Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)

1948-11-01 / 5. szám

4

TÁROGATÓ

kénytelenül is felemelik a kezüket s szavaznak a meggyőződéseik ellenére. Egy amerikai kérdezte egyszer tőlem egész naivan: “De miért szavaztok, ha nem értetek egyet? Miért nem harcoltok? Egy kisebbség nem tud egy egész nemzetet koncentrációs táborokba zárni.” Igen, de ez a személy elfelejtette, hogy ha nem is lehetséges egy egész nemzetet koncentrációs táborokba zárni, még mindig lehetséges egy egész nemzetet egyetlen és tökéletes koncentrációs táborrá átalakítani. És ezenkívül: azok a dolgok, amelyek bátorság hiánynak látszanak (például :szavazni velamire a saját meggyőződésünkkel ellentétben), nemcsak félelemről tanúskodnak. Én inkább az önfenntartás ösztönének nevezhetném, ami sokkal ésszerűbb, mint a félelem.

Segítség sehonnan.

Nagyszerű dolog jogért és szabadságért harcolni, de ez az érzés nem olyan erős, hogy kiszoríthatná azt a félelmet, amely abból a ráeszmélésből származik, hogy ebben a jogért és igazságért való harcban az ember olyan egyedülállónak érzi magát. Mikor a saját erődre vagy visszadobva, akkor tudod, hogy semmiféle személy vagy állam sem fog segíteni rajtad. Belátod, hogy igy van, mikor a nagy nemzetek eddig nem voltak képesek megbirkózni azzal a hatalommal, amely ellen téged, egyszerű egyént akarnak szembeszállatni azzal, hogy “Harcolj s mi majd segítünk”. Mikor? Ezt senkise mondja meg neked. És ezért tartom én gyerekes és naiv véleménynek azt, hogy mi mutassunk nagy ellenkezést, hogy a Nyugat megértse, hogy mi küzdünk és megérdemeljük a segítséget. Ki értené meg ezt? A közönséges amerikai vagy angol? A legtöbb esetben azt se tudják, hogy létezünk. Ha az államférfiak olyanok, hogy meg tudják érteni, akkor már rég meg kellett volna tenniők, s ha a mai napig nem tették meg, akkor sohase lesznek képesek megtenni.

Az amerikaiaknak és angoloknak nagyon elég a magán és szociális és politikai életükben, hogy Írnak egy törvényt vagy hogy valami normát törvényesnek fogadnak el; a mi barátaink, az oroszok számára az ilyen törvények és

normák csupán papírhulladékok. Ők megtagadják az ígéreteiket és a szövetségeseiket arról akadják meggyőzni, hogy tévedtek és nem értették meg helyesen a megegyezés szellemét.

A törvény a számukra csupán szép külsőség, amelyet mikor a naiv emberek nyomtatásban olvasnak, felkiáltanak: “Nézd, milyen szép, demokratikus törvénykezés! Nekünk is el kell fogadnunk a saját országunkban.” De ezeknek a naiv embereknek egyike se próbálta kitanulmányozni, hogy hogyan alkalmazzák a törvénykezést a gyakorlatban. Nem a törvény biztosítja a szabadságot és biztonságot a polgár számára, hanem a törvény alkalmazása számit.

így például a mi országunk törvénye azt mondja, hogy senkit se szabad negyvennyolc órán túl fogva tartani, mielőtt az ügyész elé vinnék (az uj alkotmány ezt huszonnégy órára rövidítette meg). De az emberek százával és ezrével voltak börtönben nem negyvennyolc óráig, hanqm nyegyvennyolc napon is túl, anélkül hogy az ügyész elé vitték volna őket vagy Ítéletet mondtak volna fölöttük. Minután több hónapon keresztül börtönben voltak, eleresztették őket azzal, hogy “tévedés történt”. És az emberek haza mennek anélkül, hogy eszükbe jutna az, hogy fellebbezhetnének vagy protestálhatnának; amint az ember protestál, újra börtönbe kerülhet s ezúttal nem hónapokig, hanem sokkal hosszabb ideig. Itt ha valami bíróságnál tanuk vagyunk, több napig ott fognak bennünket vizsgálatda, s röviddel a tárgyalás előtt eresztenek bennünket szabadon.

Ha még ezután is van bátorságunk, megmondhatjuk a bíróságnak az igazat. De akárhogy tanúskodunk is, a “bíróság ítélkezik”. Mielőtt a bírósági tárgyalás megkezdődik, százával tartanak gyűléseket s a bíróságot kérik, hogy ezt vagy azt az embert “keményen és jogosan” ítéljék el.

“Keményen és jogosan”! És természetesen a bíróság nem tehet máskép, mint meghallgatja a nép akaratát, bár “a bíróság független”. Mindezeken nem kell nagyon csudálkoznod. Egyikük se uj; maga Lenin irta meg őket évekkel ezelőtt. Amin csudálkozhatsz, az az a tény, hogy sok államférfi és politikus soha még csak pár lapját se olvasta Le