Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-25 / 9-10. szám

TÉLI ESTÉK elköltözöttben jobb szellemét és egy tevékeny életnek segítő társát vesztette. — Akiért a király áll jót. Milánó egyik éttermében minapában megvacsorázott egy szegény ördög. Pénz nem volt nála, mint utólag kiderült. Másfél koronába került a vacsorája. Mikor a főpincér kézbesítette a számlát, ő előszedett egy ákom-bákom Írást. Ez volt Írva a gyűrött papirosra: Jót állok érte: III. Viktor Emánuel. A naiv csalót a rendőrségre vitték s a dolog persze a lapokba került. Az olasz király jót nevetett az eseten, telefonon utasította a rendőrséget, hogy engedjék szabadon a szegény ördögöt s nemcsak a vendéglői számlát fizette ki a király, de ötven lírát is adatott a szegény embernek. Sőt a lapok utján a közönség is szép pénzt küldött neki, jutalmul azért a mesés naivitásért, hogy a király nevével akart egy ingyen vacso­rához jutni. — Egy főszolgabíró a korcsmák ellen. Wertheimstein Henrik belényesi főszolgabíró igen érdekes beadványt intézett az alispánhoz. E panasz szerint Belé- nyesben annyi a korcsma, hogy csaknem minden házra esik egy. A legkisebb szatócs is, aki korlátolt kimérési enge­déllyel rendelkezik, nem tartja meg a szabályokat és olyan jogokat élvez, mint az, aki korlátlanul mérhet. Az elfajult állapotok a közerkölcsösségre és a lakosság anyagi helyze­tére roppant befolyással vannak, miért is kéri a főszolga­bíró az alispánt, hogy intézkedjék a szabályok meg­tartása iránt. — Állatszámláláa. Az 1910. évi népszám­lálással kapcsolatosan állatszámlás is lesz. Az állatok össze­írása utőljára 15 év előtt történt. Az szerzett adatok ma már elavultak s az állattenyésztés fejlődése érdekében áll, sőt szükséges, hogy vagyonunk ezen milliárdokra rugó részét ismerjük. — Az ököritói halottak. Szatmárvármegye alispánjához megérkezett a belügyminiszter rendelete, mely­ben az ököritói katasztrófa alkalmával elpusztult emberek halottnyilvánitásáról rendelkezik. A rendelet szerint, ha a fölismerhetetlen halottak elhalálozását két tanú igazolta, azokat a halálozási annyakönyvbe föl kell venni. A bel­ügyminiszter intézkedése jogilag igen fontos, amennyiben a hátramaradott özvegyek újabb házasságra léphetnek és ezenkivüt örökjogi szempontból is kihatással bir. w A SZERKESZTŐSEI! TELEFONJA. &u a a a A Magyar Földmivelö t. elöfizettöit kérjük, hogy előfizetésüket idejében megújítani szíveskedjenek. Rendet csak igy lehet kellő időben csinálni. Csak azon előfizetők­nek küldjük lapunkat január hónap múltával, akik előfize­tésbeli kötelezettségüknek eleget tesznek. Nagyon sok meg­rendelőben csalódtunk. Pedig igazán lapunk ára oly csekély, hogy már olcsóbb és megbízhatóbb néplapot úgyszólván gondolni sem lehet. A hátralékok beküldését várjuk posta- fordultával. — Hű olvasó. Felhívjuk e kérdésben figyelmét a következőkre : A nyár elején lefolyt képviselőválasztásról Mailáth József gróf Questions Diplomatiques et Coloniales című előkelő franczia folyóiratban egy hosszabb tanulmányt tesz közzé, amelyben részletezi azon okokat, amelyek sze­rinte a kormány nagy többségét megteremteni elősegítették. Ezek az okok a tanulmány Írója szerint, a nemzet belefá- radása a nagy politikai harcokba, vágy a nyugalom és béke után Ausztriával. Az uj kormány legközelebbi feladatának a szavazati jog reformját tekinti. Abban a nézetben van, hogy a kormánynak a koronától bizonyos katonai enged­ményeket mégis ki kell eszközölni, mert ezek nélkül az országtól követelt nagy áldozatok megadására számitani alig lehet. Ilyenek nélkül a közvélemény könnyen a Héder- váry-kabinet ellen fordulhat. Érdekes az, mit az osztrákok­ról moud. A dualizmusnak elenségeit nem Magyarországon, hanem Ausztriában, főleg pedig a bécsi parlamentben kell keresni. Ezen felfogást a legutóbbi események tényleg megerősítik. — Cs. C« Budapest. Arról a kérdezettről csak annyit Írhatunk, hogy nagy múltú fiatal ember. A KANDALLÓNÁL. A paraszt nábob leánya. Eredeti népies regény. Irta : 1 8 ) Bodnár Gáspár. VII. Otthon van már tehát Eszti. Az ő kis birodal­mában. A konyhájában. A kertjében. Beszélgethet virágaival. Ezek a virágok olyan jók. Sokkal jobbak, mint az emberek. Nem bántanak. Nem tökéletlen- kednek. Megértik az őket megértő sziveket. Ott sürgölődik anyja mellett a konyhában. Süti a szép, dagadó kenyereket. De milyen kenyereket! Miér’ mer azért, hogy az aratás javában folyik. Az aratás! Oh. ki érti meg igazán, mi az aratás ? A pénztőzsér nem érti. A nagy városi embernek eszé­be se’ jut, mikor a hófehér kalácsot kávéjába aprítja : mi az aratás? Talán nem is látta soha életében, hogyan miképpen aratnak ? Talán elfogy az élete és meghal a’ nélkül az a nagyvárosi arszlán, hogy valaha gyönyörködött volna a napfelkelésben. A virradatban. Legfeljebb mámorosán látta a főváros szűk utcáinak palota soraiból a felkelő napnak bí­borban, ünnepi tűzben égő ébredését. Vagy hányán csak éppen olvassák. Elgondolják. Hogy hát ott a nagy mezőségen, a meddig a szem elér messze földön — égen - rajzanak az aratók. Iszonyú forróságban. Égő nagy szomjúsággal. Hulló verejtékkel. És hátuk borsódzik ezeknek az uraknak a rettenetes kánikulában, mikor a hűvös szobában — az aratókra gondolnak. És amint az aranyos kalászokkal ékes búza földeken szaporodnak a keresztek és tarlóvá kezd vállni a ringó buzakalász tenger: azonképpen száll a munkások gyönyörű dala: Ki boldogabb az aratónál ? Most már nem minden munkás ajkáról száll a — boldogító dal. Most már belemarkoltak a mun­kás szivébe is. És megkavarták azt alaposan. Most már az elégedetlenség hangjai hallhatók. Ma már a sztrájk gondolata cikkázik az arató revedező szemeiben. . Itt is, ott is felüti fejét a bonyodalom. Munka­adó és munkások közt. De Bodrogi Tóbiás aratói közt erről se gondo­lat, se szóbeszéd. A Bodrogi Tóbiás aratóit Laci tartja markában. Laci, a ki szintén haza jött. Itthon van. Prokupec- nek sikerült őt megnyerni. Szószólójává lett a magyar­falusi munkásoknak. De még milyen szószólója. Hiába jöttek a faluba a pesti urak. A mun­kások apostolai. Pedig jöttek. És jött különösen eg}r kiváló, ékes szóló apostol. Aki már már a pró- kátori vizsgálaton is túl van. Legalább ő azt mondja. Aki nagyon szép fiatal ember. Nagy politikus. És okos, mint a kígyó. Ha pedig szükséges, kezes, mint a bárányka. Most is, hogy látta az ő izgatásainak hiábava­lóságát, vette észre, hogy a magyarfalusi munkások­kal már nem bir. mert azokat Laci forgatja utjain: hát fordított egyet a köpenyegén és behízelegte

Next

/
Oldalképek
Tartalom