatok összefüggő szálainak megkeresése bevilágit úgy, a hogy e kérdésbe is. És rájön az ember, hogy a szegénységnek, a nyomornak sokszor, igen sokszor — maguk az emberek, maga a társadalom az oka. Ma, igazán az úgynevezett kis emberek, aztán a munkás nép bizony nem panaszkodhatik, hogy nincs keresete. Van. Csak akarni kell. Keres is, de szórja is, a mai munkás ember a pénzét. Amerikában dolgozik, mint a marha, mint a rabszolga, mondotta nem rég egy visszavándorló, itthon, Európában pedig szórja a pénzét, mint a játszó, könnyelmű gyermek, a ki nem gondol a holnappal. Talán még a következő órákkal sem. Vannak állatok, kiknek ösztönük van arra, hogy a bekövetkező télen át az éhségtől el ne pusztuljanak. Az embernek szabad akarata van. Világosan, előre láthatja, hogy mi sors vár reá. És még sem tud erős, vigyázatos lenni arra, hogy ne csak a mával, de a holnappal is törődjék. Sőt egyenesen neki megy a rettenetes bizonytalanságnak. Az ilyen emberekről meg lehet állapítani, hogy bizony a téli nyomort, ezt a rettenetes kegyetlen vendéget ... ők maguk szabadították úgyszólván magukra, családjukra, gyermekeikre. Ámde millió és millió ember nem oka a maga nyomorának, szegénységének. Szerencsétlenség szakad reájuk. Tűz, viz, betegség, elemi csapások, jóhiszemű csalódások, a rossz emberek és kitudja még mi más teszi rettenetessé, úgyszólván elviselhetlenné életüket. I Az ilyen emberek, családok bizony megérdemlik az emberi társadalom nemes, önzetlen segedelmét. És nem csak könyöradományokból álló segedelmet. De igenis a gondos munkaközvetítést, a keresetnek lehetővé való tevését. Mert ha a munkáshiány sokszor és sok esetben nyilvánvaló is... a munka nélkül való emberek, családok száma úgyszólván kétségbeejtő. Ellenmondásnak látszik ez a dolog. Pedig társadalmi jelenség. A mi korunk jelensége is. E jelenséggel bizony számolni kell a törvényhozásnak és társadalomnak egyaránt. bgp. A 48-as honvédek özvegyeinek nyugdija. Khuen-Héderváry Károly gr., miniszterelnök az 1848—49-es honvédözvegyek nyugdíjjogosultságát kiterjesztette mindazon özvegyekre, akik 1849. után, de az 1867. év lejárta előtt mentek térhez néhai 1848 —49-es honvéd-férjeikhez. Az eddigi szabályzat szerint nyugdíjjogosultságuk csak azoknak az özvegyeknek volt, akik az 1849. év vége előtt léptek házasságra. Azok az özvegyek, akik később mentek férjhez és segélyhez szorultak, a miniszterelnökség kezelése alatt álló 1848—49-es honvédsegélyezési alapból kaptak némi, nagyon csekély támogatást, mert az alap jövedelme a nagyobbmérvü ellátást nem engedte meg. Azáltal, hogy most az özvegyek nagy száma nyugdíjjogosultságot nyer, felszabadul az 1848—49-es honvédsegélyező alapnak is egy tetemesebb része, ami az 1867. után férjhez- ment és segélyre szoruló özvegyek, valamint az árvák kiadósabb támogatására lesz forditható. Ezen alap ezelőtt az 1848—49-i honvédegyletek által kezeltetett, azonban még Wekerle miniszterelnök idejében a miniszterelnökség kezelésébe vették át.
