Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)

1947-12-01 / 6. szám

12 TÁROGATÓ Vitamin-mérgezés. Annyit reklámozták a vitaminokat, hogy nem csuda, ha némely ember csak úgy falja őket. Angliából már előbb jött figyelmeztetés a sok vitaminszedés kárhozatos következményeire s most az Egyesült Államokból hasonló hangzik a D vitaminra nézve. A Mayo klinika egyik orvosa mondja, hogy a D vitamin­nak orvosi tanács nélküli szedése ko­moly bajokat okozhat a vesékben, kal­­cium-ülledékeket és más mérges tüne­teket. Az első tünet a vesék irritációjá­­ban nyilvánul, aztán bélzavarok léphet­nek fel és a paizsmirigy tultengése foly­tán túlságos kalcium lerakódás a vérben. (A vitamin-szedés legegészségesebb módja a táplálékunban levőnek az asszi­milációja, tehát arra vigyázzunk, hogy megfelelően táplálkozzunk, ahogy azt a Tárogató már több Ízben leírta.) “Amint a komisz idő nem abban áll, hogy itt-ott zápor vagy eső hull ránk, hanem hogy nagyon sok napon át feny­egető az időjárás, úgy a háború ter­mészete nem a tényleges küzdelemben van, hanem a rávalo haljlamban, amely idő allatt nincs biztosítékunk az ellen­kezőjére. Minden más idő békét jelent”. -Thomas Hobbes (1588-1679, Leviathan) Aki fiatal tudott maradni... G. K.Chestertonról szól ez a kis törté­net s egy londoni folyóirat kiadója (Co­­myns Beaumont) beszélte el. Egy időben G.K.C. is irt cikkeket a folyóiratába, de a honoráriumokért mindig a feleség óment el. Mikor ez első ízben történt, a kiadó ártatlan arccal megjegyezte, hogy a férje bizonyára nagyon elfoglalt ah­hoz, hogy maga jöjjön el érte. “Megmondjam, mit csinált Gilbert, mikor edjöttem hazulról?”, kérdezte a felesége. “Egy játszmát folytatott le a játékszereivel.” Nem Trisztán és Izolda.... “Az Egyesült Államokban a klasszikus operát fel kellene váltania egy olyannak, amelyben a hős képes a hősnőnek 20 percen belül megmondani, hogy szereti”. —Alexander Smallens, az ismert kar­mester. “Az szereti a zenét igazán, aki mikor egy szőke szépséget hall a fürdőjében énekelni, a fülét tapasztja a kulcslyuk­hoz”. Operaház. “Bolondokháza, amely a többi bolon­dok házától csak abban különbözik, hogy a benne tartózkodókat nem nyil­vánították hivatalosan bolondoknak”. — Ernest Newman, a világhírű angol ze­nekritikus. Virágok vázában. A cél az, hogy (főleg télen) az életü­ket annyira meghosszabbítsuk, amen­nyire csak lehetséges. Az Ohio állam egyetemén végeztek erre vonatkozólag tanulmányokat s az eredményeiket le­közöljük. Mikor a virágok beérkeztek, a száruk végéből vágjunk le vagy egy hüvelyk­­nyi darabot, de nem ollóval, hanem éles késsel. Ha a szárak nagyon hosszúak vagy nagyon kemények, vagy három­négy hüvelyknyi hosszúságban kapar­juk le a felületüket s a szárat késsel hasítsuk be, mert mindez segíti a viz felvevését. A vázákat száppannal és vízzel mos­suk ki a használatuk előtt, mert igy csökkentjük a bacillusok számát, ame­lyek a virágok szárának a tövéhez tapad­nak s eldugaszolják a vizet-felvevő csa­tornákat. A vizet is naponta kell cse­rélni, hogy a baktériumok tevékenysé­gét csökkentsük. Ha a virágok fonnyadtak, mikor me­gérkeztek, merítsük őket olyan meleg vízbe, amilyen meleget a kezünk elbír. A felfrissülésük hamarosan bekövetke­zik s különösen rózsák esetén. Ha azon­ban a virág azért fonnyadt, mert kivé­nült, azt semmiféle trükkel se lehet fel­frissíteni. Ha rózsáink vannak, azoknak a szárát naponta kell rövidíteni. Az első alkalom­mal csak egy hüvelyknyit vágunk le s aztán nap nap után egy vagy két hüve­lyknyit. Tehát hosszú vázával kezdjük s a végén valami lapos tálba helyezzük őket. (Folytatása a boríték 3 odalán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom