Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-11 / 7. szám
XIIL évfolyam. Szatmár, 1910 december 11. 7. szám. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Felelés szerkesztő és kiadótulajdonos bodnárjíAspír Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmar. Arany János-u. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hé — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K.?— fillér Jó és rossz szellemünk . .. (Bg) Ebben a mi társadalmunkban egy nagy hatalom uralkodik rajtunk. A sajtó... Sajtó neve alá foglalják mindazt, a mi nyomtatva van. Amit a nyomdában nyomda- festékkel nyomtatnak, sajtolnak. Tehát a könyveket, napi és heti vagy havi újságokat, füzeteket, az úgynevezett röpiratokat és igy tovább. Persze erre a magyarázatra a modern ember, (a kapaszdi, meg a népet csak madártávlatból ismerő „született“ újságíró) mosolyog. És azt mondja: Iszen van-e, a ki ma a sajtó századában ne tudná, hogy mi a sajtó, ez a nagy hatalom. Bizony van: Ezer és ezer ember. És tiz, százezren vannak, a kik az újabb szavakkal, főleg idegen szavakkal tarkított és úgynevezett népnjságokat sem értik már. Csak restellik bevallani. Mert legtöbb iró, különöseii újságírók nem is gondolnak avval, hogy közérthetővé tegyék írásukat. Inkább a maguk olvasottságát, műveltségét, frázisaikat és modernségüket fitogtatják idegen szavakkal és kegyetlen rossz, gyártott szavakkal. No de, nem erről szól most az én cikkem. A sajtót akarom bemutatni, mint igazán jó és rossz szellemünket. Mert a sajtó igazán a mi jó szellemünk lehetne. Kellene lennie minden hetijével. Minden nyomtatott lapjával. Újságaival. Kis és nagy könyveivel egyaránt. A ki olvasni tud ugyanis, az is részese a sajtó nagy hatalmának. ’Iszen gz olvasással ő is élvezi, sajátjává teszi azokaf a szebbnél | szebb gondolatokat, eszméket, melyeket napvilágra hoznak az ólombetűk változatos alakjai. A papír és nyomdafestékkel. Az olvasási képesség nagy kincs. Kezünkbe adja a kulcsot, hogy bele tekintsünk a múltak nagy idejébe. Felhasználhatjuk a világ, a nemzetek legnagyobb elméinek tapasztalatait, tudományát. Nagy, fáradságos küzdelmek gyümölcseit. Jó szellemünk, igenis a sajtó. Mert szellemünket táplálhatja. Kedélyünket frissen tarthatja. Nagy szó ez. A ki tud és szeret olvasni jó könyveket, az nem lehet boldogtalan. Az nem ismeri az élet legnagyobb rémét: az unalmat. A ki olvas, az soha sincs egyedül. Elhagyatottan. A ki okosan, egészséges lélekkel olvas, annak társalgója van. Hű barátja, a kivel tanácskozhatik, úgyszólván beszélgethet. Örömét és bubánatát közölheti. Világos dolog tehát, hogg a jó sajtó a mi jó szellemünk. Sajnos, a sajtó rossz szellemünk is lehet. Ma, a mi korunkban milliók és milliók rossz szelleme. A sajtó feltalálása óta mindig ugv volt. Hogy jó és rossz szellemet vitt a sajtó az emberek közé, Régebben a rossz szellemű sajtó járt mankón. Lassan járhatott; mert kevesen tudtak még olvasni. Meg a könyv, a sajtó terméke drága is volt. Csak egyesek, kiválóbb szellemek használhatták fel jó vagy rossz célokra. Ma már minden emberfia, még a gyermek is újságot olvas vagy olvastat. A sajtó termékei sebes szárnyakon röpülnek a piacra, onnan a családokba. És az emberek leikébe.
