Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-12-01 / 6. szám
TÁROGATÓ 9 a kép, mint a szöveg, s a képanyag rendkívül fontos. Az ára 10 dollár s ezt is, mint a fentebbeieket, a Külföldi Magyarok Szövetségétől lehet meghozatni. Ha valaki önmagát akarja meglepni valami maradandó ajándékkal, ez a könyv nagyon alkalmasnak fog arra a célra bizonyulni. Maguk a képek is állandóan gyönyörködtetnek és gondolkoztatnak bennünket s a gondolatainkat olyan irányba terelik, amely irányban azoknak haladniok kell, ha a magyarság jelent nekünk valamit s mi magunk is magyarok akarunk maradni. A következőkben a szöveg két kis részletét leközöljük, mert olyan témákkal foglalkoznak, amelyek köztudatban vannak. Az egyik Attilára vonatkozik s a harmadik, Népvándorlások c. fejezetből való: “Attila kétségtelenül a világtörténet legnagyobb vonalú uralkodója. Legendás egyéniségének bővebb jellemzésével itt nem foglalkozhatom. De meg kell állapitanom, hogy a vad kegyetlenségéről szóló krónikák irói vagy tudatlanok, vagy rosszindulatuak voltak, mindenesetre elfogultak. Attila korának harcosai, mint ahogy az nagyjában minden időben lenni szokott, mindenütt egyforma mértékben voltak kegyetlenek. Például az I. század római császárainak kegyetlenségét a hunok meg se közelitették, minden valószínűség szerint a vandálokét se. Sőt, a hunok szigorú törvényei a családi életre vonatkozólag és a rablás ellen, kivételeket alkotnak ebben az időben. Müvészet-szeretetük és az útjukban maradt érintetlen műemlékek szintén azt bizonyítják. Hogy pedig Attila a Po és Mincio összefolyásánál az elébe jövő pápa kérésére Róma előtt megállt, — ha talán hiúságot is —, minden bizonnyal tekintély-tiszteletet is mutat.” (A Tárogató olvasói két éven át kapták Finta Sándor Attila c. regős verseit. Finta Attila szobrát is megalkotta s ezzel a müvével ismét első dijat nyert, immár a negyvenkettediket aranyéremben és díszoklevélben. Nincs ma Magyarországnak olyan művésze, aki a külföldön több elismerést kapott volna Finta Sándornál, akinek a művészi szereplése a magyar név diadálát is jelenti. De Fintának szüksége volt arra, hogy éveken át foglalkozzék Attila alakjával, hogy aztán szoborban is nagyot tudjon teremteni. A művészi szobor mögött tehát nemcsak annyi munka van, amennyit a szobor elkészítése megkíván, hanem évekre terjedő lelki belemélyedés a témába. Ebből a szempontbői is tanulhatnának Fintától azok, akik maradandó jellegű műtárgyakat szeretnének létesíteni.) A másik idézet a 8. fejezetből való, amelynek Szent István kora a cime: “A sokat vitatott szentistváni elv nem azt az értelmetlenséget jelenti, hogy bábeli nyelvzavarra van az országnak szüksége, hanem hogy az idegen meghódoltat ne tegyék rabszolgájukká, hanem testvérükké, mert igy hasznosabb tagjai az ország közösségének és mert ezáltal az ellenség erejét megosztják. Az ellenség hozzájuk került része náluk több jogot élvezett, mint az otthonában. Ezáltal szívesebben melléjük állt, később pedig — ahogy ez mindig és mindenütt történni szokott — eggyé lettek hóditó vagy befogadó nemzetükkel. Tudjuk, hogy egyfajtáju ország nincs sehol a világon. Viszont fel kell említenünk, hogy a köztudattal ellentétben Európában még mindig a legkevésbbé nemzetiségi államok közé tartozunk, dacára, hogy nálunk a természetes asszimilálódási örökös harcaink erősen gátolták. A magyarság élt ugyanis a főútvonalakon és igy aránytalanul sokat vérzett az országért és minden ittlakóért.” A szerző említi, hogy a müve második kötetének a képanyagát bomba-támadás semmisitete meg s azért csak egy év múlva jelenhetik meg. STRAVINSKY kétségtelenül egyike a legkiválóbb élő zeneszerzőknek s egyszersmind azoknak, akik még életükben szeretnének vagyont szerezni. Ezen nem nagyon csudálkozunk, ha meggondoljuk, hogy mennyi pénzt csinálnak mások a kiváló zeneszerzők müveiből azok halála után, ha véletlenül azokban népszerűsíthető, dallamos részek vannak. Chopin dallama pl. a Till the End of Time, amelyet másfél millió példányban adtak el kottában s 5 millió példányban hanglemezen. A mozisok húszezer dollárt fizettek azért a jogért, hogy egyik film
