Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-06 / 15. szám
2 TÉLI ESTEK nak leányok, kikel már el se képzelünk udvarlójának kísérete nélkül. Még nyilvános helyeken is. Megtörténik, hogy a legyeskedőt végre elviszik, belecsalogatják vagy késztetik a je- gyesi karika gyűrűbe. Hogy aztán annál keservesebb és végzetesebb legyen — a kiábrándulás. Hát ki nem látja be, hogy sok leány boldog házaséletének vagy egyáltalán pártában való maradásának ez a szabadalmazott legyeskedő állapot ássa sírját. Hányszor történik, hogy tiszteletreméltó fiatal emberek közeledtek volna a házhoz. De nem tehették. Ahol már a legyeskedők megvetették lábukat: ott a komoly férfiúnak keresni valója nincs. Jegyezzék meg jól, a leányos háznak roppant ügyelnie kell arra, hogy oda a legyeskedő dongók le ne szállhassanak. A jegyváltásra pedig úgy ügyeljen szülő és leány, mint magára a leány életére vagy pusztulására. Nagy szó az, ha egy leány szabadalmat ad arra, hogy neki valaki állandóan udvaroljon. De felelőségteljesebb és következményeiben tragikus lehet az, ha minden meggondolás nélkül a gvűrücserélés megtörténik. A legyeskedő férfi és egyáltalán a férfi az marad, aki volt — legalább a közfelfogás szerint — a legyeskedés, a gyűrüváltás előtt. Utánna, elmúltával lekeféli magát, mint a ruháját szokta. És halad az élet utján tovább ... tovább... egy másik állomásig. Mintha mi sem történt volna. Nem kérdik: kinek szivét hódítottad meg. Kit öleltél, csókoltál ? Nem igy a leánynál. Oh nem! Nem úgy a leány! A leánynak tiszta hófehér ruháján pecsét marad egy állandó udvaroltatás, legyeskedés megszűntével. Ezt a pecsétet nagyon nehéz eltávolítani. Hát még a jegyváltás ? Az meg éppen olyan foltot hagy a leány lelkén, melyet bármily tisztára mosnak: mindig kiki nő. Még akkor is, mikor végre beleevezett a családi tűzhely szentélyébe. Nagyon kényes és felette jelentős kérdés ez, szives olvasóm. Jelentősebb, mint az emberek hiszik. A társadalom szívtelen, kegyetlen. Igazságtalan. Szabadságot hirdet e téren is. Modernséget. Feminizmust. Nő emancipációt. De mikor aztán Ítélkezni kell, mikor aztán baj van, szerencsétlenség történik: nem csak ott hagyja fájdalmai, könyei közt a családot és különösen a szegény leányt, de ő hajítja reá az első követ. Ő kerüli ki Ő mutat ujjal reá. Őszintén, minden teketória nélkül mondjuk el, festjük le ezt a cudar társadalmi jelenséget. Ám, aki gondolkodni tud — igazat ad nekünk, hogy el kell mondanunk. Közmondások Hogy mennyire szalad az idő, csak az tudja, aki igazán dolgozik. A milyen az élet — olyan a halál. A mindennapi kenyérről. Irta és felolvasta : Dr. Schober Emil. A mindennapi kenyérről akarok Önöknek egyet- mást elmondani arról a kenyérről, melyet nélkülözni nem tudunk s a melyről gondoskodunk, hogy még az utszéli koldusnak is jusson belőle egy-egy falat. A mindennapi kenyér hiányához az éhség és nyomor fogalmát kötjük s midőn azt mondjuk, hogy szenvedő embertársunknak betevő falatja sem volt, a falat alatt a mindennapi kenyeret értjük. A mindennapi kenyér tehát igen nagy szerepet játszik életünkben s mégis csak kevesen tudják kenyerünknek történelmét kezdetétől végéig. A kenyér történelme igen egyszerűnek látszik. Mi megvesszük a kenyeret a péktől, a pék a hozzá szükséges lisztet beszerzi a malomtól, a malom az őrölni valót a gabonapiacon vásárolja a termelőtől, végül a termelő gazda sok fáradtság, gond után learatja, kicsépelteti az Isten áldását. Aki már most azt hiszi, hogy ezzel elmondtam a kenyér történelmét az nagyon csalódik, mert okvetlenül fel kell vetnünk még azt a kérdést is, hogy hát a ringó kalász honnan vette a világhírű magyar buzaszemet? Ezen utóbbi kérdésből rögtön beláthatják, hogy a kenyér történelme nem oly egyszerű, mint a milyenek látszik, sőt igen bonyolult. Nem is tudnám azt a maga egészében a mai estén elmondani, azért csak a mindennapi kenyerünk bölcsőjéhez akarom Önöket vezetni, illető- tőleg meg akarom Önöknek mutatni azon deszkaszálakat, amelyekből kenyerünk bölcsője készült. Hogy célunkat könnyebben elérhessük, hagyjuk el a péküzletet, a zakatoló malmot, sőt ügyet se vessünk, a fáradt szántó-vető emberre, hanem maradjunk meg az utoljára fetvetett kérdésnél, hogy a ringó kalász honnan vette a világhírű magyar buzaszemet ? Ezen kérdésre is nagyon egyszerűen tudnék felelni azzal, hogy termett benne! Ámde érzem, hogy e feleletem t Hallgatóimat nem elégítené ki és méltán! Mert mai nap teljesen tudjuk azt is, hogy a kalászban miként terem a buzaszem s azt is, hogy a bu- zaszem és elsősorban a magyar buzaszam micsoda anyagokat tartalmaz, röviden szólva miből és honnan vette ezen anyagokat? Az elsó kérdésre t. i. hogy a buzaszem miként terem a kalászban most nem óhajtok részletesen felelni, csak annyit jegjTzek meg, hogy a buzaszem
