Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-11-01 / 5. szám

MAGYAR NYÁR.

Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma Es föllángol e táj, e néma, lomha?

Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár?

JUHÁSZ GYULA.