Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-04 / 6. szám
3 TÉLI ESTÉK ■ B HITÉLET. BH Elébb — mik vagyunk? Nagyon gyakran kerül ütközőpontra, nyilvános gyűléseken, még a parlamentben is, de magán összejöveteleken is az a kérdés, illetőleg divatos jelszó. — Mik vagyunk elébb ? Minden magyar ember — ugymondják a dühös magyarok — első sorban magyar. És aztán katholikus, református, luteránus és a többi. Hát elsőben is a mondók vagyunk, hogy nagy kár, sőt tévedés is ezt a két szent fogalmat igy élbe állítani. Komoly, helyes ítéleteket alkotó agy, elme ezt nem is teheti. Mert például a nyugodt, a dolgok mélyére hatolni tudó kath. ember igy gondolkozik. — Én egyszerre, mi egyszerre vagyunk katho- likusok és magyarok. Ez a két legszentebb erény, érzés, hit és honszeretet úgy összeforródott a lélekben és olyan erővel, hogy egyiket a másiktól elválasztani nem lehet. Legalább gondolkodni, érezni tudó ember lelkében nem. Kérdezzük meg — mondotta egy neves publicista — a szerető feleséget és anyát, melyiket szereti jobban. Az urát, kinek hűséget esküdött? Vagy a gyermekét, kit szive-vére köt össze vele. Nem fog tudni, mit válaszoljon ! Nem fog tudni választani. Sőt megbotránkozik, hogy lehet okos embernek e két szent érzelmet igy szembeállítani. Kérdezzük meg a növényt, hogy melyiket választaná : a napot-e ? Vagy az áldásos meleg esőt. Nem tudna közölük választani, mert mindkettőjükre szüksége van ? Vagy kérdezzük meg egyedül a napot. Elébb mit kapott? Meleget avagy fényt? Mi se engedjünk lelkűnkben versenyt támasztani a hit és haza közt. Ne állítsuk őket egymással élbe, mert mindkettő nagyon érzékeny sebet kaphat. Politikai hirek. — A képviselőházban. Megszavazták a perrendtartást, még pedig gyorsan, váratlanul rövid idő alatt. A könyvkivonat illetőségéről szóló §-ra nézve megnyugtató kiegyezés történt; úgy, hogy a veszedelmes §-nak ilyetén való elintézése mégis csak a gazdák győzelmének tekinthető (Ismertetni fogjuk a törvény szentesítése után. Szerk.) Az indemnitás (a múlt évi költségvetés szerint való kormányzásra a felhatalmazás) tárgyalását a hét elején mindjárt megkezdette a ház és valószínűleg a hét folyamán be is fejezi. Horvátországban válság van. Az exlex árnya borong végig az országon, bár a horvát bán mindent elkövet, hogy a törvényen kívül való állapotot elkerüljék a horvátok. Kínai közmondások. — Égj' császár soha sem érzi magát jobban, mint akkor, ha megengedik neki, hogy beteg lehessen. — A- börtön éjjel nappal zárva van és mégis tele van. A templom éjjel nappal nyitva van és mégis üres. — Aki három napig korán kelt föl, egy nappal többet élt — Ha a kutya teste sovány, a gazda lelke is sovány. bi vasaknap. BW BM CM Családi kép. Azt mondják, hogy az Isten és a lelkiismeret után a gyermek legszigorúbb bírái a szülők cselekedeteinek s általában élelüknek. Erre nézve én a mindennapi élet köréből egy tanlságos történetet akarok elmondeni melyet jól jegyezzenek meg különösen azon apák, kik növekvő gyermekeik előtt nem válogatják a szavukat, sőt elég könyelmüen káromkodni is szoktak. Egy különben igen becsületes és szorgalmas apának kis leánykája első áldozásra készült. Már hónapokkal az előtt készültek e szép és kedves napra, melynél boldogabb napja nincs az emberi életnek. A mama szorgalmasan varrta a kis Erzsikének a fehér ruháját és meg is magyarázta, hogy azérr vesz fel ez alkalommal ilyen ruhát, mert a fehér szin az ártatlanság színe, aki pedig Istent szivébe veszi, annak ártatlannak kell lennie. Végre elérkezett a gyónás napja. Ennek a napnak délutánján a kis Erzsiké odament jó szüleihehz és olyan meghatóan kért bocsánatot azoktól, ha vétett volna valamit ellenük, hogy mindnyájan fuldokló zokogásban törtek ki. Mikor a gyónást elvégezte a kis leány haza jött szép csendesen. Meghúzódott a szoba szegletében, alig szólt egy nehány szót: az utcára sem szaladgált, mint máskor. Hja hiába! Holnap áldozni fog. holnap a Jézuska vesz szivében lakást, igy szokott az ártatlan gyermek készülni a boldog pillanatra. A hajnali harangszó már ébren találta a kis Erzsókot. Lázas örömmel mosakodott, pedig máskor nem ment meg sirás nélkül. Végre ott állott édes anyja előtt, mint egy kis angyal, csak szárnyai hiányzotak. Azok is voltak, de nem láthatóan, mert lelkének szárnyai emelték ma a kis leány szivét a mennyországba. Már már indulni akartak a tamplomba, midőn künn az udvaron esztelen lárma és veszekedés zaja hatott a szobába. A családapa ugyanis nagyon jó ember volt, olyan mint egy darab kenyér, csak egy nagy és legyőzhetetlen hibában szenvedett. Ha a gazdálkodásban valaki felizgatta, akkor olyan hamar feldühödött, mint a tenger és olyan borzasztóan káromkodott mint egy hullánus káplár. Nem nézett akkor senkit, nem ismerte nejét, gyermekét és legjobb barátait sem. Mikor az asszony a lármát meghallotta, elsápadt, összerázkódott. Oh, ez a jó nő már tudta mi fog következni és mikor ránézett áldozni készülő gyermekére, szemei könynyel teltek meg. Egyszere csak kinyílt az ajtó és az atya bőszül- ten jött be azon, borzasztó káromló szavakat ejtvén ki szájából. A kis Erzsók ráborult az asztalra és keservesen sirt. Az anya hiába csendesítette férjét, hiába mutatott a kis leányra, mint sem ért. Csak káromkodott tovább, hogy belezendült a szoba,
