Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 5 JEGYZETEK Az infláció ellen. A háború sok pénzbe kerül. Nagyon sokba. A bankjegy prés működik. Megvan a veszedelem arra, hogy a nagy pénzkibocsátás következtében a pénzünk elértéktelenedik. Ezt kötelességünk elkerülni, mert mit ér a pénzfőleg a keserves munka gyümölcseként megtakarított pénz-, ha nincs vásárló értéke? Mit tegyünk? A kormánynak vannak üdvös rendelkezései erre vonatkozólag, de ezek magukban véve nem hatékonyak, ha az egész lakosság nem kooperál velük. Itt van egy pár gyakorlati jótanács, amelyket jó lesz megszívlelnünk és betartanunk és pedig a saját érdekünkben. Ezek egy newyorki újságban jelentek meg: 1. Vásároljunk hadi kötvényeket, hogy igy a kormánynak kölcsön adjuk azt a pénzt, amely szükséges arra, hogy a győzelem eszközeit megvásárolhassa. 2. Fizessük meg az adónkat lelkiismeretesen. 3. Vásároljunk úgy a magunk, mint a családtagjaink számára életbiztosításokat. 4. Fizessük vissza az adósságainkat s kerüljük el az uj adósság csinálást. 5. Csak azt vásároljuk, amire szükségünk van és vigyázzunk arra, hogy az egyszer megvett dolog addig tartson, ameddig csak tarthat. 6. Éljünk úgy, ahogy a jegyrendszerünk engedi, hogy mások rövidséget ne szenvedjenek. 7. Kooperáljunk a kormány ár és bér állandósító programjával. Minden bélyeggyűjtő annyit fektethet be a bélyegek vásárlásába, amennyit csak tud. Ha bélyégket vásárolunk, segítjük az infláció elleni küzdelmet, mert ez a befektetett pénz vissza van vonva a más áruért való versengés piacáról. Mindamellett a pénzünknek a teljes értékét bírjuk s még. kis arányú infláció esetén Í6 tökéletesen meg vagyunk védve. Az amerikai kormány tisztviselőit figyelmeztették erre a gondolatra és azok teljesen helyeselték. Ők maguk is bélyeggyűjtők. Detektiv regények. Én szeretek detektív regényeket olvasni. Az ember figyelmét teljesen lekötik arra az időre, amig olvassa őket, tehát elvonják a firgyelmét mástól s igy pihentetik a lelkét. Olvasás után rendszerint elfelejtjük őket, de ez nem nagy baj. Egy év múltán újra elővehetjük őket s újak gyanánt olvashatjuk. Azok a honfitársaim, akik nemcsak az Írott betű, hanem a hallott szó alapján is ismernek, tudják, hogy gyakran ajánlottam nekik az angol detektív történetek olvasását. Főleg azért, mert azok segítenék őket az angol nyelv elsajátításában. Ha a detektív történet érdekes, akkor az ember vesz annyi fáradságot, hogy megnézze az ismeretlen szót a szótárban és ezt annyiszor megteszi, hogy végül alig marad ismeretlen szó hátra. Más szóval: gyarapodott az angol tudása. A nyári vakációm alatt ismét elolvastam vagy egy tucatot, amelyek legjobbjait felsorolom. Ezek ára 25—39 cent, tehát könnyen megvehetők. Meg is kell venni őket, mert én az én példányaimat olvasás után a katonáinknak adományozom. Ezt a példát követhetik az uj olvasók is, mert épen ezek azok a könyvek, amelyeket a katonák olvasni szeretnek s nem Czakó Ambró filozófiai Írásai. Kétségtelenül nagy irásmüvészettel megirt könyv Raymond Chandler, Farewell My lively c. könyve, s akik jól tudnak angolul, azoknak nagy élvezetet fog okozni a szokatlan hasonlatai óriási tömege. A történet maga egy gangster-rel foglalkozik. Szokatlanul jók és a sablonos történetektől eltérők Richard Hull Írásai: My Own Murder és The Unfortunate Müderer. Az első úgy hat, mintha két könyvből állana: az egyik fele igen humoros, a másik a-gyilkos hajszájának a története. A második könyvben jó leírás van egy hadi gyár hatékonysági problémáiról. Mindakettő Angliában játszik. Raymond Postgabe könyve, Verdict ef Twelve, egy marxi tételt akar igazolni: “Nem az emberek tudatossága határozza meg a létüket. hanem szociális létük határozza meg a tudatosságukat”. Ezt vitatni lehet s jó vitat-
