Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 9 lagos szives engedélyével) Kassák Lajos “Nyolc költeményéből” a Természetmotivumot és az Űrnapját, mint a müvés;z két különböző, de egymást kiegészítő s művészi egészbe integrálódó megnyilvánulását. TERMÉSZETMOTIVUM. Ütemesen lüktet az éjszaka. Junius, dicséretre méltó hónap. Teljesítenem kell a parancsot, hogy kövessem az álmot, amely kiszabadította, testemet a bilincsekből. Sápadt lépcsőfokok bádogból és holdfényből; sima felületükön az utszéli hársak remegése tükröződik. Ittott lábnyomok, egy titokba keveredett nő lábnyomai. Követni szeretném a jeleket, de amott a zöld kis patak kettészeli a határt. A mező pipacsai közt katonák cirkálnak kivont, *éles kardokkal. Ez a mozgás már ígéri, nemsokára hajnalodik. Hogy ki voltam eddig, ne kérdezzétek. A szerelem szült újjá, egy csók, amit a menyecske ajkáról raboltam. Kamaszéveim emléke s hütlenül nem árultam el soha. A vénasszony bosszút esküdött volna, a kakas világgá kukoritja. így hát a part egyik szegélyén mint üldözött tűntem el és a másikon győztesként léptem elő. Ó, ez a táj, a hatalmas kéklő ég a millió tücsök harsogása az alvó kukoricáson túl. Milyen változó vagy világ és milyen feledékeny. Este a kerti asztalnál édes, világosbarna kávét ittunk s félkaromat bucsuzás előtt a szomszédom ölébe hajtottam. Fiatal lány volt a szomszédom, ringatta a karomat s mintha semmi titka nem lenne, átlátszón tiszta dalocskát énekelt. Most itt bolyongok a hajnalban s nem találom őt sehol. A nevét kiáltozom, de nem felel, idézném az arcát, de nem emlékszem rá. Ahol este a kút állott, most virágok térdelnek és éppen nyitogatják ibolyaszin kelyhüket. Az eresz alatt pedig, a harmat gyöngyei között egy óriás szarvasbogár és egy vörösszárnyu cincér fekszik holtan. ŰRNAPJA. A törődött szegény emberek itt vannak mind, alázatosan lehajtott fejjel, hogy üdvözülést nyerjenek. Legszebb ruhájukat öltötték fel, tiszta inget, tiszta gallérral és nyakkendőt, amiben egy smaragd vagy rubint tü utánzata tündököl. Ezen a napon feladták a harcot, amit oly szívósan vívnak a gonosz világ ellen. Szemeik befelé fordulnak s mint búvárok alászállnak a lélek mélyeibe. A legegyügyübb előtt is világosnak tűnik: nem az ellenfél gyöngeségén, hanem a mi erőnkön múlik a győzelem elérése. Olykor nem többet igérő-e a csöndes eltökéltség, mint a fegyverek törtetése és a kürtök meghívása? A szegény emberek, akik már annyi mindenről lemondtak, most az elképzelt boldogság ligetei felé vándorolnak s a falu utcáján, a virágokkal, margarétával, oroszlánszájjal, bazsalikommal, fehér és vörös liliomokkal felhintett utcában találkozhatnak Vele, akiknek a dicsőségét ünnepük. Mindegy, hogy ki hogyan képzeli el alakját, mit ért meg majd hangja zengéséből. Akár mint fehérbe öltözött csecsemő tűnik fel előttük, akár mint ácslegény, mellén bőrköténnyel, kezében szerszámokkal, mindenki tudja: Ő maga az Eszme — az igazság és tisztaság jelképe. Ezért hódol neki a nép, a dolgozók, mintha tükörbe néznének, önmagukat látják benne s ezért nem tudnak elszakadni tőle. Hozzá hasonlóak szeretnének lenni és boldogok, hogy maguk közül valónak tisztelhetik. Sem az egyház praktikái, sem a politikusok irigykedései nem meríthetik Őt alá. A hegyek kitérnek előle s a vizek megjuhászodnak léptei alatt. Most azonban lehet, hogy a virággal felhintett utcán megérkezik a faluba. Szólnak a harangok, tarka galambrajok hintáinak a nap sugarain. > Irányi Dezső verses könyve. A cime: A fekete ég aljából. Egy középiskolai tanár figyelemreméltó verseit tartalmazza ez a vidéken nyomott, de ízléses kiállítású könyvecske, amelyekből leközöljük a “Dal a fákról” cimüt, mert ez legjobban érezteti, hogy a szerzőnek nincs szüksége “halott fények ligetéből”, “jólétisten bosszúja”, “fehér hajóján boldogság tónak” s hasonló kifejezésekre, amelyek nagyszerűek voltak akkor, amikor először használták őket vagy a hozzájuk hasonlókat, de nem utánozhatok. Az a költő, aki utánoz, halott. Az alábbi idézet mutatja, hogy
