Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-04 / 6. szám

6 TÉLI ESTÉK ISMERETEK -TARA. M m ta *Et£*ányat ver.szív? — A természettudósok ißl előtti már régen közismert tény, hogy az állatok nagysága és a szívverések száma között összsefüg- gés van. Mennél nagyobb az állat, annál kevesebb, men­nél kisebb annál több a szívverések száma percenként, így az elefánt szive percenként 30-at, lóé 40-et, az emberé 70-et, a kutyáé már 90-et, a házi nyulé 200-at, az egéré átlag 700-at ver. gyújtó történetéből. — A foszforos gyújtót tudvalevőleg Irinyi János találta fel 1836-ban, bécsi vegyésziskola hallgató korában. A huszonöt éves fiatalember potomságnak tekintette az egész találmányt. Egy német tanár azt a tanácsot adta neki: vegyen rá magának szabadalmat. De a büszke ifjú magyar nemesnek nem kellett az oszt­rák privilégium (idehaza meg akkor még nem osz­togattak ilyes portékát). Harmadnap beállított hozzá Römer István, Bécsben lakó magyar kereskedő, hogy megvegye tőle a találmányt. — Mennyit kíván érte? — Semennyit. Vagy ha épen tetszik, hát adjon érte három garast, mert nekem ennyibe került a foszfor. Azt mondják Rómer mégis hatvan pengő fo­rintot adott neki És legott gyártani kezdte a gyúj­tót. Irinyi egynéhány nap múlva egy magyar gróffal sétált Bécs utcáin. A wiedeni hídnál már árulták a gyerkőcök a gyufát. — Nini, ezek a vevőid — mondta neki a gróf. — Ugyan kérlek, hagyj már békét ezzel az izével — válaszolta Irinyi bosszúsan. Ha én a vegyészeinek nem tudnám egyéb hasznát venni e haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Később azonban már másképp gondolkozott. Négy év múlva gyujtógyárat alapított Pesten a József-utcában, hogy a bécsi Rómerrel vetélked­jék: de nem boldogult. A gyújtó föltalálójával a gyár bukása után gyakran évődtek, hogy világraszóló találmányáért csak potom néhány forintot kapott s mások gazda­godnak belőle. — Sebaj — mondta Irinyi — találok én ki még külömb dolgot is. És nemsokára kitalált egy kenőcsöt, mely arra való, hogy a kopott piros csizmát egyszeri be- kenésre újdonatújjá változtassa. A kenőcs hatása csakugyan meglepő volt: de Irinyi mégis belevesz­tett. Mert a debreceniek azt mondták: — Nem veszünk mi olyan subickot, amit nem kell kefélni. S a feltalálónak mind a nyakán maradt a kenőcs. Ez a kenőcs-história csak tréfás mese ugyan, de szomorú valóság, hogy Irinyi József mint sze­gény, elfeledt öreg ember halt meg nyolcvan éves korában. Halála előtt húsz nappal árverés volt ki­tűzve vértesi birtokocskájára, melynek földét hosszú életén át tudományosan művelte. ii mi ÜJSA3? mm 3S5H 333 jgS A nyíregyházi huszárok. Embertelen őrmesterek. A képviselőház közelebbi ülésének végén az interpellácziós időben Hazai Samu honvédelmi mini­szter szólalt fel, hogy a katonai brutalitás«-ok miatt régebben hozá intézett kérdésekre válaszoljon. A »brutalitás« nálunk nagyon közkeletű szó, mihelyt kaszárnyáról beszélnek. Hiszen ami végtelen szabad­ságra hajló közfelfogásunk szerint már az egy­szerű parancsolat is brutalitás. A mostani esetben azonban, a melyet annak idején Huszár Károly sárvári képviselő hozott a Ház elé, a szó valódi értelmében kegyetlenkedtek.Nyíregyházán egy huszár­őrmester olyan embertelen bánásmóddal gyötörte a keze alá tett huszárokat, hogy ezek csoportos szö­késsel menekültek az agyon zaklatás elől. Hazai Samu honvédelmi miniszter az eset kapcsán az egész legénységi nevelésről megemlé­kezett s megjelölte azt az utat is, amelyen az al­tisztek részéről, minden hadseregben előforduló, de a miénkben erősen csökkenő hatalmi viszaélések teljesen megszüntethetők. Olyan osztatlan tetszéssel rég nem fogadott a képviselőház beszédet, mint Hazai mostani fejtegetéseit, A néppárt és a két függetlenségi valósággal tüntetett a miniszter mellett, végezetül pedig a kormánypárt, ellenzék egyformán zajos tapsolásban tört ki. A képsiselőház ülésének erre vonatkozó részét itt közöljük: Hazai Samu honvédelmi miniszter kijelenti, hogy azok a szemrehányások, melyekkel Huszár a hadsereget a legénységgel való rósz bánásmód s durva fölfogás czimén illette, általánoságban nem fedik a valóságot. Bár nem tagadhatni, hogy Európa minden hadseregében fordulnak elő brutalitások, zsarnoki hatalmaskodások s trágár társalgási modort is hallani. A hadsereg vezetősége tudatában van a humánus bánásmód erkölcsi hatásának s ezt a fel­fogást a szolgálati szabályzatban is érvényesítette. A magaviseletre, istenfélelemre, az alantasokkal való bánásmódja büntető szankczióval ellátott szabályok vannak. Hogy egyes esetekben mégis történnek brutalitások s a legénységnek és altiszteknek az erkölcsi viselkedése olykor-olykor kifogás alá eshetik, ez olyan baj, melylyel nemcsak a hadseregben, de a társadalom más osztályában is találkozhatunk. Sőt ezt a bajt valósággal importálták a katonasághoz. Az önzésnek ezerféle kinövése sokszor már a csa­ládi életben is feltalálható. Az altisztek többnyire az alsó, kezdetleges műveltségű osztályokból kerül­nek ki s igy nem csodálható, ha a hatalom birto­kába jutva, elvesztik lelki egyensúlyokat. A bajon az altisztek művelésével és a kihágások szigorú büntetésével igyekezik a hadvezetőség segíteni. A másik baj azonban az, hogy a hadkötelesek való­ságos rémmesékkel eltelve vonulnak be szolgálat­tételre s panszkodni se mernek ott, a hol ennek helye volna. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Jó volna, ha az altiszti kart a zsenge ifjúkortól fogva az al- tisztségre nevelnék, mint a hogy az Németországban van. A másikbajon úgy segíthetünk, ha az anyától, a tanítótól kezdve föl a sajtóig mindenki azon lesz, hogy katonaságról való rém hit kivesszen. Ismerteti a nyíregyházi szökési esetet. A vizsgálat kiderítette, hogy ez őrmester csakugyan viszaélt hatalmával, ütötte, rugdosta a legényeket. A haditörvényszék a szökevényeket ezekre az enyhítő körülményekre való tekintettel öt évi börtön helyett csak kéthónapi fogházra Ítélte, az őrmestert pedig öt hónapi súlyos

Next

/
Oldalképek
Tartalom