Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-25 / 9-10. szám
TELI ESTÉK 9 Karácsony a néphitben. A ki karácsony estéjén poharat, vagy fiaskót tör el. nem éri meg a jövő karácsonyt. Karácsonytól újévig nem szőnek és nem fonnak, nehogy a szarvasmarha megsántuijon. Karácsony estéjén minden ételből visznek egy kanálnyit és azt Jézus születése napján a háziállatokkal megetetik, hogy egész éven át egészségesek legyenek. Karácsony estéjén a gazdasszony mézzel keresztet csinál lánya és fia homlokára, hogy amaz után a legények, emez után pedig a leányok úgy járjanák, mint méhek a méz után. Karácsony estéjén a gazda egy-két kéve szalmát hoz a szobába, ezzel azután a gyümölcsfáit bekötözi, hogy jól teremjenek. Karácsony estéjén a lányok szilvafát ráznak meg és e közben figyelnek, honnan hangzik kutyaugatás, arról a tájról fog jönni a kérőjük. Olyan fát, a mely nem terem, karácsony estéjén fejszével meg kell kopogtatni és a közben mondani: Fogsz-e teremni, vagy nem? Ha nem, kiváglak. A fa biztosan gyümölcsöt fog hozni. Karácsony estéjén a baromfit rostáról etetik meg, hogy mindig együtt legyen. A ki karácsony estéjén almát magostól vág ketté, nem éli meg a jövő karácsonyt. Azt a pásztort, aki karácsonynapján lopott kalácsot eszik, soha >em fogják meg tilosban. Karácsony estéjén a falu lányai három papir- szeletre egy-egy legény nevét Írják, a papiroskát három tésztapalacsinba sodorják és forró vízbe dobják ; a melyik név elsőnek kerül a vizszinre, ahhoz a legényhez mennek nőül. Karácsony estéjén almát hámoznak a lányok, azonban vigyáznak, hogy a héj egészben megmaradjon, ezt azután hátuk mögé dobják és a milyen betü-alak képződött a földre esett héjból, olyannal fog kezdődni a leendőbelijük keresztneve. Karácsony estéjén nyaláb fát szednek olvasat- lanul a hajadonok és a melyikök páros darabot szedett, legényemberhez megy nőül, különben öz vegyhez. Mikor almát esznek a karácsonyi vacsoránál, kicserélik egymással a falatokat, hogy ismeretlen utakon el ne tévedjenek. Legjobb a karácsonyi kalácsot körtefa fájával sütni meg ; a hamut káposztapalánta alá kell hinteni, hogy le ne rágják a hernyók. Karácsony estéjén az eladó lányok fakanállal kopognak oly házak ablakán, ahonnan férjet szeretnének kapni: ha a bentlevők azt mondják : vidd el őt, úgy egy éven belül menyecske lesz belőlük: ha azt kiáltják : hagyd, mert megártana, még hosszú ideig pártában maradnak. Karácson; estéjén minél több kalácsot hagynak az asztalon, hogy bő isteni áldásban legyen részük. Karácsony estéjén keményre főtt borsót szórnak el a szobában, masnap reggel betereli oda tvukjait a gazdasszony és a hány borsószemet eszik meg egy-egy lyuk: annyit fog tojni. A ki a karácsonyi éjféli mise után puttonyból iszik vizet, az sokáig bírja ki majd a szomjúságot. A karácsonyi vacsora morzsáit ablak alá szórják abban a hitben, hogy azokból kis virágocskák fognak kinyílni. A mely gyermek karácsony estéjén születik, abból szerencsés ember lesz. * * * Ezek a hiedelmek természetesen merő babonák, feltevések. De az nem tagadható, hogy a néphit egyikében másikában az önkifejtő és számitó gon- dolkás is megnyilatkozik. Vörösmarty Mihály fája. — Széli Kálmánné gyakran volt Gödöllőn Beniczkyné-Bajza Lenkénél, kinek unokatestvére volt. Bajza József szintén Csajághy leányt vett el. A két unokatestvér nagyon szerette egymást és sokat járkáltak együtt a gödöllői erdőkben. Beniczkyné- Bajza Lenke, aki senkivel sem szeretett irodalmi műveiről beszélni, Széli Kálmánnéval közölte többször regénye terveit és nem egyszer fogadta el tanácsát. Egy ilyen erdei séta alkalmával megmutatta Széli Kálmánnénak Vörösmarty fáját. Egy szép cserfát, melynek törzsén kifaragva volt Vörösmarty Mihály neve. Széli Kálmánné megölelte a fát és könnyezve suttogta : — Szegény jó apám. Vörösmarty Mihály fájának az a története, hogy Lukács Pál, a jeles gyermekiró, a gyermekek pajtása, a ki egy gödöllői családnál volt ekkor, a gondjaira bízott gyermekekkel az erdőben a nagy történeti alakokról fákat neveztetett el és bele is vésette a törzsbe a nevett. Ugyancsak Gödöllőn azt kérdezte Széli Kálmánnétól valaki, hogy nincsenek-e költői hajlamai? — Meglehet, — felelte — hogy vannak, de én a költöi vagy Írói munkától félek, mert a költők többnyire boldogtalanok. Az orvos temetése. — Ili az, hogy dr. Kígyó temetésén oly kevesen voltak ? Legalább a betegei kikisérhet- ték volna! — Igaz, de azok mind meghaltak! Tövisek és virágok. A mai újságírónak a kézzelfogható történeti eseményekből, valódi történeti személyekből mesét szeretnének csinálni. Meg sem történt vagy jelentéktelen történetekből, fantáziájukkal spékelt mesékből pedig való történetet fabrikálnak. * V * A mai munkások közt sokan vannak, a kik azt kiabálják, hogy a kalendáriumban csak egy veres betűs ünnep van : a május elseje. De mihelyst munkaszünetről van szó, a naptár veres betűire hivatkoznak. Jó az a veres betű mégis. * * * Vannak, akik a karácsonyt csak azért szeretik, mert karácsonyi vásárt csinálhatnak. És mégis azt csaholják, azt Írják egész esztendőben, hogy — az egyház csak mennyországot ígér. * * * A vallás magánügy, mondják. Abba ne avatkozzék az állam. És ha arról van szó, hogy karácsonyi vásárt csináljanak, a vasárnapi munkaszünet felfüggesztését éppen azért követelik az állam képviselőjétől, mert a karácsonyi vásár nem magánügy ám, de a kereskedőké. * * *
