Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-06 / 15. szám
4 TÉLI ESTÉK ben érdemes, igaz, magyar érzésű utódja, a mostani szeretett József királyi herceg. A ki meg már inkább mint természet-barát és vadász vonzódik a Hortobágyhoz. És éppen az elmúlt őszön hódolt először a fenséges puszta vadon szépségének. Vadlibajáráskór kereste föl a pusztát, midőn a tél előszelével, a zúzmara hullajtó zivatarokkal együtt pihenőre szállanak itt az orosz, lengyel északi mocsarak acélos szárnyú vadlud falkái. Elől a tapasztalt gúnárok. Rágós pecsenyéjü vén tojók. És a hancuri ifjak lármás serege... Kint a Hortobágy-folyó partján József királyi herceg az idén élvezte először a pusztai vadliba- huzásnak ezt a gyönyörűségét. Amaz ősvadászi buja gyönyört, midőn a suhogó árnyaktól lepett nap- alkonyatkor, avagy fojtott vörös fényben derengő hajnalon — a lesgödörből — fölvillámlik a puskacső tüze. És messze karámokig morajlik az öblös hang. Sok vidáman indult vadlibának árván marad a költő fészke. Nem látják viszont rengetegjét a nádasnak a magas északon, a hol a madársereg zavartalanul élvezi az emberektől nem háborított szabadság napjait. Ebből a bűvös körből, a hortobágyi saját, különös, mély érzésű vadászgyönvörüségek bűvös köréből, a mi szeretett ifjú királyi hercegünk sem fog többé kiszabadulni. Mint a hogy boldogult fenséges atyját visszavonzotta ide az általa megértett őspásztorélet varázsa, melyről igy énekelt egy régibb költő : Vágtató csikósok, tanyázó pásztorok, Ti vagytok, ti vagytok igazán boldogok. E nemes ayának nagy természetbarát fiát, maga kijelentése szerint is, már elsődszörre elragadta a Hortobágy ... S a vadliba-vadászat gyönyörűsége — mint fekete, selymes fátyolon keresztül villanó varázsfények lobbanásai — sokszor vissza fogják vezérelni királyi hercegünket a pusztára. Nem egyedül őt ejtette meg ez a varázslat. így például a budapesti egyetem egyik tudós tanára, Bocskor Károly, már évtized óta egyik legszenvedélyesebb vadlibavadász a Hortobágyon. Évről-évre olyan pontosj hogy szinte az első falkával együtt érkezik meg a Hortobágyra ... Jekelfalussy táborszernagy is brigadéros korá- ben sok kedves órát töltött ezen a pusztán. Egész bokor vadlibának megrövidítette az életét. Mágnásaink is szívesen időznek ilyen alkalmakkor a Hortobágyon. A Semsey-vő Chisso-Norris gróf Crouy Dulmen herceggel állandóan jártak hortobágyi libalesre. De a vadászszenvedély dolgában és a puszta iránt való rajongásával mindnyájokat fölülmúlta az egyik különcködő Kállay urfi, a ki vadászával képes volt hetekig sátorban lakni a pusztán, a hol pedig nemcsak a nóta szerint, de valóságban is állandóan fuj a szél... Soha nem szűnik meg a Hortobágy- folyó nádligeteinek mélabus zizegése. A vadászszerencse gazdagsága természetesen nem mindig függ össze a vadász urnák előkelőségével és legkiválóbb angol puskájával, mert mig most a méltán mestervadász József királyi herceg csak hét vadlibát terített le, más alkalommal két egyszerűbb puskás debreceni vadász egy hajnali és egy esti húzáson negyvenkét darab vadlibát puskázott le ... Mert sok függ a leshely megválasztásától és a madarak járásától is. A vadliba-vadászat különleges gyönyörűségén kívül még egy ősibb, magyarosabb szórakozással is kedveskedik ez a felséges puszta. Ez az alkalom akkor következik el, midőn nehéz aranyboglárokkal rakott, vörhenyeges selyempalástját teregeti az ősz. És a mezőség szorgos pókjai lengedező, a levegőben uszongó fehér fátyolfoszlányokkal kötik körül a bogáncskórók buksi fejét. Aranyvörösre játszik át a pázsit színe és estendet még a vezérürü kolompja is mélább szóval kondul. Az ilyen gyönyörű őszi napok újabb szórakozás varázsát szabadítják föl a hortobágyi rónára. Olyik esztendőben ilyenkor rendezik itt a több vármegyére hires agarász-versenyeket. Itt, a Hortobágyon, neki nyujtózkodhatik az agár. Mert mintha acélrugón lökné magát, olyan izmos a pusztaság nyúlja. És árok, halom sem állít váratlan akadályt elébök. Ezen a sik pusztán meghúzhatják a sinórt. És a gyönyörűséges őszi napok következtével — olyik esztendőben — egész sereg nemes ur? nemes úrnő gyülekezik a hortobágyi pusztára. Hogy bemutassák a legjobb háti lovat. Hogy megszalasz- szák a prímás agarat. Daliás urak, tüzes szemű, délceg amazonok száguldanak keresztül a síkon. — A rozsdás-hátú lapályban lappangó csendet messzire elveri a harsány : — Hajrá! Hajrá ... A Kállay, Sennyei, Klobusiczkv, Gencsy, Na- dányi, Jármy, Vay, Balázsházy, Szunvoghad, Doma- hidyék s még sokan mások a kúriákból, — ilyenkor — szabadjára eresztik szilaj magyar kedvöket és a napközi agarászversenyek befejeztével magyaros áldomást tartanak az öreg csárda ivószobájában. Jeles debreceni cigánybanda gyújtó muzsikája mellett táncra is kerekednek ... Közben sorra kerülnek még Recsky Bandi idejéből való avas agarász- történetek, menyecskés kalandok is; mert hogy is mondja csak — az agarászatról Írott jóizü könyvében — debreceni karakán magyar agarász Könyves Tóth Mihály mezőrendőrkapitány? Ló és agár nélkül mi a magyar nemes ? Hús és krumpli nélkül a gulyásos leves. Mit óhajt ? ménesit, zacskóban szűzdohányt. Tűzvérü menyecskét s csókra termett leányt. A. tudományt hagyjuk, hadd bújja a német, Nem érdekel engem, még kevésbbé téged, Vídászkalandjaink többet érnek ennél, Mintha lóhus után pulykacombot ennél! ... Zengenek, zsonganak a hegedűk. Epekedik a nóta. Némelyik könyökére hajtja fejét. Másiknak szép asszony' szomszédjával akad csendes beszélgetni valója... A sötét csárdaház ablakából hívogató fénysugarak vágódnak ki az éjszakába, a pusztai nagy éjszakába s nyája mellől mélán nézi a bojtár.
