Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 1-2. szám

2 TÁROGATÓ Ezek és a hozzájuk hasonló állítások a magyar helyzet teljes félreértésén alapszanak, ami egész elképpesztő az ő pozíciójával biró ember esetében. Ő annyira bedült a hivatalos magyar propagandának, hogy a Nem, Nem, Soha féle gondolkozásnak komoly támogtójává vált. Szinte halljuk a kö­nyve számos lapjáról a szokásos fényü­­zéses teritékü asztalok körül ülő beszél­getéseket grófokkal, generálisokkal, fő­hercegekkel és nagyvállalkozókkal — jó­részt zsidókkal —, akik Roosevelt kép­viselőjét meggyőzték arról, hogy az irre­denta gondolkozás természetes termék volt. Áhitattal ismétli a magyar propa­ganda szokványos okoskodását: “Ha Ja­pán levert volna bennünket s Kanadát és Mexikót csatlósállamaivá tette volna s Texast Mexikónak adta volna s New England legnagyobb részét Kanadának s bekebelezte volna Kaliforniát és Ore­gont, a “Nem, Nem, Soha jeligéhez va­lami hasonló burjánzott volna fel a vi­rágágyainkban, a hegyoldalainkon s ott égett volna a sziveinkben.” Arról fogal­ma sincs, hogy ez az egybevetés hamis és pedig azért, mert a régi Magyarország nagy területei elvesztették a régi hazával való összetartozandóság érzését. Persze a szinmagyar lakosságú hatalmas terü­letek lekapcsolása imperialisztikus rab­lás volt, amely megmérgezte a határvi­dékek életét s olyan politika kezdetét jelentette, amelyben később a szovjetek lettek az igazi mesterek. De ennek a komplikált problémának a magyar pro­paganda jelszavaival való kezelése nem szolgálja a jobb megértés ügyét. Csak elhomályositja a kérdést s nevetségessé teszi Wilson Elnök bölcs elveit. Hogyan lehetséges az, hogy Mont­gomery, aki a tejiparban gyökerezett s s ennélfogva elméleti rendszerek nem zavarták meg a fejét, elvesztette a va­lósághoz tapadt üzleti érzékét s ilyen kritikátlanul elhitte a romlásnak indult hűbéres és plutokratikus rendszer min­den jelszavát? Két megoldást is talál­hatunk erre a rejtélyre. Az egyik az a tény, hogy a szerzőnek csak halvány fogalma volt úgy Magyar­­ország múltjáról, mint a hivatalos kikül­detése előtti eseményekről. Nem tudott Horthy hatalomraj utásának a körül­ményeiről a román hadsereg támogatá­sával. Nem tudta, hogy a Horthy rend­szer kezdetben ellenforradalmi tisztek és terrorista bandák (főleg Ébredő Ma­gyarok, akik egyike fő-informátora lett a USA követének) véres bosszuállásá­­nak az időszaka volt. Nem tudta, hogy Horthy azonosította magát a “legjobb tisztjeivel”, akik fenntartották azt a ter­rorista uralmat Kun Béla disz­­kreditált diktátorságának állító­lagos maradványai ellen. Nem tudta, hogy Horthy ekkép a hűbéres diktátor­­ság szimbólumává vált a magyar mun­kásosztály és földnélküli parasztság sze­mében. Nem tudta, hogy Horthy és kor­mánya ál-parlamenti rendszert létesí­tett, amelyből Rákosi jelenlegi kommu­nista diktátorsága sokat tanult. Nem tudta, hogy a kis-zsidók üldözéseinek a tultengései után Bethlen gróf stabilizált egy “liberális” ellenforradalmi Magyar­­országot a zsidó nagytőkések teljes be­vonásával, s hogy azok képviselőinek sokja nagyon bizalmas lábon állt a Kor­mányzóval. Ezek a szerző által elhanyagolt tények határozták meg a Horthy rendszer egész szellemét és módszereit. Mivel idegen segítséggel jutott hatalomra, mivel a vesztett háború katasztrófája ránehe­zedett, mivel gyűlölték őt a szocialisták, a földtelen parasztok és a független ér­telmiségiek s mivel félt a Habsburgok visszatértétől, akiknek névlegesen a he­lytartójuk volt, csak két módja volt a rendszere népszerűsítésére. Az egyik a rendszeres kampány az 1918-as Októberi Forradalom diszkr editálásár a; a másik egy kíméletlen irredenta agitáció a tria­noni határok ellen, igényelve a régi nagy Magyarország területi épségét. Ez a hangzatos, de teljesen hatástalan pro­paganda az uj államokban levő magyar kisebbségek sorsát válságosabbá tette. Az előbb elmondottak világánál Hor­­thynak és rendszerének a nagy bűnei nem abban álltak, hogy behódoltak a náci és fasiszta zsarnokoknak, hanem hogy olyan helyzetet teremtettek, amely elkerülhetetlenül a nácik csatlósaivá tette őket. Persze Montgomerynek iga­za van, mikor hangsúlyozza, hogy Ma­gyarország az akarata ellenére vált csat­lóssá, és ő inkább az akarata ellenére, mint a többi csatlósállamok akkor és most. Az időleges ragaszkodásuk Mus­­solinihez őszinte volt, de Hitler iránt, a forradalmi káplár iránt, a volt osztrák

Next

/
Oldalképek
Tartalom