Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-10-30 / 1. szám
8 TELI ESTÉK. Hogyan védekezzék az egyes ember a kolera ellen ? Irta: Praisz Hugó dr. egyetemi tanár. A nép számára átirta bgr. Mikor a kolera rémes hire végig fut az országon, mindenki csak a hatóságokra szegzi figyelmét. Attól várnak, követelnek mindent. Maga a közönség. Meg az újságok is. Pedig az lenne a védelemnek a legjobb, legsikeresebb módja, ha az újságok megtanítanák népünket, de még az úri rendet is ám arra, hogy a kolera ellen egyénileg is lehet, sőt kell ám védekezni. Ami anyit jelent magyarán, hogy minden egyes embernek meg van arra a hatalma, eszköze, hogy a maga érdekében, a maga természete, szervezete szerint, tehát egyénileg is távoltartsa magától a veszedelmet. Így érne valamit a hatósági intézkedés is. Mert csinálhat a hatóság bármit, ha egyesek nem csak nem védekeznek, de egyenesen belerohannak, vagy másznak a veszedelembe: kockáztatva van a közvédelem is. Egyesek hiába védekeznek a tűz ellen. Egyetlen egy gondatlan, lelkiismeretlen gazda lángba boríthatja az egész községet, vagy várost. így van ez a kolera veszedelemmel is, nem csak a veres kakassal. Az ám, de mikor védekezhetik egyes ember okosan, eredményesen a kolera veszedelem ellen? Csak akkor, ha minden egyes ember tisztába jön azzal, 1. hogy a betegség csirái mi módon terjednek. 2. Mi utón jutnak belénk. 3. És hogy mi módon lehet elkerülni, ártalmatlanná tenni. Mecsnikov, a világhírű tudós egész haragra gerjedve, méltatlankodva fakadt ki, szólván körülbelül emigyen: — Mikép lehet manapság már félni a kolerától ? ’Iszen e betegség ellen való védekezés módját már teljesen ismerjük. Tudományos módon megfejtve és úgyszólván befejezve. Igaza van a tudósnak. De csak azok számára szól ez a kijelentés, akik a kolere csiráinak terjedési módját és ehhez képest a védelmet is jól ismerik és használják is. A szegény népréteg azonban nem ismeri, nem tudja a védekezés módját. Sokszor lehet hallani, hogy a kolera is, ez a rettenetes veszedelem, inkább a szegény népet tizedeli, öldösi. Bezzeg az úri népet kerülgeti. Persze, hogy persze. A néppel nagyon nehéz az igazságot megértetni. Hitetlenül fogadja a tudomány vívmányait. Nem akarja elhagyni a régi, megrögzött szokásokat. Nem megy a fejébe, hogy bizony az ő védekezése nevetséges, sőt sokszor káros. Hogy van ám bizony módja már a baj elkerülésére és megakadályozására. A kik használják, követik, azokat el is kerülte a rémes veszedelem. Legalább általában. No hát arra valók lesznek ezek az ismertető cikkek, hogy e tekintetben a nép gondolkodását megfordítsuk és — a védekezés útjára vezessük. Képzelt kolerabetegek. Amint előfordulnak kolera-megbetegedések, jelentkeznek a képzelt kolerabetegek is, akiknek ugyan semmi bajuk, de ezt tiz orvosnak sem hiszik el. Mikor Rómában az első koleraeset előfordult, egy fiatal hivatalnok kérte a kórházba való felvételét, mert kolerásnak érezte magát. Az orvosok csak nagy fáradsággal tudták vele elhitetni, hogy kutya baja. Egy másik eset a következő: Egy öreg ember sürgősen magához kérette orvosát, akinek megérkezésekor az asszony nyitott ajtót s zokogva mondta: — Istenem! Az uram megkapta a kolerát. Az orvos ijedten rohant a betegszobába, ahol az éjjeli szekrényt mindenféle üvegekkel és dobozokkal telerakva találta. — Vizsgáljon meg, doktor ur, — nyöszörögte a beteg — és mondja, lehet-e még reményem? Nem kellett hosszú idő, hogy az orvos megállapítsa, hogy ez a kolera nem egyéb, mint erős gyomorrontás, de a beteg és felesége ezt semmi szin alatt sem akarták elhinni. Mondhatott az orvos akármit, a két öreg makacsul megmaradt a kolera mellett. Amikor a doktor látta, hogy máskép nem segíthet magán, igy szólt: — Igen, van itt egy kis kolera, de csak nagyon kicsi, úgy, hogy a beteget nem is kell kórházba vinni. Vegyen csak be egy kanál ricinus olajat s holnapra elmúlik a kolerája. Az illető másnapra meggyógyult. De még ma sem hiszi el, hogy nem kolerából gyógyult ki. Fgy ■no haja egymás hosszába fektetve 40—60 mértföld hossza vonalat képez. Csunguz mondások. Mindenki olyan öreg, mint amennyi gondja van és olyan fiatal mint amennyi pénze van. Ne szólj egy szót sem ha a szomszéd lenyirja a birkádat, hanem lopd el a szűrét. Néha jobb a bozótban elakadni, mint az utón tovább haladni. Az istenáldás hamarább jön le az égből, mint az esőcsepp, de hamarább el is párolog. A nép a forrás s a forrás mindig tiszta, csak a csürhe visz bele piszkot. A gazdag ember csak akkor jár kedvünkben, ha bajban van. A szegény ember csak addig imádkozik, mig gazdag nem lesz. A szegény ember egy egész nyájat szeretne egyszerre s még egy birkákoz sem tud hozzájutni. A gazda ember nyáját mindig csak egy-egy birkával szaporítja, nyája mégis rövid idő alatt megkétszereződik. Korhat sátorfa nem bírja ki az uj bőrt. Franciaországban az egy éven alóli gyermekeknek sűrű étellel való táplálása bűntényt képez. KÖZEGÉSZSÉG.
