Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1946-01-01 / 7. szám
TÁROGATÓ 9 Fátyolét lebbenti, jövő történésnek, Okultan okukat, múlton terülésnek. Ki hős, nem tévelyeg, Báván bárgyúit bárány, Akit hamvába hajt, Fán faragott bálvány. Ki vezér közöttünk: főpap-doktor-biró, Békében tanító, Élén küzdelemnek, szenvedést elbíró. Göncöl intésére, Hadúr értésére, Táltosok igéző, Jövendőt idéző, Szerencsét felhajtó, papi kérésére, Sors vezetett közénk, Üdvözöl a köznép. * (Ötödik koboz.) Van közöttünk jó ember, jobb ember. De a Vezér, ki többre ér, Mindég a legjobb ember. * így élünk mi sátor nélkül, egybe gyűlünk, hivás nélkül. Este, elhever a nyáj, pásztortüzet nyújt a táj. Történelmi hősi beszéd, dicséri Táltosunk eszét. Regős-ének száll az ajkról, feledkezünk, buról-bajról. így virasztunk fél éljszakát, mig a Vezér int, Jó’ jszakát. Ezzel szótlan s ki eddig énekelt, magukra hagyják a véneket. Ember s állat sorát, meghányják vetik, népünk sorát, biztosabbá teszik. * XIV. Hadúr kardja. Lelki nyomorúság, társaságot kiván. Attila uj cimborá it, maga körül hiván, tivornya, mely feledtet but, s lesz lelki szu, gondját s baját elvette. Fiatal volt, igy helyzetét feledte. Mig egy napon Serdült táltos előállt, Atyai vonzalma által, felé szállt. Gonosz, jó szót elveti, jó a jót, jobbá teszi. Az volt célja a vén embernek, hogy véget vessen a baj-tengernek, Mely Attilát, mint áradat körülvette, naprol-napra láthatólag sülyesztette. . .. Fiatalság, jövő Ígérete. Ha törekvő? nemzet szerencséje. Előljárva, példát adva, vezéri kötelesség. Úgy beszéljen, erőt összehozzon, életével, nézetével, mindenki osztozzon, így fog, majd, ráragyogni az Ég. * A vén bölcs szavára, Attila felfigyelt, s figyelmét hegyezve, szólt, ahogy tőle kitelt: Nemzet szerencséje? nem az egyén énje, De képessége s tudása. Tudás legjobb kitevője a tehetség, melyet a Társadalom, könyvel, mint ellenség. Ez az oka, hogy az okost, úgy tekintik, mint egy fokost, mindég rejtik, üldözik. Ha csak lehet, szemelől. láb alól, el teszik. Életfámba villám ötött, Meg nem értés, félre lökött, szerencse nem jár velem. . .. Szerencse a tudáshoz szokott szegődni, Tudatlanhoz csimpajgódzva szeret évődni. Szólt a higgadt értelem. Hadúr kardja fénye.... az értelem gyakorlati ténye, tudáson át lesz erők eredője. Nem parlagi élet. mely erkölcsöt éget, tönkre vás, aláás, Család s nemzet köteléket. Csak előretörés, gátló gáton tőr rést, Biztositja az előhaladást. Gyémántot az önnön pora fényesíti, az értelmet a tudás élesíti, mely gyakorlatból ered.
