Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

T Á R 0 G A TÓ

3

fölösleges ellentéteket és nehézségeket felidézni.

IV.

Nem lehet kétséges, hogy ez a politikai terv és taktika komoly realitási érzékről tanúskodik. Igyekeznek elkerülni úgy az októberi forradalom lassúságát és erőtlenségét, mint a kommunista diktatúra szélsőséges kilengéseit. Ha képesek lesznek ezt a politikai koncepciót kellő tartalommal és élő szellemmel megtölteni, akkor nem lehet kétséges, hogy csakugyan a demokrácia ügyét szolgálják. Egy ilyen átalakulás valóban az ország nagy többségének érdekében volna, mely módszerekben és elgondolásokban közelebb áll 1918 októberéhez, mint 1919 márciusához. S nem érv ez ellen az sem, hogy ebben az irányvonalban megszűnik a történelmi Magyarország igazi szuverénitása, akciószabadsága a hadügy és a külügy terén s egyre fokozódó függősége fog bekövetkezni az orosz világbirodalomtól. Elvégre a történelmi fejlődés kikerülhetetlenül egyre nagyobb állami integrációk felé vezet és ez a folyamat csak üdvös, ha nem áll egy szűkkeblű imperializmus szolgálatában;

Sőt, a ki a dolgok mélyére néz, az tudja, hogy már a múltban Magyarország szuverénitása csak névleges volt. Mi már az első világhárobu előtt, sőt a Pragmatica Sanctio óta a német “orbitba” tartoztunk! Nemzetközi helyzetünkben csak helycsere történne most. Az uj helyzet rendkívül sok előnnyel járhat úgy a magyar nép, mint az alkotó szellemiség szempontjából, ha a mai terv demokratikus irányban tovább fejlődik s nem fog csupán machiavellisztikus eszközként felhasználtatni az ország szovjetizálása és az orosz unióba való erőszakos beolvasztása felé, a mire nem volna nehéz analógiákat találni a szovjetunió múltjából.

V.

Ha az előbbi történelmi beállítás és a mai helyzetkép helyes, akkor következőkép válaszolhatunk a Tárogató körkérdésére, hogy a demokratikus amerikai magyarok és azok az emigránsok, a kik vissza fognak térni az óhazába, miben látják, amerikai tapasztalataik fényében, az újjáépítés fő feladatait?

Általánosságban azt lehet mondani, hogy a demokrata magyaroknak arra kell törekedni, hogy a reformok nemcsak papíron, de szellemben is demokratikusak maradjanak, hogy egy igazán demokrata közlélek alakuljon ki az országban s ne történhessék elkanyarodás a

népjogok útjáról. Ezen elv követése a részletekben a következőket jelentené.:

1) Őszinte együttműködés Oroszországgal. Értékeinek, intézményeinek és nyelvének szorgalmas tanulmáyozása. Szembeszállás minden törekvéssel, mely egy oroszellenes block létesítésére irányulna. De ugyanakkor további ápolása a nyugati kultúrával való évezredes kapcsolatainknak. Hid legyünk a Nyugat és a Kelet értékei között, nem pedig egy buffer state a kettő között.

2) Résen kell lenni, hogy áramlatok ne érvényesülhessenek egypárt rendszer bevezetésére. Ellenkezőleg a mai plebiszcitumos nemzetgyűlést igazi népies alapokra kell helyezni az általános, egyenlő és titkos választójog skrupulózus keresztülvitelével.

3) A törpe földbirtok izolált rendszere nem lehet életképes, ha azt szövetkezetileg nem szervezik s megfelelő hitel, oktató és kísérleti szervezettel államilag nem támogatják. Ámde ezeket a szövetkezeteket nem szabad kényszerrel keresztül vinni, nem szabad a magyar földmiveseket kolkhozokba pofozni. A magyar nép eléggé érett arra, hogy a kooperáció előnyeit átlássa és uj utakat keressen, melyek úgy az ország, mint a saját maga érdekében vannak. Az orosz kolkhoz rendszer újabb fejleményei is azt mutatják, hogy teljes kényszer szocializálás mellett is szükségesnek bizonyult a földmivesek egyéni tulajdonát és szabad rendelkezését jobban elismerni. A falusi életforma nagy kulturálsi lehetőségeket rejt magában, mint ezt Dániában és a skandináv államokban láthatjuk.

4) Siettetni kell az ellenforradalom maradványainak gyors és végleges kiirtását, hogy likvidálni lehessen az átmenetileg netán szükséges kivételes bíróságokat és internáló táborokat. A szabadságjogok rendszerét hatékonyan kell bevezetni, nemcsak papiros alkotmányban, de az életben is. Erőteljesen meg kell akadályozni a titkos rendőrség tultengését.

5) A nemzetiségi kérdés megoldása csak a konfederácio szellemében lehetséges. Ez a magyarságnak különösen alapvető érdeke akkor, a mikor kisebbségeinknek sorsa a szomszédos államokban attól függ, hogy fognak-e egyenlő jogokat élvezni az u.n. államalkotó nemzetekkel s szabadon fogják-e kiépíthetni teljes kulturális autonómiájukat. Alig lehet kétséges, hogy ezt a konfederációs politikát a szovjetek támogatni fogják, mihelyst meggyőződnek , hogy a konfederációnak nincs valami “egészségügyi kordon” mellékize. Szovjetoroszszág egyik legnagyobb alkotása a nem-