Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-13 / 3. szám
2 TÉLI ESTÉK Ha már most azt akarjuk, hogy gyermekeink a jót tegyék, jó példát mutassunk nekik. Ebből láthatjuk, hogy milyen hatalma van a példának a gyermekek nevelésében. Szerencsésnek mondható az a gyermek, kinek környezete tele van jó, utánzásra méltó példával. KÖZGAZDASÁG-KÖZJÓLÉT. BSSI BB EH Hol a hiba ? III. Ha nem tisztán gazdasági gyengeségeinkben van a mi hibánk, a mi küzdelmeink nehézsége, a mi mozdulatlanságunk — hát hol van ? Nemzeti gyöngeségünk okait nem kereshetjük a szellemi erők hiányában. Iszen ez a nemzet, ez a nép — értelmes, fogékony, józan gondolkozásu. Kimagasló tudósaink, világhírű feltalálóink vannak. Tehát, mint Zrínyi Miklós mondotta, egy népnél sem vagyunk alábbravalóbbak. A magyar társadalom mindegyike a szellemi élet fejlődésére igen alkalmas. Éppen ennek a szellemi fejlődésnek köszönhetjük, hogy gazdasági életünk húsz év óta nagy lendületet vett. Hiszen ma mindenki többet keres. Többet fogyaszt. Kényelmesebben él, mint csak húsz év előtt. A nagy földvásárlás, falvaink csinosodása, berendezése nem arra vallanak, hogy népünk szegényedik. Mondjuk, hogy más itt a baj. Más a bökkenő. Az erkölcsben való meggyengülés — ez a magyar nemzet erejének, haladásának, izmosodásának, boldogulásának oka. Forrása és balvégzete. De hát iszen ez a fogalom »erkölcs« igen általános, igen széles, igen nagy fogalom. Nem is nyugtat meg igy egy lélegzetre odavetve, mintegy megszokott sablonnal, kifejezéssel. Talán frázissal — mondják sokan. Pedig ez nem sablon. Nem frázis. Nem kenetteljes állítás. Valóság. Igazság. Mert ha erkölcsi szempontból elemezzük, vizsgáljuk a mi társadalmi életünket: minden bizonynyal megleljük a hibákat. Élénkbe szöknek a mi haladásnak kerékkötői és erősségünk ellenségei. Vegyük csak sorba őket. Mi magyarok nagyon is jól ismerjük például jogainkat. Szinte tultengésben van mi köztünk a jog érzet. De nem ismerjük, főleg nem teljesítjük kötelességeinket. Fent és lent egyaránt. Ma. itt Magyarországon minden emberfia nagy hivatal, főméltóságok, nagy fizetések után futkos. Ám, a kötelesség teljesítése, a hivatal, méltóság magasabb felfogása, főleg lelkiismeretes betöltése — az mellékes. Ma itt nálunk Magyarországon mindenki kevés munkát, szűk munkaidőt, amerikázó pamacsolást, lézengést óhajt, de szó sincs arról, hogy megfogja a munkás a dolog nyelét és teljesítse a kötelességét úgy, amintha azt önmaga érdekében kellene végezni. Sőt sokszor azon vannak, hogy kárt csináljanak a munkaadóknak. Ezek a jelenségek mind, de mind az erkölcs fogalma alá tartoznak. BB KIVÁNDORLÁS. BB Csalódottak... Csalódás az ember élete. Nincs halandó e földön, a kit csalódás sohasem ért. És csak fehér holló számba megy azok száma, akik elmondhatják »Keveset csalódtam!« Csalódunk itthon. Ahol pedig szüléink, rokonaink, barátaink, honfitársaink vesznek körül. Oh igen. Hányszor ütnek sebet szivünkön éppen azok, akiktől szeretetett, önzetlenséget, sőt hálát várunk. Hát hogy ne csalódnának azok, kiket vagy saját féktelen vágyuk vagy mások hivogatásai, csábításai, lelketlen elbolonditásai visznek ki az óceánon túlra, Amerikába.'Vagy más idegen országokba. Azt mondhatná valaki: Iszen ez már olyan közönséges dolog. Hogy a kivándorlók csalódnak, Unos-untalan Írnak, beszélnek róla. Igaz. Ámde ha a csalódás okait mélyebben kutatjuk, bizony azonnal be fogjuk látni, hogy még mindig csak felületesen, úgyszólván sablonosán, megszokott módon hányjuk-vetjük oda azt a szót: »Csalódtak«. Mi, úgyszólván külön megfigyelésünk, tanulmányunk tárgyává tesszük azon okokat, amelyek miatt azok a megrázó csalódások és ezekből eredő szerencsétlenségek erednek és zúdulnak honfitársaink életének egére. És úgy találjuk, hogy bizony nagyon sokszor az Amerikában élő testvéreink meggondolatlansága oka annak, hogy itthon annyi család szétzüllik. Annyi, különben rendes élet utján haladó ember esze elcsavarodik. És végre annyi élet tönkre megy. Ott van például Kerekes István esete a sok más hasonló eset közül. Kerekes István itthon is dolgozhatott volna. ’Iszen szépen keresett. De sógora Király István biztatására itt hagyta a hazai munkát. Kivándorolt. Persze, hogy máskép fordult az élete^ sora, mint ahogyan Király István és ő maga gondolta. A csalódás keserű poharai közt aztán felsóhajtott ám Kerekes uram: — Miért csaltál meg sógor ? ’Iszen tudtad te, milyen komisz itt az élet. A sóhajtásból bosszú lett. Kétségbeesésében Kerekes rátámadt sógorára. Fojtogatni kezdette. A sógor meg — állítólag — önvédelemből meglőtte. No hát ezért ugyan kicsalhatta a sógorát Király István ... Itthon az ó-hazában talán árvák siratják kenyérkereső apjukat és gyászoló feleség szórja rettentő átkait. Ott pedig az uj világban, ha . esetleg fel is mentik Király Istvánt, gyilkos marad ő és lelkében hordozza egész életén át az emberölés szomorú öntudatát ... Rettentő tanulságot szolgáltatnak az ilyen esetek. Egyrészről intik a tengeren túl élőket, hogy százszor is gondolják meg, mikor oda csábítják az itthon levőket. Inti, hogy vigyázzanak leveleikre. Ne takarják a nehéz viszonyokat, mikkel a kivándorlóknak megküzdeniök kell. Számítsanak mindig a bekövetkezhető eshetőségre. Hányán megőrülnek a tengeren. Vagy mikor partra szállanak. Hány lelket fog el a hazafájás gondolata. S mily gyorsan változnak a viszonyok ott Amerikában. Ma még kezünkben van munka. ígérkezik, kínálkozik a jólét. Holnap már a biztos nyomor vigyorog. Másrészről: az itthon levők se vegyenek készpénzül mindent, amit az amerikai levelekből olvasnak. Vagy az onnan érkezett üzenetekből szépen kiszíneznek. Mer’ más á szóbeszéd. Más a papiroson. És más a való, rideg élet. Különösen a tengeren túl való, uj világi élet.
