Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1946-01-01 / 7. szám
2 T Ä R O G A TÓ getett időnk s hatalmas adósságunk van jövedelem s megélhetés reménye nélkül? Mit csináljon az, aki az egész vagyonát ráírta egy olyan nőre, aki most otthagyja valami rágalommal s igy az illető előtt egyszerre az egész élet lehetetlenné válik? Ilyen esetek kimerithetelen számmal vannak s az ördögi leleményesség létesíti őket. Ezek ellen s minden gonosz ellen csak egyetlen egy orvosság van: Isten, aki egyszersmind az emberi léleknek egyetlen és igazi erőssége. Honnan tudjuk azt, hogy Isten a mi egyetlen erősségünk? Az istentagadók nyilván ellenkeznek velünk s van elég istentagadó, aki — legalább is látszólag — nagyszerű és kényelmes életet él. Hát az eszünk diktálja. Ami az erősségünket alkotja, amibe kapaszkodni akarunk a hányattatásaink közepette, annak abszolút szilárdnak és változhatatlannak kell lenni. Ingadozó és mozgó dologba nem lehet kapaszkodni, mert magával ránt bennünket. Aminthogy erre volt példa bőven. Voltak, akik nem hittek Istenben, de hittek a proletárdiktatúrában s az volt a megváltásuk, az pótolta Istent a számukra. Hittke benne Trocky, hitt benne a “kommunista katekizmus” szerzője (Bucharin), de mi lett velük? Ők nem vették észre, hogy amiben hittek, az mozgott, változott, fejlődött, sok tekintetben az ellenkezőjévé vált annak, ami volt: ennélfogva ahelyett hogy segítette volna őket, megette őket. Vagy akik a tudományt teszik meg abszolút jelentőségűnek, “istennek”, hányszor válnak a tudomány áldozataivá? Mert bizony meglehet, hogy ami ma tudományos “igazság”, az holnap babona. Mi a mi saját napjainkban látszunk ilyen átfordulást megérni a vitaminok tudománya körül. Azért én csak Istenbe kapaszkodom, mint örökkévaló változatlanságba, az Igazság, Jóság és Szeretet örökkévaló változatlanságába. Mert nekem csak az kell, hogy legyen valaki, aki megért egész bizonyosan, s csak Isten ért meg, mert csak Ő ismeri a bensőmet; aki megérti a testi és lelki nyomorúságomat s akinek hatalmában van azon segíteni s akar is segíteni. Azért akar Isten rajtam segiteni, mert Ő akarja, hogy élni tudjak, hisz Ő teremtett; Ő akarja, hogy értékes életet éljek, mert hisz a saját dicsőségére teremtett, tehát meg is adja azokat az eszközöket, amikkel ilyen életet élhetek. Azért fordulok teljes alázattal, de teljes bizalommal is Hozzá: én hiszem, hogy Ő az én Atyám s én minden gondomat Őrá hagyom s az egész életemet indenestül az Ő kezébe teszem le. Aztán jöhetnek a viharok: Ő az én erősségem, mert Ő az én mindenem. Egyebem sincs, mini a lelkem és Isten; de ha ez a kettő megvan: tudok élni! NE LOPJ ! (Henry George beszédéből, amelyet 1887. május 8.-án tartott a newyorki Zeneakadémiában.) “Mi a szegénységet meg akarjuk szüntetni azáltal, hogy munkába állítjuk azt a hatalmas embertömeget, amely ugyancsak szeretne javakat termelni, de amelyet most az a rendszer, amely irigy és rosszindulatú embereknek megengedi, hogy Isten bőkezűségét maguknak sajátítsák ki, megfosztott a munkaalkalomtól. Nincs elég munka! Hogyan? Hát mi a munka? A termelő munka egyszerűen a föld megművelését jelenti: átalakítását annak a nyersanyagnak, amelyet a Teremtő helyezett bele. Nincs elég munkaalkalom ebben az országban? Tegyük fel, hogy mikor ezrekre rug a munkanélküliek száma és nehéz idők járnak mindenütt, egy bizottságot küldenénk fel a mennyek magas bíróságához elpanaszolni az itteni emberek nyomorát és szegénységét annak következtében, hogy nem voltak képesek alkalmaztatást találni. Ugyan milyen választ nyernénk? “A földetek mind használatban van? A bányáitok mind ki vannak termelve? Nincs már természetes alkalom a munka alkalmazására?” Vájjon mit kérhetnénk Istentől, ami itt már nem volna bőségben? Ő ezt a földet ugv adta nekünk, hogy telerakta nyersanyaggal a szükségleteink kielégítésére. Megadta nekünk a képességet és erőt arra, hogy ezt a nyersanyagot feldolgozzuk. Ha mégis hiány mutatkozik, ha nélkülözés van, ha vannak emberek, akik a bőség közepette éhen halnak, hát nem azért van mindez, mert kevesek magántulajdonává tették azt, amit a Teremtő mindenkinek szánt? Mikor ez ellen a szörnyűséges igazságtalanság ellen küzdünk, amely a munkástól megtagadja a munkaalkalmait, a szegénység okozója ellen küzdünk. Mi ezt meg akarjunk szüntetni, gyökerestől ki akarjuk tépni, és szabad és bőséges alkalmaztatást akarunk minden ember számára megnyitni. De az igazságos tulajdonjogot nem akarjuk megbolygatni. Mi igenis megvédjük a tulajdon szent jogát, azt a tulajdonjogot, amely igazságosan kapcsolódhat minden munka által létesített dologhoz. . A házat, a kabátot, a könyvet — bármit, amit munka létesített —, nyilvánvalóan egyéni jogcím illeti