Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)

1947-04-01 / 10. szám

*

ORSZÁGOLJ, KRISZTUS

Országolj, Krisztus, foglaljad el fénylő birodalmadat, mert nincs nálad sehol nagyobb, tündöklőbb és hatalmasabb uralkodó. Szélvész harsonája harsogja nevedet s Hozzád zsolozsmáznak a szilaj folyók s harsány tengerek, katonáid a bércek szálfái és sisakod a nap, érdemrendjeid égő égitestek s hajnal s alkonyat gyöngyös bíborából szövik az angyalok a köntösöd. Tenyereden forognak a hosszúsági és délkörök s a Fokföldtől a sarkokig s a Földtől a Sarkcsillagig s azon túl is Tiéd a világegyetem, arányait araszolgatás nélkül is tudod. És tudsz minden kicsi selymes fűszálról s vergődő hangyáról, amely azt hiszi, hogy minden érte van. Belőled árad s feléd hömpölyög a lét sok hulláma. A királyok, az államelnökök s hadvezérek dicsősége csak szálló szappanbuborék s tetteik a múlandóságé. De Te minden nemzedék s korszak fölött a Változatlan vagy, a testté lett Ige, kinek nem lesz soha vége s akinek nem volt kezdete, mert magad vagy a Kezdet s Vég, az egyszerű Végtelenség, Magasság, Mélység, kit megmérni nem lehet dióhéj agyunkkal s szűk látókörünkkel. S hiába itt békéről s egyességről beszélni, ha nem Te vagy a hid, ha a korridor s vámközösség nem a Te szereteted.

Országolj, Krisztus, foglald el a gyarló emberi szivek barbár birodalmát. Mert üres handabandázás csupán sok nagy Ígéret és szivárványszínű szó. Akár a fán a gyönge gyümölcsnek, az emberiségnek érnie kell. Üldözöttek s kisemmizettek árva könnye énekel töviskoszorus Szivedhez, ó, küldjed ie angyalodat, a Megbocsátást, hogy a lelkek egymásra találjanak.

Ne űzzenek már senkit szuronnyal az országutakon és ne verjék senki kezére s lelkére a fájdalom tüzes bilincsét. A jéság és tiszta öröm zászlaját tüzzük ki házunk ormára, lelkünk megértés fonja át. teljen be az idő, ne folyjon visszafelé a folyam, boruljanak a nemzetek lábadhoz alázatosan, mint ahogy viharban a fakadó erdők meghajlanak.

Országolj, Krisztus, foglaljad el fénylő birodalmadat, ahol csak ember él. Mert csak az ember lázad ellened. Jöjjön a földre a Te országod: az örök szeretet.

(Ez a gyönyörű imádság a budapesti “UJ EMRER” c. folyóiratban jelent meg. A szerzője nevét nem tudjuk leközölni, mert a mi példányunkban olvashatatlan volt. Majd utólag leközöljük, ha valaki megírja.)