Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 9 hajszolt rabszolgamunka szintén csak a munkások fizikumának gyors összeomlására és ivadékaik csekély életképességére fog vezetni. Ha történelmi távlatokban, tehát évszázadokban gondolkozunk, nem képtelen feltevés, hogy talán mar egy esetleg két évszázad alatt a pár millióra lecsökkenő magyarságot Moszkva urai széjjelszórnák az orosz birodalom külömböző szláv részeibe és alig néhány generációval azután Árpád népe teljesen felszivódnék a szláv néptengerbe. Álmatlan éjszakáimon ilyen sötét rémlátások kisértenek. Ezt a beolvasztási folyamatot meggátolni a magyar emigráció egymagában — hatalmi eszközök hijján — még teljes egysége, politikai, világnézeti egysége és egyetlen országban való együttlakása esetén sem volna képes. A vasfüggöny megszilárdítása, a mai helyzet állandósitása megtagadása volna az Atlanti Egyezményt aláíró országok részéről annak a vezető politikusaik által a Paktum aláírásakor is hangoztatott elvüknek, hogy a világ valamennyi népének akarják a szabadságot és az emberi jogokat biztosítani. Reméljük, hinni akarjuk, hogy valóban erre egyeztek meg, nem pedig csak saját nyugodt emésztésüket, határaikon belül a maguk békés életét és fejlődését kívánják biztosítani. Mert ha igy volna, abbar az alapvető tévedésben volnának, hogy az erős védőszövetség következtében az orosz fegyveres aggresszió elhárítása már elegendő saját országaikban a béke, a termelő munka, a közrend és közjóiét biztosítására. Szó sincs róla. Ha nem is fog Nyugateurópára és Amerikára rátörni az orosz hadsereg, Moszkva urai éppen a fegyveres nyugati védőszövetség megkötése fölött érzett toporzékoló dühükben fokozott tempót fognak diktálni az összes nyugati államokban a még sajnos most is legálisan agitáló, uszító és lázitó kommunista pártoknak és föld alatt működő ötödik hadoszlopaiknak, hogy minél vakmerőbben, minél kiméletlenebbül támadják azoknak az államoknak rendjét és termelő munkáját. Sztrájkok, szabottázsok, merényletek és egyéb gaztetek végtelen sorával fogja Moszkva megkeseríteni a tizenkettőt utolsó órában történt nagyszerű összefogását. És ha mindezt a tizenkettők szövetsége hosszasan, évekig — enyhe szóval élve — “jámborul” eltűrné, bekövetkezik, hogy Oroszország is elkészíti az évek előtt ellopott s azóta lázas igyekezettel készülő atombambát és akkor “mit veszíthetünk?” jelszóval ő lép fel támadóként a nyugati kulturvilag ellen azzal a katasztrófa-okoskodással: “Hadd pusztuljon ez a kapitalista világ még a saját térületeink részbeni pusztulása árán is. Hiszen nálunk, az orosz impérium területén sokkal kevesebb érték pusztulhat, mint a túlsó oldalon. És a végén a kölcsönös pusztításból egy világ romjain és a megmaradó emberiség nyomorán többé már nem a kapitalista-individuális rendszert, hanem egyedül a nyomor, szegénység és szolgaság egyenlőségén és közösségén alapuló kollektiv kommunista rendszert lehet majd felépíteni.” Magyar emigráció közkatonái és vezetői Európában, Amerikában és mindenütt! Ne marakodjatok anyagi, hiúsági és karrier-érdekeitek felett. Ne kezdjetek “jobb — oldal — baloldal” és ennek árnyalatai közötti szőrszálhasogatásokat. A jobb- és baloldali szélsőségek vonuljanak odúikba. Ne idézzétek fel az “úri” osztályuralom ellentéteként a paraszti származás vagy a munkásosztályhoz tartozás kiváltságos voltára alapított, de a Kisgazdapárt, a Parasztpárt és a Kommunista párt néhány éves szégyenteljes szereplésével örökre levitézlett osztálypolitikát és osztályuralmat, nyilván nem egyetemes nemzeti érdekből, egyedül saját személyes politikai hatalmatoknak egy osztály hátán való érvényesítése végett. Magyarországot csak kívülről, nyugatról jövő felszabadítás mentheti meg. Azután pedig bent egy osztályuralomtól mentes nagy nemzeti összefogás építheti újjá. Próbáljon már egyszer mindenki önzetlen lenni. Ne a magunk jövőbeli pozíciója, hanem az otthon szenvedő 9 miliő és az emigrációban vergődő sokezer magyar közös jövendő sorsa legyen mindegyikünk vezető gondolata. Csak ehhez kérhetjük és csakis ehhez kaphatjuk meg népünk és a nyugati hatalmak támogatását és az Úristen segítségét.
