Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)

1948-07-01 / 1-2. szám

2

TÁROGATÓ

mint a kommunizmusnak. Semmiféle olcsó sémába bele nem illeszthető, mert ő egyszerűen tiszta és nemes személyiség, aki szigorú erkölcsi elvek alapján, de mély tudással és rendkivül széles tapasztalattal azemléli a világ folyását, hogy abban Magyarországnak és a magyar népnek biztosítsa azt a helyet, amely szabadságot, jólétet és kulturális érvényesülést jelent neki és nem eszközjelleget a szláv imperializmus világhódító előretörésében, amint azt a kommunisták akarnák. (Cz. A.)

ALAPVETŐ VÁLTOZÁSOK A CSATLÓS-ÁLLAMOKBAN.*)

Irta: JÁSZI OSZKÁR

Azok közt a változások közt, amelyek a Duna-melléki államokban fordultak elő, semmi sem hatott rám olyan erősen, mint a társadalom teljesen uj szerkezete. Szembeszökő ugyan mindenütt, de személyes élményemmé vált, mikor újra meglátogattam régi hazámat, Magyarországot, 28 évi száműzetés után. Szinte kényszerülve voltam összehasonlitani az életem nagyobb részének az emlékeit, a Habsburg mintát, a hűbéres mintát, a nemzeti sovinizmust és nagyzási hóbortot, az 1918-as demokratikus forradalom rövid álmát, Kun Béla kommunista kicsapongásának még rövidebb vonaglását, Horthy admirális diadalát és ellenforradalmát a rejtett kommunista átalakulás “derék uj világával” a bolsevista hadsereg és diplomácia parancsa és védelme alatt.

Ennek a majdnem hihetetlen változásnak a lényegét a tanulmányom megbízóinak adott beszámolómban úgy írtam le mint egy szerves egyensúly nélküli politikai ür bevezetését. A hűbériséget könyörtelenül letiporták, a középosztály pedig, úgy a kapitalista mint a hivatási, amely ezen a vidéken mindig gyenge volt, behódoló osztállyá vált. Még a földnélküli proletárok is, akiknek a kedvéért a nagybirtokokat meglehetősen tervszerütlenül felosztották, megmaradtak azoknak, akik mindig is voltak, egyszerű hallgatag eszközöknek az uj uralkodó osztály kezében. Ezt az uralkodó osztályt már nem alkotják a nagybirtokos grófok és bárók vagy a nagybankárok s gyáriparosok kis gazdag csoportja.

*) A Social Science Research Council (Társadalomtudományi kutató tanács) és az American Philosophical Society (Amerikai filozófiai társaság) segélyével ennek a cikknek a szerzője újra meglátogatta a Duna-melléki országok némelyikét, hogy tanulmányozza az uj társadalmi és politikai változásokat.

Az uralkodó osztályt túltengő katonai és gazdasági hatalommal a proletár diktátorok alkotják (akik jórészt alacsony középosztályokból valók s Oroszországban vagy a spanyol polgárháborúban nyertek kiképzést) a csatlósaikkal együtt az uj szakszervezetekből, amelyek most a totális állam szervei, bürokratákból, katonatisztekből és rendőrségből.

Bár ezek a “Keleti demokráciák” még a látszatát is elkerülik a “proletárság diktátorságának” s mindenáron fenn akarják tartani a népies koalíciók álarcát, sőt úgy szerepeltetik magukat, mint Kossuth, Masaryk és a múlt más demokratikus nemzeti vezetőinek az utódjait, nem lehet kétség afelől, hogy az orosz mintát követő diktátorságot gyökerezi ették meg teljesen. A titkos szellemük még mindig Kun Béláé, aki a Duna mellékén az első diktátorságot létesítette. Az ugy-nevezett népfrontok pártjai, amelyek az uj uralom hajnalán többé kevésbé szabad választások alapján létesültek, most teljesen a kommunista pártok hatalmában vannak. A minden igazi ellenzék kiküszöbölése lassú és minden részletében gondosan tervezett folyamat volt bennszülött vagy idegen szakértők tanácsai szerint, akiket Oroszországban képeztek ki, és az orosz hadsereg alkalmi nyomása alatt.

A mozgalom könyörtelenségének a tempója és foka a helyi nemzeti viszonyoktól függött, amelyeket a történeti fejlődés és társadalmi gazdasági tényezők létesítettek. A csatlós-világ egyik éles megfigyelője a következő fontos megjegyzést tette előttem: “A szovjet előretörés hármas irányú támadás. Az egyik irány a pánszlávság, a másik az orthodox Egyház, a harmadik a kollektivizmus”. Tényleg legsikerültebb azok-