Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-09 / 11. szám
XII. évfolyam. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadőtnlajdonos BODKÁRJKÁSPÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany Jánoa-u. 17. sz. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : 4 hónapra .... 2 K — fillér ______________ V. ■. V— Nő sülés — férjhezmenés. Farsangi gondolatokat is írhattam volna címül. De nem tettem. Sok okból. Elsőben is a farsang szó, bármenyire változtak az idők, még mindig inkább vig dolgokra vonatkozik. Meg tréfásakra. Farsangi tréfákra. Tehát bolondságokra. Pedig, amiről és ahogyan akarok írni most a farsangról: az nem éppen vig. Nem is tréfa. De világért sem — bolondság. Mer' úgy tudjuk meg, hogy társadalmunk sorsát most két elein intézi. Két kérdés göbözi — oldja. A vagyon, illetőleg a pénz és a nősülés — férjhezmenés kérdése. Rövidebben: a pénz és nemi kérdés. A pénz kérdést most csak annyiban érintem, amennyiben szorosan össze van bogozva a másik kérdéssel: a nemi, a házasság kérdésével... Mer’ össze van bizony erősen bogozva: vagyon, jövedelem, fizetés. Oh de nagyon. S ha felvetjük a teksztust: miért nem nősülnek a férfiak és miért nem mennek férjhez a leányok? Hát ő lesz az első jelentkező, aki vigyorogva előrukkol: — Kevés a jövedelmem arra, hogy megnősüljek. Mindennapi beszéd. — Nincsenek ma férfiak, akik igényeimet kielégíthetnék. Gyávák a férfiak. Fáznak a házasságtól. Gyakori panasz. Mindenki hős, aki ma megnősül. így természetesen a férfi világ a női világot okozza, a nő meg a férfiakat, hogy | a házassági statisztika olyan megdöbbentően silány számokat mutat a házasság kötéseket illetőleg. És mutat nemcsak nálunk. A külföldön is. Főleg Franciaországban például. De Olaszországban is egy idő óta sűrűn foglalkoznak e komoly kérdéssel a legnagyobb és legkomolyabb lapok. Miér’, mer’ azért, hogy évről évre apad a házasságok száma. — A fiatal emberek — Írják — a legénysorért lelkesednek. Éppen most akad kezembe egy újság, melyben Serao Mathilde búbánatosan állapítja meg, hogy ennek a súlyos bajnak maguk az eladó leányok az okai. És miért? Mert — úgymond — helytelen fogalmuk van a házasságról. Olyan szivárványos álmokat szőnek, hogy minden komolyabban gondolkodó férfiúnak meg kell mosolyogni. A mai leányok különös elveket hangoztatnak a házasságról. — Azt hiszik, hogy a házasság csak boldogság és nem egyszersmint áldozat is. — Azt gondolják, hogy a boldogság csak akkor következik be a házas életben, ha ők királynék lesznek. Uralkodók férjükön. — Úgy képzelik a házasságot, hogy ott csak fokozott mérvben folytathatják leánykori könnyű, dologtalan, játékos, szerepléses életüket. Még a flirtolást, kacérkodást is. És kevesen vannak, akik azt mondják: — Én nem akarok férjem királynéja lenni. Csak hűséges párja. Sőt munkatársa. Osztályosa mindenben. Nem őrülten imáSzatmár, 1910 január 9.
