Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 9 két számos évvel ezelőtt dolgoztak ki: tervek az ipar fejlesztésére, a Duna vize felhasználására, a mezőgazdaság megjavitására és igy tovább. Ezek jórészt nagyon bonyolultak; át kell őket dolgozni és modernekké tenni a költségek pontos kiszámításával. De nincs terv az ipar és mezőgazdaság államközti kifejlesztésére, nincs terv a Dunai Konfederáció alkotmányára, amely Konfederáció 10—12 államot tartalmazna, nincs terv egy valódi demokrácia kifejlesztésére, nincs terv a szociális biztonságra, az uj feladatoknak megfelelő nevelésre, egységes pénzre, közös vámterületre, a fölösleg közös kivitelére, a nyersanyagok nacionalizására és a bank-rendszerre. Ezeknek a terveknek az elkészítése sok hónapot, talán éveket vesz igénybe, de okvetlenül szükséges, hogy legalább is az alapvető pontokra nézve még a háború vége előtt teljes megegyezés jöjjön létre. Egy teljes kutató intézetre van szükség sok alkalmazottal, akik szakemberek a maguk mezején és nagyon emberségesek és táglátókörüek. Kétségtelen, hogy ilyen emberek találhatók úgy az angolok, mint a dunaiak közt. Kétségtelen, hogy végleges terveket lehet kidolgozni. Ilyen terveket, amelyek 115 millió ember jobb és boldogabb jövőjét szolgálják, nem kell suba alatt tartani, hanem hatalmas propaganda eszközökül felhasználni és az otthon szenvedők vigasztalására. A Dunai Szövetség államai nagy és változatos szépségű államok, barátságos, jóindulatú, szorgalmas népek lakóhelyei; államok, amelyeknek mérhetetlen mezőgazdasági és ipari lehetőségei vannak. Évszázadokon át benső és kíilső veszekedések színhelyei voltak. De ezt a szerencsétlen állapotot abban a pillanatban meg lehet szüntetni, amint a lakosok azt elhatározzák. Csak előrelátásra, jóakaratra és ésszerű tervezésre van szükség. De mindezt most kell megkezdeni. Most, ebben a pillanatban. Befejezés. A tervezetnek történeti szükségessége van. Hogy eredményes és maradandó legyen, realisztikus alapokra kell fektetni. Sok olyan irányzat van a mostani időkben, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: a tömegek óhajtják, hogy a háhoru ostobágainak és rombolásainak vége legyen, tehát hogy nagyobb fegyveres biztonság legyen a nagyobb politikai egységekbe való tömörülés által; óhajtják a nagyobb szociális biztonságot; azt, hogy kiemelkedhessenek a 19. század szűkkeblű nacionalizmusából; a tömegek tudják, hogy az állami szuverénitás egy részét fel kell adni egy magasabb szövetségi szuverénitás érdekében; vágyódnak nemzetközi szolidaritás után; kívánják, hogy az egyéni profit motívuma a közjóért való munkálkodás motívuma váltsa fel; hogy a halálos versengés helyét az egymás segítsége foglalja el; hogy a Keletet és Nyugatot összekapcsoljuk; hogy igazi demokrácia legyen; hogy a kisebb nemzetek kultúrája megnöveltessék és fejlesztessék. Mindezeknek a törekvéseknek magfelelne a Dunai Szövetség megteremtése. A Dunai Federáció realisztikus megalapozása a földrajzi, közgazdasági, néplélektani és katonai szükségesség tényein nyugszik. Ez a Szövetség szilárd, szárazföldi földtömeget képvisel, amelyet három tenger mos, a kivitel lényeges útjait szolgáltatva; olcsó viziutak és értékes nyersanyagok nagy lehetőségeket nyújtanak; nemzetek egységét képviseli, békés, munkás, jórészt szláv paraszti felfogású nemzetekét, akik közt benső faji és gondolkozást rokonság van; jelent ugyancsak egymásba szövődött kis nemzeteket, amelyeknek állandó határvillongásai vannak. Ha ezeket a nemzeteket két vagy három kisebb federációkba egyesítenék, — amely gondolat már felmerült —, azokat könnyen fel lehetne egymás ellen uszítani, ami által nagy katasztrófák keletkeznének. Végül ez a több mint 100 millió fogyasztó, akiknek a vásárlóereje hamarosan nőni fog, amint szövetségbe léptek, szilárd alapot szolgáltat bármely összegű hitelhez, amelyet még természeti kincseik és mezőgazdasági fölöslegeik is biztosítanának. A Dunai Konfederáció nélkül Európa békéje és biztonsága, annak az Európának, amely ellentétes szociális és gazdasági rendszerekből áll, bizonytalan marad. De a demokratikus Nyugattal és a U.S.S.R.-ral való őszinte barátsága révén, meg azáltal, hogy két világnézet közötti szociális összekötő szerepet tölt be és azáltal, hogy hatalmas béke — és rend — hadsereget tart fönn, a Dunai Federáció Európa békés fejlődését biztosítja. A feladat nem könnyű. Alapos előkészületet követel. De ezt a dunai nemzetek maguk nem kezdhetik meg. Ők szét vannak osztva s nincs közös találkozási helyük. Még mindig bizalmatlanok egymás iránt s könnyen felizgathatok egymás ellen. Még hiányzik belőlük a testvériesség érzése. Vezetést igényelnek. Nekünk, kivüllevőknek kell a kezdeményezést megtennünk a Szövetséges Hatalmaknak a támogatásával.
