Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-01-01 / 7. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO’ AMBRO Hatodik évfolyam ★ 7. szám ★ 1944. január. JÁSZI OSZKÁR: A MAGYAR JÖVŐ. (A magyar szellemi életnek egyik kimagasló alakja, Dr. Jászt Oszkár, aki Károlyi Mihály kormányának minisztere volt s 1919 óta száműzetésben élt részint Bécsben, .részint az Egyesült Államokban, ahol az Oberlin College jogi fakultásának a feje lett, a New Europe c. folyóiratba cikket irt Hungary and Her Quislings címmel. Jászinak ez az értékes tanulmánya nagyon megérdemelné, hogy egész terjedelmében leközöljük s csak a helyszűke akadályoz meg bennünket ebben. A leközölt rész a cikke 8. fejezete. — Itt említjük meg, hogy Jászt Oszkár, aki egyszersmid a Demokratikus Magyarok Amerikai' Szövetségének enlnöke, 1943. október 1.-én magyarnyelvű rádióüzenetet küldött Magyarország népének.) “A kép, melyet Magyarország jelenlegi helyzetéről festettünk, lehangoló, de nem reménytelen. Vannák olyan erők Magyarországon, amelyek egy uj és remény teljesebb jövőt kezdeményezhetnek, feltéve persze, hogy az Egyesült Nemzetek vagy azok az államok, amelyek a béke feltételeit határozzák meg, megértéssel lesznek. Melyek ezek az erők? Mindenekelőtt is a magyar parasztság egyike a Duna Medence legértékesebb elemeinek. Testileg és lelkileg erős, bámulatos munkaképességű, mentes minden faji rajongástól és a népbolonditás rendszerint lepereg róla. Gyakran gondolkodóba ejtett az a hasonlóság, ami a magyar parasztok lélektana és a között van, amit a kínaiak népjellegéről tudunk. Mindkettőjükben ottvan a józanész, a szívósság és az örök természetfeletti rendben való hit. Mikor az ellenforradalmi válság idején az u.n. “urak” elvesztették a fejüket, mikor Horthy admirális “legjobb tisztjei” véres boszut álltak á “kommunistákon” és zsidókon, én megbízható forrásból tudok olyan esetekről, mikor a szomszédos falvak parasztjai a saját házukban adtak menedéket a városi zsidóknak, hogy megmentsék őket az Ébredő Magyarok üldözésétől. Egy helyesen keresztülvitt földreform itt nagy gazdasági és erkölcsi energiáknak nyithatna utat. A magyar munkásosztály, amely jórészt paraszti származású, nem áll mások mögött Közép — Európában ami az intelligenciájukat és kitartásukat illeti. Remélhetjük, hogy az ellenforradalom rettenetes tapasztalatai után politikailag érettebbekké váltak és hogy megtanulták azt, hogy a proletárság diktatúrája iránt bizalmatlanok legyenek, mert az csak újabb leveretést jelentene a számukra. Még a náci és magyar fasiszta nyomás alatt is a magyar szociáldemokraták hivatalos újságja nyíltan hirdette a parasztsággal és az értelmiséggel való együttmunkálkodás programját. A középosztályu magyar értelmiségiek, akik nagyrészt beolvadt németek, szlávok és zsidók (a szinmagyar nem tudott ilyen nagyobbarányu osztályt létesíteni, mert a hübérességnek volt alávetve), egészükben nem valami jó múltról tanúskodnak; az oligarchák eszmei eszközeivé váltak olyannyira, hogy ázokon még túl is tettek lármás hazafiságban és sovinizmusban. Csak a múlt század negyvenes éveinek európai ébredésében és újabban, vagy két évtizeddel az első világháború előtt, iparkodott a független tudósoknak ós íróknak egy csoportja uj utat mutatni az országnak. Ami a huszadik századbeli haladó emberekből hiányzott, az a realitás érzéke volt. Mivel