Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-27 / 18. szám
18. szám. 1 KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : 4 hónapra .... 2 K —- fillér Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos B©1>BÍÁR_<GÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. Safiarodó. — A viszontlátásig! — Tél bizony nem volt. Már talán nem is lesz. Hacsak nem virágos májusban vagy kalászos júniusban. A jó Isten mentse meg a hazát az ilyen fordult természettől. Iszen a politika úgy is eleget forgatja. Hanem azért a „Téli Esték" bekopogtattak minden héten a családok tűzhelyeire. És hogy nem volt unalmas vendég, hogy hétről-hétre mindig szívesebben fogadták, sőt várták: arra nézve nem egy Írásos bizonyságunk és szóval telt őszinte nyilatkozatok vannak birtokunkban. íme, amit ígérünk, annak beteljesedéséhez érkezünk. Tizenhét számra nyújtottunk kilátást. Adunk tizennyolc számot. Mert nekünk nem az anyagi érdek, de a közönség érdeke a fő. És ezzel a számmal be is fejezzük a »Téli Esték« ez idei folyamát. Ha a jó Isten úgy akarja és életünknek, meg egészségünknek is kedvez: jövőre ismét bekopogtatunk ami törzs olvasóink otthonába. Arra kérjük lapunk barátait, hogy a »Téli Es- ték«-et ismertessék meg a maguk körében. Adják át olvasás céljából a »Téli Esték«-et ismerőseiknek. És mutassanak reá, mily tekintélyes kötetet kaptak két koronáért. Hallatlan dolog, hogy ma, mikor a nyomdai viszonyok oly nehezek, drágák, két koronáért IS ívet és ilyen ivet adjon olvasóinak valaki. Mi adtunk. És adunk. És más többet is adunk, ha a közönség megért minket és lapunk köré csatlakozik. És hogy megért, azt örömmel tapasztaljuk. Hiszen e lap és olvasói közt valóságos benső viszony, barátság keletkezett. Talán egy nagy lapnál se történik annyi levelezés, mint e négy hó alatt a /Téli Esték« szerkesztősége és olvasói közt. Meg hogy eltaláltuk közönségünk ízlését, vágyait ismertük és lelkűket megnyugtató, felemelő tartalommal láttuk el: arról nem csak mi győződtünk meg, de előkelő bírálat is elismeréssel adózott. Hát Isten velünk! — szives olvasóim. A viszontlátásig ! Akik pedig esetleg továbbra is maradni akarnak, azok két korona beküldésével kapják a Magyar FÖldmivelö-t egész a következő „Téli Fsték^-ig, az az novemberig. Ez a lap is a mienk, a /Téli Esték« szerkesztője Írja. Hasonló szellemű, élénk, eredeti, cikkekkel és elbeszélésekkel gazdagon ellátott heti újság. A nagy munkaidő kivételével (július és augusztus) minden héten megjelenik. Igazán még egyszer köszönjük a magyar olvasó közönségnek azt a meleg pártfogást és lelkesedést, a mivel a dTéli Esték«-et körülrajongta. — A viszontlátásra! Szatmár-Németi, 1910. február végén. Bodnár Gáspár szerk.-kiadó. Az előrelátás. Az előrelátás okos és bölcs embernek egyik legsajátosabb, legdrágább tulajdonsága. Az, aki csak a mával törődik és szemét nem nyitja ki a holnapra, sőt a holnapulánra sem : bizony olyan mint a vak. Soha se’ tudja, mikor és hova ugrik. A legtöbb ember szerencsétlenségének, tönkre- menésének, csalódásának oka: mert nincs előrelátása. Magyar ember úgy szokja mondani: Nem lát az orránál tovább. Ha ez a jelenség tapasztalható egyes embereknél : mennyivel inkább szembeötlő egyes községeknél, városoknál, megyéknél vagy főleg egész országra nézve. Az idei tél furcsa tél. Már alig számíthatunk arra, hogy tél anyóka vizitet tegyen nálunk. A múltakban is voltak már ilyen telek. Igaz, hogy ritkábban, de voltak. És a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen /Szatmár, 1910 február 27. XII. évfolyam.
