Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-11 / 7. szám

XIIL évfolyam. Szatmár, 1910 december 11. 7. szám. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Felelés szerkesztő és kiadótulajdonos bodnárjíAspír Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmar. Arany János-u. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hé — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K.?— fillér Jó és rossz szellemünk . .. (Bg) Ebben a mi társadalmunkban egy nagy hatalom uralkodik rajtunk. A sajtó... Sajtó neve alá foglalják mindazt, a mi nyomtatva van. Amit a nyomdában nyomda- festékkel nyomtatnak, sajtolnak. Tehát a könyveket, napi és heti vagy havi újságokat, füzeteket, az úgynevezett röpiratokat és igy tovább. Persze erre a magyarázatra a modern ember, (a kapaszdi, meg a népet csak madár­távlatból ismerő „született“ újságíró) mo­solyog. És azt mondja: Iszen van-e, a ki ma a sajtó századában ne tudná, hogy mi a sajtó, ez a nagy hatalom. Bizony van: Ezer és ezer ember. És tiz, százezren vannak, a kik az újabb szavakkal, főleg idegen szavakkal tarkított és úgyneve­zett népnjságokat sem értik már. Csak restellik bevallani. Mert legtöbb iró, különöseii újság­írók nem is gondolnak avval, hogy közért­hetővé tegyék írásukat. Inkább a maguk ol­vasottságát, műveltségét, frázisaikat és mo­dernségüket fitogtatják idegen szavakkal és kegyetlen rossz, gyártott szavakkal. No de, nem erről szól most az én cik­kem. A sajtót akarom bemutatni, mint igazán jó és rossz szellemünket. Mert a sajtó igazán a mi jó szellemünk lehetne. Kellene lennie minden hetijével. Min­den nyomtatott lapjával. Újságaival. Kis és nagy könyveivel egyaránt. A ki olvasni tud ugyanis, az is részese a sajtó nagy hatalmának. ’Iszen gz olvasással ő is élvezi, sajátjává teszi azokaf a szebbnél | szebb gondolatokat, eszméket, melyeket nap­világra hoznak az ólombetűk változatos alakjai. A papír és nyomdafestékkel. Az olvasási képesség nagy kincs. Ke­zünkbe adja a kulcsot, hogy bele tekintsünk a múltak nagy idejébe. Felhasználhatjuk a világ, a nemzetek legnagyobb elméinek ta­pasztalatait, tudományát. Nagy, fáradságos küzdelmek gyümölcseit. Jó szellemünk, igenis a sajtó. Mert szelle­münket táplálhatja. Kedélyünket frissen tart­hatja. Nagy szó ez. A ki tud és szeret olvasni jó könyveket, az nem lehet boldogtalan. Az nem ismeri az élet legnagyobb rémét: az unalmat. A ki olvas, az soha sincs egyedül. El­hagyatottan. A ki okosan, egészséges lélekkel olvas, annak társalgója van. Hű barátja, a kivel tanácskozhatik, úgyszólván beszélgethet. Örömét és bubánatát közölheti. Világos dolog tehát, hogg a jó sajtó a mi jó szellemünk. Sajnos, a sajtó rossz szellemünk is lehet. Ma, a mi korunkban milliók és milliók rossz szelleme. A sajtó feltalálása óta mindig ugv volt. Hogy jó és rossz szellemet vitt a sajtó az emberek közé, Régebben a rossz szellemű sajtó járt mankón. Lassan járhatott; mert kevesen tudtak még olvasni. Meg a könyv, a sajtó terméke drága is volt. Csak egyesek, kiválóbb szellemek használhatták fel jó vagy rossz célokra. Ma már minden emberfia, még a gyer­mek is újságot olvas vagy olvastat. A sajtó termékei sebes szárnyakon röpülnek a piacra, onnan a családokba. És az emberek leikébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom