Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-14 / 3. szám
2 téli Esték A magyar ember lelkesedik. Könnyen lángralobban. De lelkesedése hamar alászáll. Lobogó lángja is hamar elalszik. Fizet is a megindulás perceiben. Talán még egy-két évig is. Aztán? Közönyös lesz. Ráhagy mindent az úgynevezett bizottságra. Hadd csinálja a választmány. Az ő dolga. A választmánynak, a bizottságnak is van egy-két tagja, aki viszi a baromi munkát — a megszakadásig. Aztán ? csakugyan elszakad a húr. Néma lesz — minden. A bizottságok, választmányok immár hitelüket, tekintélyüket kezdik veszteni. Gúnyosan jellemzi ezt a bizalmatlanságot az az ismert mondás: „Ha a jó Isten a világ teremtését választmányra bizza — még talán ma se’ lenne a világ megteremtve!“ Mentői csúnyább valami betegség, annál szebb nevet szoktak adni neki — az orvos tudósok. % Nem az tölti el az embert szomorúsággal, hogy megöregedett, hanem hogy már nem fiatal. Az árvaszékek. (***) Valaki mondotta, hogy a mi árvaszékeink olyan székek, melyeken — valóban az árvák ügye ül. Jellemző mondás, találó jellemzés — annyi bizonyos. Legalább még a közeli múltban is, igazán nevét viselte ez a vármegyei, közigazgatási intézmény. Árva volt. Nem sokat törődtek vele. Keveset beszéltek róla. Legfeljebb akkor került szapulóba, ha meg-megdészmálták. Ha az árvákat megkárosították. Egy-egy kisebb-nagyobb sikkasztás esetén. Az árvaszékek tisztviselői is — tisztelet adassák a mindig található kivételeknek — valóságos menedék hely volt. Kiknek ? A más hivatalokból kibukott tisztviselőknek. A kényelem szerető, munka kerülő végzett vagy végzés fele siető földes uraknak. Akik aztán megelégedvén a végzésekkel — itt ugyan semmit sem végeztek. Kedvező ülést nyújtott aztán ez a szék — a sógorságnak, a komaságnak, egyszóval — a családi összeköttetéseknek is. Az árvaszékek története, apróbb és nagyobb részleteikben igen szomorú képeket nyújthatnak festőknek, íróknak, szociológusoknak egyaránt. Nagy tandijat kellett fizetniök az árváknak, hogy csak valamelyesen is máskép legyen, más viszonyok uralkodjanak az árvaszékekben. . Nincs benne kétség, hogy ma már javultak az állapotok itt is. Szigorúbb az ellenőrzés. Használhatóbb, értékesebb elemek vették kezükbe az árvák ügyeit. De még mindig sok a panasz. Sok a baj, az árvaszékek ügykezelése körül. Főleg a nehézkes eljárás, a lassúság, a Pon- ciustól Pilátusig való szaladgálás gyakori esetei azok, melyek ellen a közönségben állandó a panasz. Kétségtelen dolog, hogy az árvaszékek restaurálása életszükség Magyarországon. És ennek a restaurálásnak, gyökeres újításnak hova elébb be kell következni. Azt tartják, hogy nagy, lelkiismeretes gondot okoz a nemzet polgárainak keserves verejtékkel gyűjtött keresetét illető munka, felügyelet, kezelés. Hát édes jó Istenem, mit mondjunk akkor az árvák vagyonának legszentebb érdekeiről. Vannak esetek, mikor egy egy kicsibe vett mulasztás egész család árváinak jövendő sorsára döntő, sújtó hatással van. Pedig, mint a tapasztalat mutatja, az árvaszékeknél ma is ólomlábakon, mankókon járnak — az ügyek lebonyolítása. Itt is tisztelet adassék a meglevő kivételeknek. De mondják, a közvéleményben gyökeret vert az a tudat, hogy az árvaszékeknél a kényelmi, ősi szokásos »majd holnap« szempontok állandóak. A kereskedelmi miniszter legújabban a legszigorúbb rendeletet adta ki — a táviratok gyors, úgyszólván villanyszerü kézbesítésére. Pedig legtöbbször itt üzleti dolgokról van szó. Mily jogos kívánsága az országnak, a szegény árváknak, hogy az ő ügyök se »üljenek« ott az árvaszéki ülnököknél. Hanem menjen az gyorsan, annak rendje és módja szerint. Ha valahol, itt volna szükség a legszigorúbb ellenőrzésre. Óráról órára, napról-napra való ellenőrzésre. Mikor érkezett ez vagy az az akta. Mikor indult egyik kézből a másikba. És mikor nyert elintézést, kézbesítést. így ám ! A nép sokszor csudálkozik, hogy előkelő családoknak ügyeit, pl. nagykorusitást, gyámság alá, vagy újabban a divatos szanatóriumba való helyezés ügyét mily gyorsan, tüstént bonyolítják le. A szegény árvák, neveletlen tanulók, gyermekek várhatnak. Sokszor az árvaszékek késedelme- zése miatt esnek el kenyerüktől. Nem akarunk izgatni ez úgy is gyúlékony időkben. De jobb, ha feltárjuk a bajt nyíltan és őszintén. Jobb, ha a keserű lelkek gyakori megnyilatkozásának kifejezést adunk. Mert iszen a bajokon segíteni lehet. És segíteni is kell! A népet ki kell oktatni az árvaszék intézményének szervezetéről. Arra való a népiskola, a gazdasági iskola, hogy a polgári jogok, kötelességek, gyakorlásába, az államélet szervezetébe bevezessük a jövő nemzedéket. Ha a nép ismerni fogja ez irányú jogait, kötelességét, ismerni az államélet szervezetét, melyek közt élni-halnia kell: majd ő maga fogja intézményeinket ellenőrizni. így bizony sok intézményünk — az ismeretlenség kínai falával van körülbástyázva. Mitől félnek a gyermekek? Egy amerikai orvos hosszú esztendőkön át foglalkozott ezzel a témával és 6000-nél több gyermeket figyelt meg. Azt tapasztalta, hogy elsősorban a mennydörgés az, ami megrémíti az ijedős apróságokat. Másodsorban a hüllők, az az idegenek, a sötétség, a nagy tűz és végül a halál gondolata. Érdekes, hogy a nevezett dolgok hatása mind nagyobb lesz, még pedig a fiuknál 15 éves, a leányoknál 18 éves korukig. A legtöbb bűn e rémitgetés körül az ostoba dajkák és a kevésbbé felvilágosodott szülők lelkét terheli. Pedig a gyermekeket sohasem szabad ijesztgetéssel nevelni.
