Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-20 / 4. szám
2 TÉLI ESTÉK. KÖZGAZDASÁG-KÖZ JÓLÉT. Hol a hiba ? IV. Bármily erőfeszítéseket teszünk is a mi gazdasági életünk fejlesztésére: ilyen élet mellett, a minőt ma folytat a magyar társadalom — sikerhez, erőhöz, pláne virágzó gazdasági élethez soha el nem jutunk. Úgy járunk, mint az acélrugó. Mentül jobban felemeljük, megfeszítjük, annál jobban visszapattan. Ha mindjárt önmagát sérti is meg, zúzza össze. ’Iszen a magyar családok élete — fent és lent — úgyszólván vakon rohan a gazdasági veszedelembe. Az elzüllésbe. A tönkrejutásba. A nagy Németország gazdagabb ország, mint mi vagyunk. Erősebb alapon álló családi tűzhelyei vannak. Mégis a hatalmas kancellár, Bülow, azt dörögte honfitársaink fülébe, hogy takarékosság és szolid élet nélkül — gazdasági erőről, tekintélyről, boldogulásról ott, náluk szó sem lehet. Vissza mondotta, az ősi egyszerűséghez. Mert Németországot nem a hadsereg, nem is egymagában a gazdasági gépek, munka tette naggyá, hanem az ősi erények és az ősi egyszerűség. És a takarékosság titkának tudása. Az erkölcsi élet és ezzel a nemzet boldogulásának, gazdasági erejének tönkretevésére vezet nálunk valóban — a lukszus hihetetlen uralma. A divatnak kegyetlen kézzel való rombolása. Iszen ma már legtöbb családi életnek, legtöbb tűzhelynek megölője — az igények hihetetlen vakmerősége. Ma már itt nálunk senki sem tud egyszerűen élni. És mentői több fizetést húz, mentői több munkabért kap valaki: igényeit annál jobban kiterjeszti és kifesziti. A felsőbb osztály nem ismeri a pénz értékét. Nem is becsüli. Ma van, holnap lesz, ahogy lesz. A polgárság utánozza divatban, luxusban, lakásban a felső osztályt. A kamarája üres. De a szekrénye duzzad a legdrágább ruháktól. A munkásnép gyönyörű munkadiját a szeszbe öli. A dorbézolásokba fecsérli. A nemzet gazdasági ereje igy természetesen soha se’ érheti el a kívánt fokot. Sőt vissza-vissza esik. Vagy a jólét, a tőke egyesek kezében összpontosul. Azon egyesek kezében, a kiknek van élelmességük, okosságuk — az emberek gyöngeségeit kiaknázni, felhasználni. Szóljunk-e még a politikai erkölcsökről, az érdekharcokról, a bankok lelketlen üzelmeiről. Minek? ’Iszen láthatjuk — tapasztalhatjuk naponként. Mindezekből tiszta világos lehet előttünk bebizonyított tételünk. Hogy nem gazdasági elmaradottságunk a mi megerősödésünk, boldogulásunk el- érhetlenségének oka. Nem egyedül a gazdasági fejlődés az a tényező, erő, mely valamely nemzetet boldogít, nyugodttá, fejlődésképessé tesz. A gazdasági életben, a gazdasági téren igen is haladtunk. Erőt fejtettünk ki. De meggyengültünk erkölcseinkben. Az erkölcsi élet laza felfogása, a könyelmüség, a kötelesség érzetének pusztulása, veszendőbe való jutása, a gondtalan élet után való sóvárgás, a könnyüvérüség — — itt a hiba. Ezek a jelenségek akasztják meg a nemzetet haladásában és függetlenségében. Mert örök igazság marad, hogy politikailag is csak az a nép lehet független, tekintélyes, a mely nép gazdaságilag is erős és öntudatos. Ha asszonyt akarsz elcsábítani, asszonyt, kinek gyermekei vannak, jusson eszedbe saját édes anyád. És bünbá- nódva fordulsz vissza. ■ ■ AMERIKA. B B Roosevelt volt elnök kudarca. Rooseveltet, a volt amerikai köztársasági elnököt jól ismerik a magyar kivándorlók. Jó barátja, pártfogója volt a magyar kivándorlóknak. Európa és benne hazánk is megismerte, mikor nem rég nagy kőrútjában meglátogatta országunkat. Csudáltuk, bámultuk ezt a hatalmas embert. A nagy, praktikus elmét. Csakhogy mig Európában szedte a dicsőségének babérjait, addig otthon ellenségei felhasználták az alkalmat. És szervezkedtek ellene, aki minden valószínűség szerint újra számíthatott a köztársasági elnökségre. Otthon szították ellene a féltékenységet. Rámutattak hiúságára, hogy királyi, fejedelmi minőségben utazik. Hódolatokat fogad. És úgy nyilatkozik, mint valami független császár. Az amerikai embernek csak ez kell! Félti ő a demokráciát. Borzad a gondolattól is, hogy valaki Napoleon módjára magához ragadja a hatalmat. Itt volt tehát az idő, mikor azt az embert, a ki a nagy tőkéseket rablóknak nevezte nyilvános gyűléseken. A ki irtó háborút folytatott és folytat a kartelek és trösztök ellen — hogy mondjuk, azt az embert megbosszulják. A választási hadjáratban — melyben a kongresszusi tagokra szavazott az amerikai nép és mely döntő hatással lehet az uj választásra — Roosevelt megbukott. Kudarcot vallott. A demokraták teljes győzelmet arattak. De ’iszen Rooseveltet ez a kudarc nem verte földhöz. A kik azt hiszik, hogy a volt elnököt levették a lábáról — csalódnak. Ez a győzelem csak látszólagos. Roosevelt újra felemelkedik. És az amerikai nép újra győzelemre fogja segíteni az ő igazságát. B. Apai tanács. — Azt vettem észre fiam, hogy gyakran hazudsz. Ez. csúnya bűn; mindig igazat kell mondani, mégha kellemetlenségünk származik is belőle. — Értem atyám. — Valaki csönget az ajtón. Eredj fiam, nézd meg, hogy ki az s ha valaki engem keres mondd neki, hogy nem vagyok idehaza.
