Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-11-01 / 5. szám
12 TÁROGATÓ aki bírja itt cérnával, Első helyet, csak az kap. Fogadd tőlem ajándékom, mely fedezi jószándékom, ezt a hálót. Tündér szőtte, csuda-háló, cafatokra, soh’sem máló, Hallal megtel minden vetésre. Tartós fonál szövötté, tündér ujja kötötte. Halat kerit, áldást térit, minden evésre. * X. Attila magához sem tért, Zádor vezér eléje ért, és igy szólt: Sors, ha gurul, ember turpul, Eszközök vagyunk a Végzet kezében. Felsőbb rendű, vermelt éltü. titkos csendü, Magasan trónol a világ szemében. Fenség szerint, Kiváltságos, vagy egyszerű, fennhéjázó, vagy népszerű, Vezérségre, hősi címre az való, Akit nem visz, csára-hajszra egy vadló. Hős: ki maga tölti be a hivatását, Ki nem követi, mások másolt mását. Nem a szolgák, darabontok, tányért nyaló udvaroncok, tette, szója, Hizelgésből fakadt érdem, De a hős emberi tette, mely fokonként égbe vitte, Sző dicsfényt, egy hős feje köre Isteni kiváltságként Emeli ot, halandók fölé. v Hogy a természettel hadakozz, Kell, hogy a véred adakozd. Ha egy vezér lazult éltü, Nem kard, ha már kidőlt élű, jogbitorló elhajlás, az élete, dévajlás. Vagyok olyan legény, mint te! Attila királyfi. Készen vagyok, kész is leszek, párbajra kiállni. * Szenvedés és szegénység, épit tiszta értelmet, Amely nem tűr sérelmet. Bár nemes, vagy szolga, kisebb, mint a Volga, Nem ver elég mély hullámot. Ezért szolga a szolga. Hatalom bódultán, őserőd tódultán, párbajra, csak Nem áll ki egy királyfi?!.... Öreg Serdült szólta, mig szemével rovta, Zádor vezért, ki szavával vendég jogát, ősi szokást sértette. * Zádor szeme villan, barátsága illan, Szorult ökle, buzogányán izzad. Múló tekintélyét, sötétülő éjét, előveti. Felmérgelve, jobb-érzéke hibbadt. * Élet—halál harcra hiva, Attila megértette, vitézül helyeselte. .. .Ősi torna, mint a torma, szemekből könnyet facsar. Hadi forma, mért ne volna? ellen ellen bősz agyar. Ha egy küzdő, mint a tűzkő, szikrát akar csiholni, Ügyességet, keménységet, magából kell, kihozni. Bár megsebzett, harcra edzett, állja parázs fájdalmát, Félre inti s nem igényli, a gyengébbek szánalmát. Újra szülét, éleszt tüzet, harci helyét nem hagyja. Vére hullott? feljebb jutott, magát hősnek vallhatja. * (Folytatjuk.)
