Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
2 TÁROGATÓ olyan fontosnak tartotta, hogy az imádságában első kérésnek tette meg. Mi nekünk vallási és krisztusi alapon jogunk van a kenyerünkhöz és pedig mindenekelőtt. így tanultuk Krisztustól. Aztán azt is tanuljuk meg, hogy a vallás a normális ember élet-viselkedése. Az abnormis embenek nincs vallása. De a kenyér-nélküliség, az éhezés: abnormis. — Mikor a tömegek együtt voltak Krisztust hallgatni, Krisztus gondoskodott a táplálásukról. — Krisztus a kenyeret választotta a velünk maradása eszközéül, mert a kenyeret változtatta az ő testévé. Hazudik tehát az, aki azt mondja, hogy a kerszténységnek a kenyér nem fontos. “Nem csak kenyérrel él az ember .. ”, tehát kenyérrel igenis él; kenyér kell s a kenyér fontos. A kenyér és a szabadság, az Istennel való összeköttetésünkből származó szabadság, együtt kellenek s az egyik épen olyan nélkülözhetelen, mint a másik. Soha a szabadságunkat fel ne adjuk a kenyér kedvéért. Erre nézve a veszedelem ma éppúgy megvan, mint ahogy megvolt az első világháború után. Jöttek jótékonykodók, adtak kenyeret s a kenyérrel együtt ránk kényszeritették a reakciót. Hoover ezt tette. Jöttek külföldi pénzek, amelyek kenyeret adtak s terjesztettek butaságot, szélhámos felekezetiséget a vallás ürügye alatt. Attól tartunk, hogy a külföldi segítség most is politikai reakcióval fog együtt járni. Vigyázzunk! Mi Krisztus tanítványai vagyunk s Krisztustól tanultuk meg azt, hogy úgy a kenyérhez, mint a szabadsághoz, azaz a kettőhöz együtt, abszolút jogunk van. (1945. II. 16. —Cz. A.) AZ UJ KELET - EURÓPA. Irta Walter Kolarz (Czehszlovákia), a Myths and Realities in Eastern Europe c. mü szerzője és számos tanulmány írója a The Left News-ban. 1. A pánszláv mozgalom feléledése. 1871-ben egy Darwin-ellenes orosz botanikus, Danilevsky, kiadott egy könyvet Oroszország és Európa címmel. Vagy tiz évvel ezelőtt ez a könyv nem jelentett többet, mint az orosz történelem egy periódusának az irodalmi emlékét, maga a történet túlhaladottnak látszott. Tartalmazta a szláv fennsőbbség álmát Keleteurópa fölött és az orosz fennsőbbségét a szláv világ fölött. Danilevsky a maga korában eszmei forradalmat hirdetett, mikor a pánszláv romanticizmust sutba vágta s hatalmas harcos pánszláv mozgalmat hirdetett. Szánalmasan mosolygott a szlávságnak azokon a “buzgó barátain”, akik hittek valami “szláv lelkek és szivek ligájában.” Danilevsky szerint a pánszláv gondolat megvalósítására a békés eszközök semmit se érnek. Addig, amig a közvéleményt akarnák befolyásolni, amig a pánszláv küzdelem szavak küzdelme, Európa összehasonlíthatatlanul erősebb volna; Oroszország nem győzhet úgy, hogy fegyverül csupán az értelmet használja, mert a francia, angol és német irodalom nagyobb befolyást gyakorolt a nem-orosz szlávokra, mint az orosz irodalom, és ez igy is marad, mig a pánszláv cselekvés napja el nem jő. Danilevsky arra az eredményre jutott, hogy csak nyílt harc szabadíthatja fel azokat a hatalmas együttérzéseket, amelyek faji egységre és vallási azonosságra vannak alapítva. Danilevsky könyvét sohasem nyomták ki újra a Szovjet-Unióban s még ma se idézhetné senki helyésléssel a “pánszlávság bibliáját.” Az uj fiatal szovjet nemzedék alig ismeri Danilevsky nevét, de Danilevsky eszméinek némelyike rendkívül népszerű a köreiben. Danilevsky fogalma Kelet-Európáról majdnem azonos azzal a fogalommal, amelyet a Szovjet részben már megvalósított, részben most iparkodik megvalósítani. Danilevsky egy pánszláv szövetséget képzelt el orosz vezetés alatt, amelyben csak négy szláv tag volna; Oroszország (beleértve Kelet-Galiciát, Észak Bukovinát, a Kárpátokon túli Ukrainiát és a Dobrudzsát), Jugoszlávia (beleértve Isztriát és Triesztet), a csehek és szlovákok országai és Bulgária. A Danilevsky féle federációba bekapcsolandó nem-szláv egységek akövetkezők voltak: Magyarország, Románia és Görögország, valamint Konsttantinápoly az európai és ázsiai hátterével, egyszóval: a Dardanellák. Ezt az egész programmot keresztülvitte Szovjet-Oroszország Görögország kivételével, amelyre egy jól koordinált
