Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-11-01 / 5. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 438 Jarvis St., Apt. 804, Toronto 5, Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. édesanyjuk koporsóját. S azután senki sem törődött velük. Eszti kilépett az ajtón. Kézenfogta a két ijedt kisgyereket. Benn a házban háborgó szivéhez szoritotta őket. Mellét meleg járta át. Valami kimondhatatlan édesség, amit az ember olyankor érez, ha gyereket ölel magához. — És én még haragudni tudtam rátok, két kis bárány. Kis, virágos bögréket szedett elő. A bögrékbe tejet öntött. A gyerekek mohön ittak s a tej lecsordult a két csupamaszat állacskán. A második adag tejet hörpölgették, amikor az ember belépett. Hallgatag szeme hol a gyerekeken, hol az asszonyon állt meg. —Úgy gondoltam, — akadozott Eszti szava, — ha te is jónak látnád, örökbe fogadhatnánk őket. Nekünk úgysem adott az Isten gyereket. Ezek meg olyan kedvesek, az istenadták. A nagy, vajszivü ember csak a vállát vonogatta. — Nem ver meg az Isten bennünket érte. Kinn ragyogott a napfény. Elöntötte a kis parasztszobát. S Eszti szivében öröm muzsikált. Halkan suttogta: — Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ölbey Irén. NOVEMBER. Eső, sőt néha fagyos eső; ólomszürke ég; hideg, amelyet hidegebbnek érzünk, mint a télét; károgó varjak; ijedten menekülő nyulak és fácánok; lombjukat vesztett fák; virágtalan rétek: nem jobb visszavonulni a meleg szobába s könyvet venni kezünkbe? A November tényleg az a hónap, amelyben előkészülünk a télre. A tél olyan sokáig tart, hogy külön életmódot is tételez fel, amelyre komolyan kell készülni. A télikabátunkat hazahozzuk a tisztitóból vagy kiváltjuk a zálogházból; a kirakatokban szétnézünk meleg harisnya és meleg alsóruha után; a cipőnket megtalpaltatjuk, mert a nedvesség náthát jelent; azon gondolkozunk, hogy hol és mit lehet belül fotografálni, mert a gépünket nem akarjuk kivinni a pocsék időben; több figyelmet forditunk a képtárakra, hangversenyekre, színházra vagy mozira; eljárogatunk a barátaink meglátogatására és — olvasgatunk. Nem az újságot, mert annak az érdemes anyagát a rádió is megadja, hanem komolyabbat és tartalmasabbat: folyóiratot és könyvet. A Természet behajtott bennünket a szobánkba, de mi továbbmentünk s bevonultunk a bensőnkbe is. Gondolkozunk szerencsén, balszerencsén, sorson, világ folyásán de főleg az életünk napjainak a rohanásán. Amint a tavasz megfiatalít, a késő ősz megkomolyit. Erre is szükség van, mert az öntudatos ember cselekvéseinek benső megfontoláson és átgondolt tervezéseken kell nyugodniok. Aztán ha nagyon komorakká váltunk, elővesszük a nyári fotográfiáin-
