Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-25 / 9-10. szám
TÉLI ESTÉK el. van terjedve sokféle változatban. Alapja az a legenda, hogy mivel az isteni csecsemőt a jászolban az ökör és szamár leheletükkel melengették, ez a két háziállat éjféli mise alatt elnyeri a beszéd adományát. De jaj a hivatlan hallgatózónak: ezek a beszélgetések titokzatosak és végzetesek az avatatlan fül számára. Egy gazda ember, a helyett, hogy a misére ment volna, ki akarta hallgatni állatai éjféli beszélgetését.., Egyszerre csak megszólal a barna ökre: He. fekete komám! mi dolgunk lesz holnap'?« »Gazdánkat visszük ki a temetőbe« — hangzott vissza tompán, de érthetően a kérdezettől. A hallgatózó gazda erre olyan dühre gerjedt, hogy felkapta a közel fekvő szénahányó villát, hogy azzal végigverje a fekete prófétát. De dühében oly vigyázatlan volt, hogy saját magát sértette meg és elvérzett. Más variáció szerint a béres hallgatta ki akaratlanul a beszélgetést és rémülten szaladt a szobába. hol gazdája néhány korhely cimborájával ivogatott. A gazda dühösen rohant az istálló felé, kiáltva: »A fekete hazudót megbüntetem!« De az udvar közepén összerogyott és hozzáteszik : nem lehet tudni, vájjon a sok ital, vagy a hirtelen harag, vagy a nagy félelem következtében. Elég az hozzá, rövidesen kiszenvedett és másnap ökrei csakugvanjjkivilték a holttestét a temetőbe. És azóta senki sem meri a szent éjszakán a háziállatokat bántalmazni, vagy éppen vakmerő módon beszélgetésüket kihallgatni. * * * Normándiában azt tartja a monda, hogy karácsony éjféli óráiban rég elmúlt idők minden szelleme összetalálkozik erdőkben és mezőkön. A szakállas farkasok, törpék és idomtalan óriások ilyenkor rövid időre visszanyerik szabadságukat, temetőkben kék lángocskák lobognak, a halottak megmozgatják sírköveiket, a vizbe fulladtak felkelnek nedves sírjaikból és táncot járnak a szél által felkavart hópelyhekhel. De mindez békés és egy cseppet sem ártalmas dolog; ha ember közeledik, a szellemek nyomtalanul eltűnnek. * * » Iktassunk végül ide egy kedves karácsonyi legendát, mely Bretagneban jár szájról-szájra. Midőn a napkeleti három szent király Bethlehembe jött és kincseikkel és ragyogó kíséretükkel az istállóba lépett, hol az isteni Kisded feküdt, a pásztorok Bethlehem környékéről ismét odagyülekeztek. De mivel ezek a szegény emberek semmi értékes ajándékot sem tudtak hozni, fehér pipitér füzért fontak és körülövezték vele a szegényes jászolt. Midőn a királyokat és fényes kíséretüket megpillantották, félénken húzódtak vissza a rozoga istálló egyik szögletébe. Alig tudlak szemeiknek hinni, midőn a drágalátos ajándékokat megpillantották, melyeket a bölcsek a gyermek Jézusnak jászolába helyeztek. »Ah!« — sóhajtottak alázatosan — »a gyermek most pillantásra sem fogja érdemesíteni szegényes virágainkat«. De nem igy történt. A világ uralkodója közönyösen fogadta a királyok pompás ajándékait. Azután kinyújtotta kezecskéit az igénytelen, egészen fehér virágok után, maga felé húzta és megcsókolta. És minő csoda! Az akkor még teljesen fehér virág közepébe aranyos sugár esett az isteni ajkakról, a szirmok széleit pedig rózsaszínűre festette visszfénye annak az isteni hajnalsugárnuk, melyet a gvermek a világnak hozott. Ettől az időtől kezdve aranysárgák közepén ezek a virágok és olyan szép rózsaszínű a szélük! Mit eszik az ember karácsonykor ? Egész civilizált világban, minden nemzetnek meg van a maga külön megállapodott étlapja, amellyel megünnepli a karácsony ünnepeket. Németország nagy részében a szent estén harcsa szerepet az étlapon, lengyelesen elkészítve, sörszósz- szal. Első ünnepen pedig a libahús az étlap elengedhetetlen kelléke, mindenekelőtt pedig az egész ünnepen a mákos rétes. Ausztriában az ünnepi ételek közt elsősorban áll a gyümölcskenyér, akár minálunk a diós patkó és fonatos kalács. Bajorországban a szent estén az úgynevezett sótalan metéltet főzik, melyet olvasztott vajban sütnek ki. Amerikában a pulyka az ünnepi pecsenye, mig Angliában a vaddisznófej. Az angol udvarnál azelőtt a vaddisznófej felszolgálása különös, nagy ünnepségek között ment végbe. Lordok hozták be ezüst tálcán, trombitaharsogás közepette. Persze az angol plummpuddingról sem szabad elfeledkezni Oroszországban egy pástétom van divatban karácsony estén, mely hal, rizs és káposzta keveréke. Kazánban ha eljön a karácsony, hófehér kalács a rácson. Egy dán tudós azt mondja: 18 év alatti leánynak idősebb férfihoz kell nőül menni; 25 éven alólinak hasonkcruhoz; a ki pedig túl van a 25-ön, menjen ahoz, a ki elveszi. Különös igazságszolgáltatás. Irta : Dr. Merker Márton. — Kertemnek gyöngye egy fenyőfácska, amelyet már néhány év óta szeretettel ápolgatok. Kedvet találtam benne, hogy e zöld csemetét. nagyra növesszem. Zöldtüskés ágacskái ki-kibontakoztak, gombkoronája kipattogolt, fenyőillatt terjedt kiskertemben. A havasok e kedves gyermeke talán érezte is azt a gyöngéd, nagy szeretetet, amellyel gondoztam. — Lassan, szépecskén fejlődött, erősödött, megnőtt. Igazi örömünk lett benne. Gyönyörűség volt nézni, ha zöld tűi közt ott reszketett a harmat, vagy ha rajta csillogott a nyári felhő langyos köny- nyüje. — Karcsún, egyenesen, büszkén emelkedett ki az apróbb cserjék és bokrok közül. Én már ábrándozni kezdtem arról, milyen szép lesz majd a házam előtti kis kertem szegélyén büszkélkedő fenyő. — Ámde sorsa, végzete az már az ábrándozásnak, hogy szétfoszoljék. — Ugv is történt. Egy téli reggelen, rövid idővel a karácsony előtt dédelgetett fenyőfám ott hevert lábaimnál széthasadtan, forgácsokban. — Sudár fenyőfám sehol sincs, eltűnt. A hómezőből csak a fehér tönk látszott ki. Valaki kegyetlen kézzel faragta le zöld kedvencemet. Gonosz tett ez, amely gyilkosság számba vehető. Vagy nem gyilkosság-e kioltani egy ilyen fiatal életet? Sírtam, zokogtam, mert kedveltem volt, s most halott. — Amint ott busolok és vizsgálgatom fenyőfámnak maradványát, rám köszönt szomszédom a doktor. — Jó napot, szomszéd, mivel foglalatoskodik^
