Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-09 / 11. szám

TÉLI ESTEK

5

rágyújtás aztán a legboldogabb megelégedettség állapotában van. Meg vagyok győződve róla, hogy a Gondviselés akarta, hogy a férfi dohányozzék. Abban a férfiben, aki nem engedelmeskedik a Gondviselés ez akaratának, valami nincs rendben. Azért azt ajánlom önöknek, hölgyeim, hogy boldogságunk és jövőnk érdekében utasítsák vissza minden nem dohányos férfi házassági ajánlatát.

A dohányos férfiak bizonyára világszerte nagy örömmel fogadják e »szakvéleményt«.

■R eb KGYBÖL-ffliSKÓL. ess m

Házasodni.

Már sokszor vitatták azt a kérdést, hogy vájjon a nő házasodhat-e, vagy pedig csak férjhez mehet, nőül mehet valakihez. Már 1842-bcn megtámadták a nő házasodása miatt Garay Jánost az akkori Athenaeumban :

— Regélője’ 93. számában asszonyokat házasít Garay ur. Olvassátok csak az 1072. lapon: Rouenből Írják Garay urnák, hogy ott »Egy angyalszép tizenkét éves fiatal leánykának anyja megházasodott, de ismét özveggyé lón«. Ha ez -igaz, akkor megfordult a’ világ és ezentől a’ nők házasodni, az ifjú legények férjhezmenni fognak, ’s igy ajánljuk ifjainknak, siessenek e’ roueni özvegynél udvarolni, mert ha hozzá férjhezmehetni velainellyik, gazdagabb vőlegény mellett alig fogna egyhamar menyasszonykodhatni.

Egészen hasonló módon gúnyolta ki Kardos Albert ezt a kifejezést a Nyelvőr egy régibb számában. Ott azon- Szarvas Gábor kelt védelmére és igazolta ezt a használatot nemcsak általános okokkal, hanem nyelvtörténeti tényekkel is. Azt irta a többi között:

— Hogy a házas nem csupán a férfi jogos cimzete, hanem a nőé is, bizonyítják ezek az eléggé ismert és megszokott kifejezések: házastársak, házasfelek. Ha a, házastársakon (többes szám) nincs magyar ember, aki mást értene, mint férfit és nőt, nincs magyar ember, aki kétségbevonhatná, hogy házastárs (egyes szám) egyenként férfit is, nőt is ne jelentene ; ha tehát nemcsak a férfi, hanem a nő ií házastárs, házasfél, akkor a nő is házas személy vagy egyszerűen házas is; következéskép házasságra léphet a nő is, megházasodhatik; valamint hogy főtörekvése is volt a magyar embernek mindétig, hogy leányait jól házasíthassa ki.

Ezután sok példát idéz Szarvas Gábor a régi nyelvből, olyant, a melyben a házas feleséget, a házasitás és házasulás — férjhezadást és férjhezmentelt jelent. — Az Oklevélszótár is idéz házas nőket, a Gzuczor-Fogarasi-féle nagy szótár is megemlíti a házas asszonyt s a leány ki- házasitását. Viszont igaz, hogy ma az ilyen kifejezéseket inkább a férfira alkalmazzuk, mint a nóre s igy eredményül az marad, hogy »házasodik — nöról mondva sem hiba, de szokottabb s ajánlatosabb : férjhez megy.« A házas tulajdonképpen azt jelenti, a ki külön házra száll, külön családot alapit, s eredetileg kétségkívül a megfelelő török kifejezés mintájára keletkezett.

*

I

A múlt esztendőben Franciaországban 50 ezer fiúval ' kevesebb született. Az elnéptelenedés ijesztő mérveket ölt.

— Mi az oka 7

— Az elszaporodott agglegénység.

*

Franciaországban a Clémenceauhoz sok felirat érkezett, hogy pusztítsa ki az agglegényeket:

— Vessen ki nehéz adót rájuk.

*

Magyarországon is úgy emelkedik az agglegények száma, hogy ma már a humoristák a szaporodás hasonlatára nem bolondgombát, hanem az agglegényeket alkalmazzák. így :

— Ügy szaporodnak, mint az agglegények.

*

Egy francia iró azt indítványozta, hogy az állam kobozza el az agglegények vagyonát és ossza szét a sok gyermekekkel megáldott családok közt.

ISMERETEK- TARA.

Magyar harangok.

Irta : Hanusz István.

II.

A szepesvármegyei Svedlér városkában két vallás van: római katholikus és ágostai evangélikus; nem is lenne közöttük versengés, ha nem volna a kegyuraság szűkmarkú. A városi tanács ugyanis csak egy nagy harangot vásárolt a két felekezet számára s azt a katholikusok tornyába helyezte. A kényszerűség folytán vasárnaponkint egyazon időben, reggel kilenc órakor kezdődik mindkét templomban az istentisztelet s igy a harangszó egyformán hívta mind a kétféle hívőket az Isten házába. Ez az állapot sok évelődést okozott, mert a harangszót mindegyik hitközség a magáénak mondotta, de azért évtizedekig nem bolygatták a dolgot komolyan.

Egyszer az ágostaiak olyan papot kaptak, aki nem elégedett meg a harangszó felével, akarta az egészet. Megváltoztatta az istentisztelet óráját és követelte, hogy arra is meghúzzák a harangot, sőt temetések idejére is le akarta foglalni. A belőle támadt pör 1886-ig húzódott és ma is eldöntetlen volna, ha a vallásügyi miniszter el nem intézi vala, a mennyiben kijelentette, hogy a harang a katholiku- soké, de használata istentisztelet és temetés alkalmával az evangélikusokat is megilleti, de tartoznak temetés alkalmával a harangszóért járó dijakat a római katholikus egyház pénztárába lefizetni.

Pozsonynak egyik harangja a városháza tornyában 500 éven át csak olyan alkalommal szólalt meg, ha valakit veszteni vittek. Utóbb a virágvölgyi temetőbe került a harang, de 1901-ben visszahelyezték régi lakásába, noha ma Pozsonynak pallosjoga nincs, de annak a harangnak ma is hóhérharang a neve.

A lévai tizennyolc métermázsás öreg harang kőtorony híján, faállványán hívogatta a híveket; elkészült pedig 1902-ben a város főtemplomának tornya annyira, hogy április 24-én átköltözhetett megillető helyére az öreg harang és 26-án ott szólalt meg. Azt mondják róla, hogy szebb ott a hangja a magasból.

Csináltatott Pintér Sáudor szécsényi ügyvéd, a palócok monográfusa, a szőlőbeli háza tornyába harangot, hogy a hegy munkásnépe meghallja a hajnali, déli, esti Ave Maria idejét. A harangavatás ünnepén fölkérték a szépszavu szerszámot maguknak a balassagyarmati reformátusok. Szerette népét Pintér Sándor, képviselte is az országyülésen egyhangú választással, igy szólt tehát: »Jól van, csináltatok én nektek is«. Öntetett pedig a következő föl- irattal: »A balassagyarmati kálomista templom részére öntetett engem Pintén Sándor, római katholikus, a magyarok igaz Istenének örök időn át való dicsőítésére. Ezt a harangot sem az oláh, sem a tót elnémítani nem fogja.

Az esztergomi primási templom nagyharangja 5400 kilogram súlyú. Mikor 1756 augusztus 30-ika estéjén a mélyen bongó szavát meghallottam, nem

\