Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

I TÁROGATÓ 5 avagy a gentry vármegyéé. Az újjászülető or­szágnak legnehezebb problémája lesz, hogy hogyan lehet ennek az állapotnak véget vetni. Gazdasági és politikai reformok egymaguk nem elegendők: az emberi egyéniség leg­mélyebb gyökereit kell megtisztítani. Ez egy filozófiai, metafizikai és vallási probléma. Worcester, Mass. 1945, Junius hava. Jászi Oszkár. A MÉHEK ÉLETE. Mikor az év leghosszabb napjai nagy, forró ajándékokként hullanak alá az égről, a vörös lóhere elkezd virágzani. Mióta egy Schubert nevű ur, aki először vászonszövő volt, majd nagybirtokossá vált, népszerűvé tette, minden arravaló parasztividéken holdszámra tenyész­tik. Mert tejjel látja el a tehenek tőgyét és a tejáram arany. A vörös lóhere növekedése bőséges időt vesz igénybe. Hónapokig csak az egyetlen “zöld” szót ismételgette, mintha abban állna a bölcseség teteje. Nem, a gyermekláncfűk, margaréták, tüz-szegfük és zsállyák ostobán elhamarkodott, rövid ragyogásra szánt, ma­gasra szökkenő és tüzes viselkedését nem utá­nozta, — lassú és meggondolt polgár ő, aki köszönettel elhárítja a sietést. Most, mikor a sietősek és gyors elhatározá­­suak már szalmás aggastyán főkké változtak, a vörös lóhere elnyeri a jutalmát a várakozni tudásáért. Mert Pán még mindig járja a mezőket és el nem használt alakzatok után kutat, hogy elvarázsolhassa őket. Az örömhimök a vörös lóherét is birtokába veszi és a lusta fickó, mintha csak villám érte volna, éccakára extázisba esik. Mert a levelek közt mindenütt vörös, mézzel megrakott virág­golyókat teremt, amelyeknek a kövér és vastag lilás-vöröse azt a látszatot ébreszti, mintha a földet hosszában és székében zavaros, erjedő musttal öntötték volna le. Most az érdektelen és paraszti növények egyszerre szatirokká és menádokká változnak; a táncos ruhájukkal megpirositják a léget s a lélekzetük édes illata felébreszti a méhek üzleti buzgalmát. Már korán napfölkelte után, mikor az éji harmat még gyöngyszemen és ezüstszürkén csüng a leveleken, jönnek és megrohanják a lóhere fejeket. Kezdetben csak kevesen van­nak; a levegő még friss s mintha húzódozná­nak a még nedves herelevelektől. De mielőtt a pacsirta bevégzi a reggeli korálisát, a számuk gyarapszik s hamarosan százával lepik el a lóherés földeket. A jelszavuk:zümmögni és vinni. Sokáig tartott, mig rájöttek arra, hogy azok az állatok, amelyek a szipókáikkal olyan heve­sen forgolódnak a lóhere virágok közt, a méh­­állam legmagasabb társadalmi fokozatát kép­viselik. Durva szemeinknek minden dolgozó­­méh olyan egyforma, mint a gabona-osztagok a szomszédos földeken. A puszta tekintetünk nem tud különbséget tenni a méhek közt s nem tudjuk megmondani, hogy azok, amelyek a szabadban mézet gyűjtenek, a megelőző órában nem voltak-e tisztogatással elfoglalva vagy a lárvák táplálásával. Voltak, akik azt hitték, hogy a méhek minden munkát elvégez­hetnek a pillanat kívánalmainak megfelelően, mások, hogy a méh-állam csupa specialistából áll, amelyek a születésüktől fogva csupán egy­féle munkát végeznek az egész érdekében. Egészen uj megfigyelések, amelyeket a müncheni állattani intézetben megjelölt mé­hekkel végeztek, tarthatatlannak mutatják mindkét véleményt. Kisült, hogy a méh-állam korhatárok alapján van tagozva s hogy minden korcsoporta meghatározott tevékenységi terü­let van bízva, amelyet bizonyos idő elteltével mással cserél fel. Ilyenformán az egyes ál­latok az üzem minden részén átvonulnak szigorú sorrendben. Az első szolgálat a legalacsonyabb. Mert az, amivel az újszülött munkás-méh kezdi a munkásságát, a saját bölcsője kitisztításából áll. Minden piszkot, a lárvahártya marad­ványait s a születési hátrahagyottakat ki kell küszöbölni a kamrából, hogy a királynő, amilyen gyorsan csak teheti, uj tojást helyez­hessen bele. Némelyik cellában halvaszületés vagy egyéb szerencsétlenség fordulhatott elő. Ezeket a bölcsőket is ki kell tisztítani. így tehát a fiatal méh-munkás úgy jár, mint a boltosinas, aki arra kényszerül, hogy a vezé­rigazgatóságra vagy főnökségre vonatkozó fennszámyaló álmait háttérbe szorítsa a való­ság mögött, amely egyelőre őt csak a takarí­tónő vagy háziszolga szerepéében alkalmazza. Már vagy három nap múlva ez a kép meg­változik. Mert a “csiirméh” kezd azoknak a bennlakóknak a korhatárába előlépni, amelyeknek a tevékenysége kizárólag az iva­dék gondozásában áll. Ebben az állásban a méheknek jórészt eledelt kel hordaniok azok­ba a sejtcellákba, amelyeknek az egyik végén egy éhes lárva (pxmdró) dugja ki a fejét. A különös az, hogy a fiatal méh az első 3 napton át csak “öreg” lárvák gondozásával foglalko­zik. Ezek az öreg lárvák, amelyek a begubó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom