Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1948-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 7 “Adott maguknak a kolkhoz megfelelő uj lakóhelyeket?” “Az én családom egy szobában lakott egy ablaktalan kőházban s a padlón aludt, ahogy nemzedékeken át tette. Vízért egy mérföldet kellett gyalogolnunk a patakhoz.” “Voltak iskolák?” “Igen, sok iskola volt. A bolsevikiek építettek iskolákat. Én magam egyetemre jártam. Emlékszem a napra, mikor oda beléptem, mert akkor kaptam az első pár uj cipőmet; szövetből voltak gummi talppal”, mondta az orosz barátom. “Hogyan kaparintották meg a kommunisták az összes földeket és hogyan kényszeritették a parasztokat a kolkhozokba? Látta, mikor ezek történtek?”, kérdeztem. “Igen, én keresztülmentem mindenen. Semmit se tehettünk a megakadályozására”, mondta az uj barátom szomorúan. “Miért nem álltak ellen?” “Megpróbáltunk ellenállni, de nem voltunk egységesek s amellett naivak és gyengék volunk”, mondta a volt kolkhoznik. A bolsevikiek feltüzeltek bennünket egymás ellen. Felosztották a falu 500 családját “gazdag”, “közép” és “szegény” családokba. Osztálygyülölettel töltöttek el bennünket arra ösztökélve, hogy lopjunk másoktól.” “Hogyan osztályozták a maga családját?” “Mi közép-parasztok voltunk”, mondta. “Nekünk volt egy pár ökrünk, öt juhunk, néhány csirkénk és 15 hold földünk”. “Hány volt a gazdag család?”, kérdeztem. “Ötvennégy”, válaszolta. “Azokat kulakoknak nevezték.” “Ismerte valamelyiküket személyesen?”, kérdeztem. * “Igen, a kulak családok közül nyolc közeli szomszédunk volt. Az ő gyerekeikéi jártam iskolába. Az apákat mind elfogták éjjel. Katonák és rendőrség vitte el őket s sohase tértek vissza. A mi falunkban 150 szémélyt fogtak el. Némelyiket azért, mert “gazdagok” voltak, másokat meg azért, mert “gyanúsak”. A falut terror szállta meg. Aztán elvették a földünket és az állatainkat. Ha Ön egyszer is élt farmon, tudja, hogy valamennyien sirtunk, mikor a katonák elvezették a teheneket és ökröket”, mondta a fiatal ember. “De talán mikor az első bánat elmúlt s valamennyien elkezdtek a közjóért dolgozni, talán jobban éltek? A parasztok legtöbbje nem megelégedett és reményteljes most?”, kérdeztem végső kérdés gyanánt. Az oroszországi látogatóm elszomorodott, hogy ilyen kérdést adtam fel.” Hogyan lehetünk reménykedők?”, kiáltott fel.” Minden órában brigád vezetők és más kommunista urak alatt vagyunk. Mi úgy dolgozunk, ahogy parancsolják nekünk, azt kapjuk, amit mások akarnak nekünk adni s egyenlőséget csak a nyomorúságban élvezünk. “Az én falumban nagyon kevés ember húzott hasznot belőle, kivéve a kommunista párt kedvenc vezetőit. Tiz kolkhozos szomszédom közül kilenc a rendszer ellen volt. Úgy érezték, hogy elnyomták, megalázták és kizsákmányolták őket. Az idősebbek gyakran mondták: “Egyszer majd csak újra visszakapjuk a templomainkat és földjeinket”, fejezte be a látogatóm. (R. H. Markham cikke a Christian Science Monitor magazin mellékletében.) Igen jo recipét közölt egy amerikai középnyugati újság: “Ha a sónak az izét meg akarjuk javítani, szórjuk könnyedén egy hatalmas és szaftos marhasült tetejére” * HANGLEMEZEK Azok számára, akik ilyeneket vásárolnak itt van egy pár újabb s igen jó kibocsátás: Berlioz: Symphonie Fantastique, Amsterdam, EDA album 56 Vaughan Williams: oboa concert, Mercury DM 7 Vaughan Williams: Mass in G minor, EDA 57 Vaughan Williams: Tallis fantázia, Columbia MX 300 Elgar: Pomp and Circumstance indulók. London album 23 Boyce: The Song of Momus to Mars. EDA M 583 Liszt: Les Predudes, párizsi felvétel, EDA album 54
