Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1948-11-01 / 5. szám
1 12 TÁROGATÓ mesterek Dimitri Mitropoulos, Bruno Walter, Charles Münch és Leopold Stokowski fogja dirigálni Vaughan Williams 6. szimfóniáját és Kacsaturián 2. szimfóniáját. BALOGH ISTVÁN volt plébános és volt államititkár nyilatkozatát (“megrázó vallomását és önvádlását”) leközölte a newyorki Magyar Jövő. Mi nem érezzük magunkat illetékeseknek arra, hogy bárminemű Ítéletet mondjunk fölötte. De a zárósorait nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Ezt mondja Balogh Isván: “Mindezekért tehát, amiket elmondottam és még elmondanó vagyok, csak magamat vádolom és kérem a közvélemény Ítéletét.” “És kérem a közvélemény Ítéletét”. — Hogy mondhat egy katholikus pap ilyet? A pap fellebbvalója a püspöke és a püspöke illetékes a katholikus Egyház felfogása szerint a pap élete és működése felett ítéletet mondani. Ne tudná ezt Balogh István? Kötve hisszük. Ha pedig tudja és mégis a “közvélemény” ítéletét óhajtja, nem annyit jelent ez, mint szándékosan ellenkezésbe kerülni az Egyháza tanításával? Milyen más elbánást remélhet ezek után az Egyháza fennsőbbségétől, mint amilyenben már részesítették? v Egy másik papról szól a -következő mulatságos és igaz történet. William Knudsen, a jólismert amerikai automobil-mágnás, New Yorkban volt egy autó kiállítás megtekintésére. Ott találkozott a Rév. Hans Kleist-tal, aki sok évvel ezelőtt eskette meg a feleségével Buffaloban. “Én magát becsaptam”, mondta az auto-nagyur a barátságos üdvözlésük után. “Mikor megesketett bennünket, csak 20 dollárt fizettem. Most jóvá akarom tenni a mulasztásomat”. Erre egy alkalmazottat hivott s annak ezt az utasítást adta: “Ez Dr. Kleist, a barátom, akinek én egy uj autóval tartozom. Hagyja, hogy hadd válasszon ki egy olyan modelt, amilyent csak akar s szállitassa azt el oda, ahova ő akarja.” Japán ital, Ez valami uj s meglepetésnek készül karácsonyra (a megszálló katonaság számára) és újévre (a japánoknak). Olyanforma mint a viski s lesz is elég ereje, de nem gabonából, szőlőből vagy rizsből készül, hanem hagymából, amelynek az ize azonban nem lesz érezhető. A japánok nagymesterek ilyesmik előállításában s volt már nekik egy másik viskijük is amely spenótból, retekből és leekből készült. A delirium tremens gyógyítása. A delirium tremens alkohol okozta elmebaj, amely abban nyilvánul, hogy az áldozata fél az idegenszerü dolgoktól, nincs orientációja személyekre, helyekre és az időre vonatkozólag. Okozza a túlságos ivás, nem-evés és még több ivás. A táplálkozási hiány, főleg a B vitaminban való hiány, jelentős tényező ennek az állapotnak az előidézésében. Egy 37 éves embert vittek be az orvoshoz, aki hol dadogott, hol sikított, de mindenképen rettenetesen félt. Három hónapig ugyancsak vedelte a viskit s egyidejűleg nem evett, de ivott sört bőven a viski hatásának az ellensúlyozására. Aludni se tudott. Egyszerre csak “látni” kezdett s ijesztő hallucinációi voltak. A családja orvoshoz fordult. Az orvos (dr. Robert V. Seliger, Baltimore-ban) a pácienst díványra fektette és phenobarbitalt adott neki, hogy megnyugtassa és sodium dilantin-t, hogy a rángatózásait lecsendesitse. D.e.ll órakor dextrose, insulin és B1 injekciókat kapott. Az első injekció után a páciens eszelősen viselkedett, de csendes és nyugodt módon. Nem létező cigarettákat szitt, a hamut nem létező hamutartóba szórta s elképzelt órákat javított. Négy óra múlva újra kapott insulin és B1 injekciót. Hamarosan meg tudta mondani a nevét s azt, hogy hol volt. Hat órakor, tehát csupán 7 órával a gyógyítás megkezdése után, a feje teljesen tiszta volt s képes volt a húsz yardnyira levő autójába segítség nélkül beszállni. (Continued on cover page 3)
