Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-19 / 8. szám
TÉLI ESTÉK D minden olyan intézkedést, mely a földbirtokok túlságos szétforgácsolását elősegíti. ❖ A bolgár kertészet. Élelmesség dolgában még nagyon hátra van a magyar gazdálkodó. Erre szomorú bizonyság az, hogy évente az országból hat millió korona vándorol ki a bolgár kertészek kezén. Minden város és nagyobb helység piacán ott látjuk a bolgár kertészt, aki nagy szorgalommal, kitartással egy-két hold földből százakat kitermel. Nézzük és bámuljuk őket, de példájokat követni nem tudja a magyar, mert nem akarja. Inkább elmegy Amerikába a bányákba állati munkára (most már oda se kell, megtelt), de tanulni abból, amit a szemével évek óta lát, nem tud. A magyar föld- mives csak azt tudja, amit az apjától látott. Mástól tanulni se akar. Búza után kukoricát, aztán ismét búzát vet. Mert különben nem lesz kenyér! — mondja rá nagy bölcsen. Lám, a bolgár kertészek egyáltalán nem vetnek búzát s aztán mégis fehérebb buza- kenyeret esznek, mint a magyar földmivelő. Nem szükséges, hogy minden földmivelő álljon be zöldségkertésznek, azonban ezerévi ittlétünk alatt még a kertészkedésből sem tudunk annyit, minta bolgárok. A gazdálkodásunk pedig általában gyenge a kisbirtokosainknál, tisztelet a szép kivételeknek, mint: Kecskemét, Nagykőrös. Czegléd, stb. Csak azért. — Miért nem házasítja meg már a fiát, komám uram ? — A bizony jó volna, legalább volna hova járni egy kis potya pálinkára, eh bs eb HÁZIASSZONY, wsa tm ma mám A ludak tépése. Egy jókora lúd kopasztása körülbelül tizenöt gramm tollat ad ami azonhan az állatnál egy kilogramm hús- és zsírveszteséggel ér fel, amiből kitűnik, hogy a tépés a ludat nagyon is megviseli. Nemcsak bizonyos mérsékletet kell tehát ezen műveletnél tanúsítani, hanem az állatot minden tépés után a rendesnél bővebb táplálékban kell részesíteni, hogy szervezete a szenvedett veszteséget pótolhassa. Aki pedig fajludat tenyészt, vagy húsra, testességre törekszik, annak mellőzni kell a tépést, amint ezt a pommeránia tenyésztők teszik, akiknek ludjaik éppen e körülmény miatt fejlődnek óriási nagyságuakká s váltak világhirüekké. A kopasztott ludak kevesebbet is tojnak és nem igen kotlának el, ivadékuk pedig csenevészebb, gyengébb lesz, mint amelyek nem kopasztott példányoktól származnak. * A lámpaüvegek meglepődésének megakadályozása igen egyszerű dolog. Tegyük a lámpaüveget edénybe, hidegvízbe s állítsuk a tűzhelyre, hogy a viz lassan felforrjon. Midőn fel forrt, vegyük le s hagyjuk az üvegeket addig benne, mig ki nem hült. Ekkor vegyük ki, tisztítsuk meg és töröljük szárazra s tegyük a lámpára. Az igy kezelt lámpaüvegek úgy megszilárdulnak a vízben, hogy a lámpa lángjától nem repednek meg. A lámpaüvegeket állítólag akkor is megóvhatjuk a megrepe- déstől, ha gyémánttal megkarcoljuk. Ez is haszon. — Nézze csak, komámuram, de fura firizorája van annak a nagyságának ott a liba piacon! — Az ám, szerencse, hogy nem hoztuk magunkkal a Bodrit, még neki ugranák, a milyen maskara ez! ■ ma EGYROL>mÁiRÓL. ma mm Magyar ember észjárása. A magyar ember bizalmatlansága szinte legendaszerü. Mindennapos dolog, hogy valamelyik azzal altit be a törvényszékre, hogy látni szeretné az iratait. — Aztán mit akar velük “? — Egy forintot adtam az ügyvédnek bélyegre, azt akarom látni, fölragasztotta-e “? Künn a tanyán nincs mázsája, azonban pontosan tudja minden holmijának a súlyát. Ez a tarázás révén sikerül. A kutágast ugyanis beállítja egyenesre, azután ráaggat az egyik végére különféle holmit. Tudja például, hogy hány kilós a véka búza, mennyit nyom a kert ajtaja előtt a nagy kö, meg egyéb holmi. Ezeket azután igy összeszedvén, a kutágas másik végére elhelyezi a megmérendő tárgyat. Az sem ritkaság, hogy hiányozván bizonyos mennyiségű kiló, kosárba teszi a kis gyermekét és azt is kinevezi súlynak. így azután tudja, hogy mennyit nyom a disznaja, a mit bevisz eladásra a városba. Tudja az utolsó félkilóig — ember legyen a talpán, a ki becsapja. Azonban hátra van még a legnehezebb föladat. A magyar bizalmatlan a városi mázsa irányában is, azért furfangosan kipróbálja. Mindent tud már, csak azt nem, hogy mennyit nyom ő maga'? Bemegy tehát a vaskereskedésbe. — Aggyék egy garasért drótszöget. Ott adnak neki. Arra azt mondja: — Ejha, de szép mázsájuk van ! Megmutatná-e ugyan, hogy mennyit fogytam nyár óta“? Mert szörnyű beteg voltam, majd rámentem. Erre lemérik, éppen hetven kiló. Most már megy és eladja a disznaját. Mikor a disznót lemázsálták, nagyot gunyorit. — Most próbáljanak ki engem, vagyok-e annyi mint a hizó “? — Nem fogtak ki rajtam — motyog elégülten, mikor bekebelezvén a porczió paprikást meg a liter bort, hazafelé nógatja a sovány gebéit. * Török közmondások. Ki nem tud szolgálni, nem is tud parancsolni. Ki haraggal kel föl, kárral ül le. Hallgatni bölcsek, felelni bolondok szokása. Gyümölcstelen fára nem dopnak követ. A sors ijjától kilótt végzet-nyilat nem lehet az óvatosság pajzsával feltartóztatni. A nép rontja el a fejedelmet. Az esztelen olyan kakashoz hasonlít, mely rossz időben kukorékol. Ki születik mesternek “? Tíz férfi közül kilenc — asszony. Mindnyája közt legboldogabb az, aki bölcsőben hal meg.
