Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-25 / 9-10. szám
TÉLI ESTÉK A gazdagok szive megnyílik a szegények számára. A szegény érzi, hogy ő is részese megváltás vigasztalásának és felemelésének. A családok békeségének lehellete ráveti áldó fényét az egész társadalomra. Ilyen varázsa van az első karácsony eszméjének. A Krisztusi hitnek fénye — legyen társadalmunk bármily hullámos, bármily zord — mégis csak előtör a terhes fellegek közül. Mint a királyi a nap, a legszigorúbb, legvadabb télen is kibontja fényének és melegségének forrásait. A XX. század nem fog bírni a szociális kérdéssel. Nem fogja soha — nem megoldani, de még enyhíteni sem — ha az első karácsony eszméjét, igazságait nem veszi alaj)ul, sarkcsillagul. SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! QBE A község legszebb karácsonyi ajándéka.* *) Az általános tapasztalat azt bizonyltja, hogy a községekben a gazdaközönség és különösen a föld- mivelő nép a fogyasztáshoz s a gazdaságban szükséges czikkek beszerzésénél érzékenyen károsodik. Részint azért, — mert a városoktól távol lévén a közlekedési eszközök hiánya, az utak járhatlansága vagy egyéb körülmény folytán kénytelenek a fo- | gyasztáshoz a gazdaságban szükséges czikkeket a I községben drágán és oly egyénektől beszerezni, kik megtelepedve: kizsákmányolják s anyagi romlásba kergetik a népet. De másrészt elősegíti a lakosok anyagi romlását maga a köznép, aggasztó előszeretetével a hitel iránt, melyet ha egyszer igénybe vesz, teljesen ki van szolgáltatva uzsorás hitelezőjének, ki a végül is fizetésképtelen adósát könyörtelenül kifosztja mindenéből s pár év alatt megvagyonoso- dik még olyan községekben is, a hol a lakosoknak alig van betevő falatjuk. így megy tönkre a szegény nép anyagilag s igy züllik el szellemileg és erkölcsileg is. A hatóságokra, — nevezetesen a járási tisztviselőkre hárul ama nemes feladat, hogy nemcsak tanácsadói és vezetői legyenek a népnek, — hanem kisérjék éber figyelemmel mindazon eseményeket és kérdéseket, a melyek a nép szellemi és erkölcsi életét és anyagi érdekeit érintik. A lakosok erkölcsi és anyagi jóléte iránti meleg érdeklődéstől áthatva támogassanak és honosítsanak meg a községekben olyan hazafias eszméket és intézményeket, melyek a nép erkölcsi emelkedését és vagyoni gyarapodását czélozzák. Ilyen czélt szolgálnak a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, melyeknek az egyes községekben felállítása, illetve létesítése körül a járási tisztviselőknek tevékeny részt kellene venniök. Hogy pedig az egyes községekben ilyen szövetkezetek alakul*) A község legszebb karácsonyi ajándéka az lenne, ha szövetkezet alakulhatna mindenütt, ahol az még nincs. Szerk. hassanak, első sorban a járási tisztviselőknek, községi alkalmazottaknak kötelességök volna ezen szövetkezetek czélját és hasznát a néppel megismertetni. S keresni olyan egyént, a ki egyrészt feltétlenül élvezi a nép bizalmát, másrészt pedig hajlandó arra, hogy a kezdeményező szerepét elvállalva, a községben a szövetkezet alakítását lelkes kitartással magáévá teszi. E czélból tehát arra kell törekedniök, hogy első sorban a helység és vidék intelligencziáját — különösen azokat nyerjék meg, — kik már hivataluknál fogva is a nép vezetői. Ha megalakult szükebb körű szervező vagy előkészítő bizottság alkalmasnak találja a talajt a szövetkezet alakítására, nyomban hozzáláthat az alapelvek megvalósításához, melyhez s minden kérdésben vármegyénk gazdasági egyesülete készségesen szolgál felvilágosítással és útbaigazítással. 1( G Négy vaggon magyar. Régen tudott dolog az, hogy Amerikában a magyar embert semmibe sem veszik; se értéke, se becsülete nincsen, csak kisajtolják, megfosztják egészségétől — aztán tovább rúgják, mint a rossz kutyát. Ha ezt azonban hazai újság írja — kételkednek benne, nem adnak hitelt neki, éppen azért ide iktatjuk egy amerikai magyar újság rövid közleményét, mely bizonyságul szolgál soraink mellett. * * * Ismét föllendültek Amerikában a gazdasági viszonyok. Munka van bővivel, csak ember legyen elég, aki azt elvégzi. Ember ?! Amerikában nem emberekre van szükség, hanem bevándorlókra. Erős, izmos bevándorlókra, akik nem akarnak egyebet csak dolgozni. A kik olcsóbbak a gépeknél, mert ha a gépnek megromlik a kereke, legjobb esetben ki kell javíttatni, a mi pénzbe kerül. De a munkában elpusztult, ki- dült vagy elfáradt bevándorló helyét, rögtön elfoglalja az uj, a friss bevándorló. És a milliónyi emberkarból összeállított gép fennakadás nélkül dolgozik tovább. Amerikában a bevándorlók tömegét a hivatalos, üzleti érintkezésben nem nevezik embereknek, még csak forreignereknek sem. Egyszerűen fehérárunak tekintik, a melyet vaggonszámra rendelnek és szállítanak oda, a hol a szükség megkívánja. Egy rendkívül jellemző, mindössze négy soros hirecskét olvastunk egy massiloni amerikai újságban. Érdemes leközölni. íme igy hangzik: »Mivel még a hideg idők beállta előtt a Wheeling & Lake Erie vasút építkezésénél sok munkásra van szükség, négy vaggon magyart Clevelandból ide szállítottak.« Sok lekicsinylés, még több megalázás rí ki ebből a négy sorból. Mert tessék elhinni, ha történetesen amerikai munkásokat hozat a Wheeling & Lake Erie vasút, akkor bizony a massiloni újság nem azt irta volna, hogy négy vaggon amerikait szállítottak Clevelandból. A külömbség csak az, hogy a szállításra kerülő szenet és vágómarhát jól bebiztosítják, de a vaggonszámra küldött magyart nem. Mert Amerikában a legolcsóbb árucikk, a melyre a módosított tarifa még vámot se vetett ki — az ember. Persze ez csak azokra vonatkoznak, a kik abban a kiváló megtiszteltetésben részesültek, hogy Amerikában születhettek.
