Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)

1947-09-01 / 3. szám

Molnár Ferencről

tanulmányt irt a magyar kultúra külföldi ismertetésében fáradhatatlanul dolgozó Dr. Reményi József professzor (Cleveland) a Modern Language Association of America 1946. dec.-i számába s ez különlenyomatban is megjelent (16 oldal). Anélkül, hogy ezt a komoly tanulmányt ezen a helyen kritizálni akarnánk, megjegyezzük, hogy a végső soraival egyetértünk, mikor a következőket mondja Molnárról: His international fame brought him to the top of the theatrical world, proving that as an “export” writer of plays he entertained not only audiences of various nations, but called their attention to a Danubian country in which people speak and write a language that, although philologically and poetically isolated, can be used splendidly for the expression of universal sentimentality, gaiety, illusionism, and ingenuity.

(De szeretnénk megkérdezni, hogy mi Molnár Ferencnek a világnézeti jelentősége; hogy milyen erkölcsiséget képvisel a színdarabjaiban és egyéb Írásaiban; hogy egyáltalán meg tudta-e látni, hogy egy vajúdó korban élünk s az emberiség sorsa forog kockán? Mert ezek mind életbevágó kérdések és pedig olyannyira, hogy minden egyéb elenyésző mellettük. Egy dolog jellemző Molnár Írói integritására: hagyta, hogy a Liliomból Carousel legyen.

Ha aztán valaki azt vágja vissza a moralizálásunkra, hogy “az a jó üzletember, aki azt adja el, amit a nagyközönség megvesz”, akkor azt kielégítő válasznak fogadjuk el minden kérdésünkre. Cz. A.)