Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-18 / 8. szám
2 TÉLI ESTÉK Pedig a kereskedő világ éppen úgy töri magát a szövetkezetekben rejlő erő, védekezés után, akár a gazdavilág. A kereskedők a legkülönbözőbb egyesületekbe szövetkezetekbe tömörülnek, hogy az élet csatájában megállhassák helyüket. A kissebbek pl. összefognak. Közösen vásárolnak, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a nagy kereskedők önkényének, kapzsiságának. Vannak kereskedelmi szövetkezetek, a melyek a gyárak egyesületei ellen keresnek védelmet. ’Iszen sok-sok kereskedő inkább a gyárak alkalmazottai. mint önálló kereskedők. A gyár szabja az árt. Annak a kereskedőnek nem szabad mástól vennie. No lám ! És a kereskedők? A mi náluk már régen erő, szükség, kényszerűség és egyetemben szabadság is: t. i. a szövetkezés, társulás, egyesület alakítás, azt másoknál, főleg a gazdavilágnál nem csak rossz szemmel nézik, de valóságos veres posztónak tekintik. És ellene kormánynál és társadalomnál jerikói jajgatást és siralmazást rendeznek. Milyen igazságtalan, de kicsinyes felfogás ez! Egyik oldalon a szabad társulást, egyesülést hirdetik, ők maguk meg is cselekszik, de másoknál már csak mint védő eszközt sem tűrik. Kis Gereben, Mezőgazda-napok Budapesten. — Vasárnap kezdődött Budapesten a gazdák országos gyűlése, mely két napra volt tervezve. Az első nap (vasárnap) az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tartotta meg évi rendes nagygyűlését, délben pedig a Károlyi Sándor emlékezetére rendezett disz- lakomán Mezőssy Béla mondott áldomást a Károlyiserleggel a kezében. Ez a lakoma nevezetes baarad a gazdák előtt azon három felszólalás folytán, melyek gróf Tisza István, gróf Desseffy Aurél és gróf Apponyi Albert ajkairól hangzottak el azon kérdés körül, hogy mi a közgazdasági közérdek, ki az agrárius, mi az agrár törekvés és mi a tisztesség követelménye a közgazdasági tevékenység terén? A második nap a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége tartotta meg évi rendes közgyűlését, melynek legkiemelkedőbb mozanata volt Tisza István beszéde gr. Széchényi Istvánról. Az idei gazdagyülések iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés és a felszólalók örömmel állapították meg, hogy a gazdagyüléseken ennyien még sohasem vettek részt. Ez is bizonyítja az összetartási érzetet, a közös mezőgazdasági törekvések tudatát, mely már a gazdatársadalomban mély gyökeret vert. Mit tehetek róla.... — Tekintetes ügyyvéd ur! Hoztam egy fazék zsírt, kenje meg vele a perem kerekét. — Jól van fiam jól van. Ami tőlem kitelik, örömest megteszem. Tekintetes ur! Hoztam egy disznót, segítsen vele a peremen. — Jól van flam, jól van. Örömest segítek ha lehet. Eltelt az év s a disznó-tulajdonos nyerte meg a pert. — Tekintetes ur ! Hát az én fazék zsirom ? — Sájnálom. De mit tehetek róla, ha eldöntötte a disznó. Vigyázz magyar, nagyon vigyázz! Van a fővárosban egy ifjúsági egyesület. A Galilei kör. Hogy miért a neve ennek az egyesületnek éppen ez — azt most nem bolvgatjnk. Csak éppen megjegyezzük, hogy tagjai a »szabadgondolkodók« fiatal óriásokból\ a zsidó ifjúságból, nagvra- törő egyetemi polgárokból, tehát a jövő muzsikájából áll ki. Ennek a körnek a tagjai felolvasó gyűléseket tartanak. A nekik való közönség tagjai közt. Eddig la csak éppen az sugárzott ki a felolvasások irányzatából, hogy hát bizony az ország boldogságának útjába semmi se áll: csak hogy azokat az egyházi földeket, birtokot még meg nem mozgathatták. Evés közben jön meg azonban az étvágy. Most már a fiatal óriások, a jövő Magyarország óriásai merész ugrással tovább mentek. És mint a hogyan a szeg a zsákból kiszökik, ugv szökött ki a körnek legutóbbi felolvasó estéjén a kör egyik tagjának Szende Pál urnák, a ki az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkára is, a szájából az őszinte törekvés, a merész álom ... a jövő muzsikája ... — Hogy t. i. — adta eló Szende ur merész szerénységgel, hogy itt minden hatalmat az agráriusok, a történeti hagyományokkal bírók, a gentri, a rendezett vallási viszonyok közt élők, más szóval a keresztények tartanak a kezükben. Magyarország — pedig addig nem lesz boldog és csak akkor lesz kultur állam, ha a történelmi hagyományokkal nem bírók s a rendezetlen viszonyok között élők azaz az izraeliták kezébe kerül. No hát ime — a szeg zsákból. Erre a nyílt, egyenes beszédre nincs, nem lehet más szavunk, mint az: — Köszönjük, hogy megtanítottál! Köszönjük, hogy bevallottad, mely szerint nektek nem elég az egyházi vagyon. Több kell! Minden kell! Távol legyen tőlünk, hogy ezzel a felfogással minden egyes izraelita polgártársunkat általánosítsuk. De egy ma már bizonyos! Az, hogy a fiatal óriások, kik magukat radikálisoknak, szabadgondol- kodásuaknak ... a jövő muzsikájának tartják: leginkább és legfőbb kép a rendezetlen vallásu. izraelita fiatal óriások közül kerülnek ki Ezeknek nem elég a papi birtok. Tovább mennek. Kell még a másé is. Ezzel sem elégszenek meg. Nekik a keresztény, a magyar haza kell! Köszönjük, hogy erre kioktattatok fiatal óriások. Hogy a magyart vigyázatra, védelemre hívjátok. Túlságos súlyt nem tulajdonítunk ám az ilyen kirohanásoknak. Nekünk nem árt, de használ az ilyen megtapsolt (mert a hallgatóság zajos tapssal jutalmazta a felolvasót). Csak Arany János Toldijából idézzük figyelmeztetésül e sorokat: Repül a nagy kő Ki tudja hol áll meg Kit — hogyan talál meg. Mester. Ha Európa népei, a mostani arányban szaporodnak, egy század múlva a lakosság száma megkétszereződik. * A pók huszonhétszer annyit eszik naponta mint az önsúlya.
