Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-10-30 / 1. szám

TÉLI ESTÉK 11 2. Tejgazdasági munkásképző-iskola: Kisbéren a férfimunkások, Nagyszéchénvben a nőmunkások részére. 3. Kertmunkásiskolák: Baján, Lőcsén, Nagy- Bocskón és Tordán. Céljuk: ügyes kertmunkások­nak gyakorlati utón vagyis munkaközben való ki­képzése. A tanfolyam tartama két év. 4. Vincellériskolák egyéves tanfolyammal: Tar- calon, Ménesen, Tapolcán és Kecskeméten. 5. Pincemesteri tanfolyam: Budafokon. Kétéves tafolyama alatt a helyes bor és pincekezelésben nyernek oktatást a tanfolyam hallgatói. 6. Erdőőri szakiskolák: Királyhalmán, Liptóuj- váron, Vadászerdőn és Görgényszentimrén. Felvételi kellékek: két középiskola sikeres el­végzése, ép egészséges testalkat. Kérvényeket az illető iskolai igazgatósághoz kell benyújtani. Mindezen szakoktatási intézmények iránt érdek­lődők forduljanak egyszerű levelező-lapon az illető intézel igazgatóságához, ahonnan részletes tájéko­zást kapnak. Béremelés ígérete mikor kötelező ? A munkaadónak azon Ígérete, hogy ha a munkás igyekszik, akkor magasabb bért fog fizetni, oly bizonytalan ígéret, mely nem jogosítja föl a mun­kást a megállapítottnál magasabb bér követelésére. Ily értelmű ítéletet hozott legutóbb egyik hazai bí­róság. A panaszos munkás mint akkordmunkás volt alkalmazva egy asztalosműhelyben, ahol székek készítéséért tucatonkint 18 koronát kapott. Három havi munka után a munkás tucatonkint 24 koronát kért, s miután kérése nem teljesült, a munkaadót a különbözeiért beperelte, arra hivatkozva, hogy mes­tere nagyob bért ígért neki arra az esetre, ha szor­galmasan dolgozik. Miután azonban azt, hogy szám­szerűleg nagyobb bért nem Ígért a munkaadó, be kellett ismernie, a bíróság elutasította, mert nem látta beigazoltnak azt, hogy a mester kifejezett ösz- szegü béremetést Ígért. Egy amerikai farmer birtokán van a világ legöregebb ludja. A tulajdonos azt állítja, hogy farmját 1871-ben vette. Ekkor a ludat a többi baromfi közt már ott találta a far­mon és az akkori tulajdonos állítása szerint már 36 éves volt. Ezek szerint tehát a lúd most 72 éves. Eredeti népies regényünknek ^parasztjából] leánya“­nak közlését jövő számunkban kezdjük meg. A regény szerzője lapunk szerkesztője Bodnár Gáspár. Az eredeti, érdek- feszitő regény megragadó rész­letekben oly gazdag, hogy az a legérdekfeszitőbb téli olvas­mánya lesz a családoknak. — Különösen a nőknek. — m A KANDALLÓNÁL. ■ H B ■ Nem jó az ördöggel tréfálni! — Víg elbeszélés. — Bundás koma a legény korában olyan korcsma-hős volt, a milyent harminc és egy néhány faluban nem találhatunk. Egyszer csak úgy megjuházódott, hogy a falu népe nyilván azt hitte: no ennek a Bundásnak bizony, hogy varázsitalt adtak. Volt is valami a dologban. Csakhogy ez a va­rázsital a Szilágyi Juliska szerelme volt. ügy történt t. i„ hogy Bundás sehogysem tudta a Juliska pici ajkairól meghallani azt a biztató szót, hogy... szeretem ! Hej pedig ez volt életének egye­düli kívánsága. Faggatta is a leányt, de az olyan volt, mint a sir. Egyszer aztán Juliska olyanfélét talált kiejteni az ajkán. — Szeretném én, ha... Nem is kellett több! — Bundás tisztában volt ezzel a >ha« szócs­kával. — Galambom, mondotta egyszer Bundás, adj egy pohár italt. Mondd meg az édes anyádnak, itt szeretném meginni az utolsó pohár — bort. Juliska lelkendezve futott az édeshez. Rémülve mondotta el! milyen sötét szándéké van Bundásnak! Az édes ijedtében egy egész üveggel hozott fel és amúgy szelíden kezdette simogatni Bundást, hogy hát sose adjon kelmed olyan sokat a világ nyelvére, meg aztán leszen az még másképpen is! Ezen közben Bundás megitta a kitöltött pohár bort. És azt mondotta. — Nem Ígérek, nem fogadok semmit, hanem mai naptól — más ember leszek. * * * ügy is volt! Bundás embere lett szavának. Annyira embere, hogy a faluban már nem Bundásnak nevezték ez­után, hanem Bornemiszszának. Alapított is olyan takaros kis fészket, a milyent csak a Gondviselés jó kedvében teremthet erre a bus földre. Olyan boldog házas életet élt, hogy pél­dája lehet az igazi házas életnek. Gyermekeiben találja boldogságát. Istennek hálát adva keresi a mindennapi kenyeret. * » * Hanem hát egyszer, mikor a komáék meglá­togatták Bundásékat... az asszony száján kiszaladt a szó-beszéd. — A jó Isten látott ilyen embert. Még egy pohár bort se tud inni. Bundás ránézett az asszonyra, aztán keserű mosoltyal válaszolt: — Hej asszony, asszony, nem jó ám az ör­döggel játszani! Aztán elmúlt minden. Az élet sora folyt rend­ben, semmi sem zavarta meg a csendet. Jött aztán a farsang! Ilyenkor a falu vigahb szokott lenni. Összejövete­lek vannak, a bor is gyakrabban az asztalra kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom