Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-10-01 / 4. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 438 Jarvis St., Apt. 804, Toronto 5, Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. vezére nem az erős proletár, hanem a régi királyi család ivadéka, mert ő a legokosabb és legderekabb. S a “Höret die Stimme”? — Televan Istennel. Hogyne volna antibolsevista propaganda?! Jöjj régi legkedvesebbem, Anatole France. Üdits föl pártatlan felsőbbrendűségeddel! — De hisz ez a legantibolsevistább propaganda: ellensége s kigunyolója minden pártnak, sőt minden aktivitásnak. Gyermekmesék után nyúlok. — Egyedem — begyedem — tengertánc. Hajdú sógor mit kivánsz? Nem kivánok egyebet, csak egy elfogulatlan könyvet. És olvasom a mesét: a gróf gyermekét elrabolták s meg akarták ölni, de egy egyszerű paraszt fölnevelte. Senkise ismeri a származását, de aki ránézett, mind érezte, hogy nem lehet közönséges származású gyermek, oly szép és nemes megjelenésű és okos volt. Papa megy sétálni kislányával s figyelmezteti: adjon alamizsnát a koldusgyermeknek. A gyermek ad, a koldus hálás s az erkölcsi világrend örömkönnyeket sir. No, hagyjuk a műmeséket! Meztelen propaganda — a rosszából. Jöjjetek ősi népmesék, azokban aztán biztos nincs se jobb se bal. — Hm. — Az Ezeregyéjszakában a kincs a legfőbb jó, ami után törekedni kell. A magyar népmesék szegénylegénye sem élmunkásságával szerez magának jobb életet, hanem néha vitézségével, de legtöbbször leleményességével és szerencsével elnyeri a királykisasszonyt — s akkor soha többé nem kell dolgoznia. Hát — igaza van a saját szempontjából a bolseviki kormányzatnak, ha kidobált mindent a könyvtárakból s kereskedésekből. Minden propaganda, sőt minden antibolsevista propaganda. Hogy lehet hát, hogy mégis szépnek, nagynak és jónak találtuk őket (nem a műmeséket!) s hogy észre se vettük bennünk a célzatot? Könnyű a válasz:mert akik Írták, irók voltak s művészi módon Írtak. S akik a mai bolsevista propagandha könyveket írják, nem irók s amit írnak, nem művészet. Igen, a válasz könnyű, de megérteni mégse olyan nagyon könnyű. Miért volt azoknak az eszméknek művészi tolmácsoló juk s miért nincs ezeknek? Azazhogy! Ezeknek is volt. Ignazio Silone például. Csakhogy most már ő is ellenük fordult. Rájöttem a magyarázatra. Igaz ügynek terem nagy szószólója, hazug ügynek nem. Mikor Silone irt, a bolsevizmust még hihette kommunizmusnak jóhiszemű ember a vasfüggönyön túl. De ma már csak gyengeagyu vagy rosszakaratú ember propagálhatja. S igy a propagandájuk vagy üres vagy átlátszik a lóláb rajta. Persze könnyebb érezni, mint meghatározni, hogy mi a szép és az igaz és a jó. De nemcsak érezzük, hanem tudjuk is, hogy Pearl Buck minden propagandája mellett is igaz és szép és jó. Ellenben az “Értünk harcoltak”, “A nagy Stalin”, a “Katja, a brigádvezető s atöbbi propagandatermékük se nem igaz, se nem szép, se nem jó. A TORONTOI MINTAVÁSÁR. Immár harmadizben látogattuk meg ezt a nemzetközi kiállítást, amely minden évben érdekes meglepetéseket tartogat a számunkra. Május 29 és junius 9-e közt volt s háromnap a nagyközönség is látogathatta a vevőkön kívül. Feltűnő újdonságot jelentett az idei vásáron Spanyolország, Németország, az olasz bútor, Quebec és az uj angol 35 mm-es fényképezőgép. Spanyolország elég nagy helyet foglalt el s a szőnyegei, vázái és egyéb műtárgyai határozottan művészi teljesítmények voltak. Mivel az árak magasak voltak, nem sokat fogunk látni a kiállított tárgyaikból Kanadában. De a látványuk maga is felfrissítő hatással volt ránk a megszokott “standardised” holmik után. A spanyol áruk ere-