Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-05-01 / 11-12. szám
6 T Á R O G A TÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAK.Ő, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. zenésiteni. Niobe pompás targya lehetne egy hangversenynek vagy egy mithológiai oratóriumnak. * * * * (Mrs. Jameson olvasni kezdte Eckermannnak Goethével való beszélgetéseit. Nyilvánvaló, hogy ez a könyv nagy hatással volt rá, mert sokat foglalkozik vele a könyvében. De foglalkozik magával Goethével is, amint azt a következő részlet mutatja.) Goethe Erlkőnig-]ének a következő szép magyarázása nem Eckermann könyvéből való, de nem tesz semmit, elmondom úgy, ahogy én hallottam. “Goethe Erlkönig-je mélyértlemii erkölcsi allegória, bár nem vagyok biztos abban, hogy ő ilyennek szánta. “Vannak olyan lények a világon, akik finomabb érzékkel látnak és éreznek, mint a többiek. Ők látják a szellemi szomorúságot, azt a veszedelmet vagy rémet, amely fenyegeti őket, mig azok akik nem ugyanolyan szemmel látnak, észt és filozófiát prédikálnak nekik. A szegény megrémült gyerek segítségért és könyörületért esd s a világi bölcseség válaszol neki. “Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.” vagy: “Es scheinen die alten Weiden so grau.” “Te csak ködfelhőket látsz vagy a szürke fűzfák hullámzását,, maradj csak nyugton.” Aztán az érzés gyermekét halva találták a Bölcseség karjaiban, meghalt olyan okok miatt, amelyeket senki se hitt el vagy látott meg. Nem fordul ez elő gyakran az életben? * * * Amit Goethe az értelem igaz vagy hamis hajlamairól mond s arról, hogy a hajlamot gyakran tehetségnek tartják, figyelmet érdemel; olyan hiba ez, amelybe gyakran beleesünk, akár magunkról van szó, akár másokról. Mosolyogva mondja: “Az emberek azt hiszik, hogy öregeknek kell lennünk, hogy bölcsek lehessünk; az igazság az, hogy amint az évek ránk nehezülnek, épen elég gondot okoz az, hogy olyan jók és olyan bölcsek legyünk, amilyenek voltunk. Bizonyos dolgokban az ember húsz éves korában époly helyesen gondolkozhat, mint hatvan éves korában”. A vallásra nézve a következő szép hasonlatra bukkantam, de nem tudom, hogy Eckermantól való-e vagy Goethétől. “Mikor a müértő szemléli a nagy mester müvét, azt ő egészként szemléli. Tudja, hogy hogyan kel a szétszórt részeket az általános hatásba beleilleszteni. Nem becsül egyes részeket többre a többieknél: nem kérdi, hogy ez vagy az az arc miért szép vagy csúnya; csak azt nézi, hogy valamennyi a megfelelő helyen legyen s a művészet szabályai szerint; de állítsunk csak egy tudatlan embert a kép elé s rögtön észrevesszük, hogy az egésznek a nagy tervét vagy meg se látja vagy teljesen megzavarodik tőle. Valami apróság vonzani fogja, egy másik sérti s végül is valami jelentéktelenségen fog nyargalni, olyanon, amihez ért, s dicsérni fogja ezt a sisakot vagy azt a tollat, hogy jól vannak megcsinálva.” “Mi emberek pont ezt az újonc szerepet játsszuk, mikor a világegyetem rendelkezéseinek a nagy látványa előtt állunk. Itt valami derült hely vonz, amott egy mély árnyék elriaszt: a végtelen egész megzavar bennünket; hiába próbáljuk meglátni a nagy LÉNY vezérgondolatát, aki az egészet úgy tervezte, hogy a mi korlátolt értelmünk nem képes felfogni.” Öreg ember nótája. Irta: Finta Sándor. Mikor sütik a lángost, Öreg ember nem álmos. Lángostól kedve szottyan, Kulacsa mélyen kottyan. A Berettyó elapadt, Fahidja rég leszakadt. Minden fűzfa kiszáradt, Elfelejtik a nádat. Elfelejtik a nádat, Nem én, az édes szádat. Ha szám a szádhoz tapad, Legott mézforrás fakad. A szeretőm díván ja, Nyugodalmat kívánja.
