Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-04-01 / 10. szám
2 TÁROGATÓ “Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, mely Eldől, ha nem nyer uj védoszlopot.” És meglobogtatja a forradalom csóváját: “Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vas trónon őt elégettétek, De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok.” Megszervezi az ifjú költők gárdáját, akikkel Párist figyeli, ahonnan köztársasági és társadalmi eszmék kezdenek kiáradni. Az uj nemzedék irói csakhamar túlvannak Kossuth és Széchenyi reformtörekvésein és a Pilvax kávéház törzsasztalánál ezek a fiatalok értették meg legjobban a nemzeti elv francia járulékát: a szabadságot. Irodalmi céljuk egy a politikai céljaikkal, ami nem más, mint a haza, vagyis a nép üdve. A forradalmat megelőző évben már ők jelentették az élő irodalmat s vitték be a lényeget, az erkölcsi tartalmat, az irodalomba. Az ország vezetése a politikusok kezéből az irók kezébe csúszik és a központban a fiatal költő áll, akinek szemében a haza a népmilliók szabad otthona, nem pedig a nemesek, a kiváltságosok oltalmazója. Petőfi viszontagságos életének ismerete adja a kulcsot annak megértéséhez, hogyan lett ez a géniusz a nép költője s a nép lelkének és helyzetének a legjobb és hazájában az egyetlen megismerője. Rövid életrajzi adatait kitűnő életrajzírói: Illyés Gyula és Ferenczi Zoltán adataiból veszem. Tizenötéves koráig elég jómódban él; eleinte falusi iskolákban, 12 éves korában a pesti evangélikus gimnáziumban, aztán a piaristáknál tanul. 13 éves korában Aszódra kerül. A koraérett fiú 14 éves korában már a, német bölcsészeket és Cicerót olvassa és franciául tanul. A szerelmet Ovidius Szerelem-könyvéből tanulja. Az iskolát bilincsnek érzi s 15 éves korában színésznek akar beállni, de apja jól elveri és tovább tanul. Ekkor apja tönkremegy. 16 éves korában mégis otthagyja az iskolát és tél viz idején gyalog megy Pestre s beáll a Nemzeti Színházhoz kulisszatologatónak. Anyja hazaviszi a nyomorúságba. Érzi, hogy mélyre sülyedt. Nem tud mit csinálni, beáll katonának. Vágyik Tirolba vagy Olaszországba, de ezredét Horvátországba viszik, ott betegen, verhányással, korházba kerül. Innen Sopronba jut, ahol obsitot kap. Pápára gyalogol, onnan Pozonyba, hol megint kórházba kerül. Győrbe, majd Pestre gyalogol, majd szüleihez Dunavecsére, maid 9 nap múlva újra Pestre, mindig “kipróbált két csikaján.” Azután neki a:; országúinak. Bejárja Veszprémet, Tolnát. Itt színészek közé került és bejár velük egy csomó falut. Ő hordja ki a “búcsú lapokat”. Aztán Pápára megy, iskolába. Állandóan nyomorog és züllés elöl ábrándjaiba menekül. Az önképzőkörben kitűnik verseivel; egyik megjelenik az Atheneumban. Újra színésznek áll be, Kecskeméten, ahol megbarátkozik egy jogásszal, Jókaival. Pozsonyba megy, de ott nem veszik be színésznek s abból él, illetőleg nyomorog, hogy országgyűlési tudósításokat másol. A ligetben alszik, vagy valami istállóba kunyorálja be magát, de azért verseket küld Bajzának, egyebek közt betyár-dalokat; az üldözött betyárokba vetíti saját sorsát. Ezek már ismertté teszik nevét. A Pozsonyba érkező pesti irók felruházzák és általuk bejut az előkelő társaságba, amit lenéz. Pesten fordítói állást szereznek neki. Szeret a kávéházba járni s a Pilvax kávéház márványasztalánál Írja verseit. Esténkint barátaival a színházba jár, szerelmes egy színésznőbe s hozzá Írja első szerelmes verseit. De ezekben is, mint minden versében, tulajdonkép önmagáról ir, a szerelem tárgya csak alkalom a lírára. Ebben csak Ady múlja felül. Nincs türelme a fordításokhoz, a szerzett pénzzel kiruházkodik s újra színésznek megy, Debrecenbe; onnan a szomszéd községekbe. Megint beteg lesz, váltóláz. Eladja ruháit, visszavánszorog Debrecenbe, már csontvázzá leiogyva. Nyomorúságos szobája van, ami az akasztófára néz. Aztán összegyűjtött verseivel télviz idején gyalog nekivág Pestnek. 22 éves. Másfél év múlva már országszerte ismert és elismert költő; tüneményes gyorsasággal haladt előre. De első verskötetét egy kiadó sem vállalta s csak egy szabómester nagyiéi-
