Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-16 / 12. szám

2 TÉLI ESTÉK uralkodik társadalmunkban a házasság virá­gainak életét, hivatását illetőleg. Ne tessék gondolni, szives olvasóm, hogy mi azt akarjuk, hogy a csizmadia maradjon a kaptafájánál örök időkig. Családjával, fiai­val, leányaival egyetemben. Oh nem! Sőt valljuk, hogy ezt a kor­hadt, terhelt intelligenciát fizikumban (test­ben) és lélekben éppen az alsó osztály vére, józan gondolkodása, lelkének talán fehér lapja mentette, menti és fogja mindig meg­menteni — az elmúlástól, enyészettől. De különböztessünk! De vegyük alapul a testi és lelki dispoziciókat, a jogosultsá­got, az önmunkásságot. Az egyénnek jogos küzdelmét, törekvését, érvényesülését. És ne csináljunk mindenáron szellemi proletáriasságot itt is, ott is. A fiuk és leá­nyok nevelésében egyaránt. Hát hol van az az élettörvény, hol talál­juk annak a gondolkodásnak józan alapjait pl.: minden leány magasabb képzettséget nyerjen és minden fiú ügyvéd legyen? Ha törik, ha szakad. Ismerem én a női kérdésnek minden irányzatát. Mérlegelem a legszélsőbb femi­nizmus érveit. Figvelem az életét a lélek ismeret egész készletével, és mondom, hogy éppen olyan hamis alapon van felépítve az az okoskodás is, a többi közt, hogy a leány­ból kereső, produktiv nőt kell nevelni, mint­hogy a fiúból okvetlen intelligens elemet kell faragni. Igen! Intelligens elemet — a maga köré­ben. Kereseti elemet, a maga módja szerint. De mig egyrészről azt tudom, hogy van­nak orvosok, kik élelmüket nem tudják megkeresni. Mikor egy kis városban 28 ügy­védet számlálnak. Egy másikban negyvenet. És átlagos évi keresetük 1200 korona. És ez a nyomortól alig mentesítő kis jövedelem is késhegyig menő, éppen nem valami szép küzdelem eredménye. Mikor látom, hogy az egyszerű családi tűzhelyek leányai, kik csak valamelyes isko­lát végeztek: 10—15 forintokért úri öltöze­tekben páváskodnak az egyes üzletekben, csak azért, hogy divatos ruhájukat beszerez­zék, otthon pedig úgy táplálkoznak, melyből hihetetlen rövid idő alatt a sorvadásnak lehellete borul ifjú életükre: akkor mégis csak azt mondom, hogy — talán, talán jó lenne egy kicsit gondolkodóba esni — a szülőknek is. A parcellázások. Annyi megdöbbentő adatot közöltünk már mi is a parcellázásokkal űzött lelketlen uzsoráskodásról, hogy szinte jól esik egy-egy örvendetes jelenséget leszögeznünk. A föld-éhség nagy kérdésének megoldása hála Istennek lassan, de annál biztatóbban kezdetét vette. És el kell ismernünk, hogy itt újra a nagy­birtok tulajdonosok, sőt a hitbizományosok is járnak elől felemelő példával. Egykor a nemesség önként, szabadította fel a jobbágyságot, most is az ő nemes hazafias gondolkodása cáfolja meg azok handaban- dáit, önző lármáit, akik az erőszakhoz akarnak nyúlni a magyar nemzet életkérdésének e megoldá­sát illetőleg. íme most gyakrabban olvashatunk ilyen jelentéseket. Herceg Eszterházy a kisemberekért. Eszterházy Miklós herceg véglegesen határozott uradalma egyes részei­nek bérbe adása dolgában, még pedig olyan formán, hogy nem az eddigi módon nagy darabokban, hanem parcellázva a kisbirtokosoknak adta bérbe három birtokát. így az úgy­nevezett Szili-pusztai gazdaságra kisbirtokosokból egy bér- lószövetkezet alakult. Babot község határában lévő majorsá­gokat pedig ezen község lakosai, mig Kapuvár kisbirtokos- sága az úgynevezett iharos pusztát vette bérbe. Eszterházy Miklós herceget eddig is úgy ismerték, mint a szociális javítások lelkes apostolát. Azzal, hogy most felkarolta a bér- lószövetkezetek ügyét, a régieknél nem kevésbbé értékes babért fűzött érdemeinek koszorújába. Megemlítésre méltó­nak tartjuk ehelyütt azt, hogy a Magyar Gazdaszövetség tette meg ezeknek a bérlöszövetkezeteknek érdekében a kezde­ményező lépéseket. * Egy uradalom parcellázása. Keszthelyről jelentik : A gróf Festetich Tasziló uradalom vezetősége szakított az eddigi bérleti rendszerrel és az uradalmakat kisebb parcel­lákra osztva, kisbirtokosok között osztja szét, tehát közvet­lenül juttat a kisembereknek földet, amit eddig másodkéz­ből kaptak. Eddig három község uradalma, u. m. Gyenes- diás, Vonyárc-Avashegy és Balatongyörök községek határá­ban elterülő és a Balaton-parton végig húzódó uradalmak földjeit adták bérbe egy bérletszővetkezetnek 15 esztendőre, amely szövetkezét 420 földmivelóből alakult. A balatongyö- röki birtokon 20 hold földet kihasítottak, amelyet az ura­dalom villatelkekre fog felhasználni parcellázás utján, ame­lyek azután örökösen eladatnak. * Most aztán a magyar népen a sor, hogy meg­mutassa megbízhatóságát, szorgalmát, kitartását és — becsületességét. E kérdésre még visszatérünk. Kivánatos-e a magyar"Amerikában? Azt a kényes kérdést, hogy »kívánatosáé valaki Ameri­kára nézve, tudvalevőleg Ellis Islandon döntik el az egyes odaérkezők feje felett, de nagy általánosság­ban állandó a vita Amerika politikai köreiben, hogy kivánatos-e egyáltalán a bevándorlás, vagy sem és hogy aránylag mely népfajok a legkivánatosabbak s melyek legkevésbbé azok. Általánosságban talán soha sem is fogják a kérdést eldönteni, mert noha kétségtelen, hogy Amerika a bevándorlás nélkül soha sem lett volna azzá, ami ma, a tősgyökeres benszülöttek sok-sok kifogásolni valót tudnak min­dig felhozni az »idegenek« ellen. Sokkal inkább el­döntődnek tekinthető az a kérdés, hogy mely nép­fajok kívánatosak s melyek nem. Megcsontosodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom