Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-05-01 / 11-12. szám

4

TÁROGATÓ

Levél a szerkesztőhöz.

Kedves Dr. Czakó Ur,

mellékelve itt küldök 2 dollárt az előfizetésem megújítására.

Érezzük és tudjuk, hogy nemes irodalomra ma nagy szükségünk van; a tudás mesterségének otthont kell találnunk a családban is.

Körülbelül egy év óta vagyok a Tárogató olvasója. Hálás köszönetét mondok érte a szerkesztőjének; a lapja hasznunkra van és okulunk belőle. A bennelevő tudás és erkölcsi érték sokkal felülmúlja az előfizetési árát. De mi anyagiakkal nem valami dúsan rendelkezünk, azért csak szivünk melegével fizetünk érte. Segít bennünket abban, hogy az igaz, rendes utón járhassunk.

Üdvözlettel:

G. Kelemen

(52S St. Germain Ave, Toronto)

(Köszönjük Kelemen György szives sorait. Szerk!)

Francia aimanakok.

Az almanak szó annyit jelent, mint kalmdárium. Olyan kalendárium, amely tartalmazza a holdra, napra, bolygókra való számításokat (az almanak arab szó épen annyit jelent, mint számítani) és egy csomó hasznos tudósítást. Nem volt ország, amelyben az almanak népszerűbb lett volna Franciaországnál. A parasztoknak volt almanakjuk már 1479-ben, a müveiteknek 1613-ban, a királynak 1669-ben, a szerelmeseknek (A szerelem örök almanakja) 1681-ben, a buzgó lelkeknek (a pápák és bíborosok felsorolásával) 1692- ben, a dalosoknak (Az énekes almanak) 1750- ben. íróknak, költőknek, művészeknek, kereskedőknek, katonáknak mind saját almanakjuk volt. Voltak származási, vicces, történeti, politikai, szatirikus, kereskedelmi, jövendölő, szerelmi, drámai és tanító aimanakok.

1700-tól 1744-ig jelent meg a Zsebalmartakja mindannak, ami a világ kereskedelmére vonatkozik, egy sorozat, amelyért gyűjtők jó pénzeket fizetnek. A király almanakja, amely először 1699-ben jelent meg, tartalmazta az uralkodókat, a papságot és a katonaságot, a parlament tagjait s más kormányzó testületeket, a póstafutók útjait és a népszerű vásárok dátumait.

A francia forradalom előestéjén jelent meg

Sylvain Maréchai hires almanakja, a Becsületes emberek almanakja, 1788-ban. De az almanak az évet nem igy jelezte, hanem azt mandta, hogy !<kiadatott az ész első évében” Ebből az almanakból a gregorián kalendárium szentjeit kiűzték s helyettük napokat kaptak Martialis, a latin költő, Pascal, a francia mathematikus és gondolkodó, Voltaire, Fene- Ion, Agnes Soréi és Louise de la Vallieres, akik királyi szeretők voltak. Minden hónap három tizes ciklusból állt s a megmaradt öt napot (tizenkétszer 30 csak 360.) a barátság, szerelem, házasság stb. ünnepének nevezték. Marechalt elfogták s mint vallásgyalázót megvesszőzésre és megégettetésre Ítélték, de ezt az ítéletet börtönre módosították. Négy hónapig tényleg börtönben ült az almanak szerzője, akinek a müve sugalmazta a forradalmi kalendáriumét. A forradalmi naptár 1793-ban jelent meg s benne a hónapoknak is uj neveket adtak, az évszakoknak megfelelően. A megmaradt öt nap ebben a kalendáriumban az erények, géniusz, munka, szabadszó és jutalmak ünnepnapja lett. A kalendáriumot azonban feladták a 14. év Havas hónapjának 10. napján, azaz 1805 dec. 31.-én.

KANADA SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT.

(Ebben a részletben a rendkívüli műveltségű Mrs. Jameson uj oldaláról mutatkozik be az olvasónak.)

A legcsiszoltabb és legműveltebb muzsikus, akivel valaha is találkoztam, Felix Mendelssohn volt. Nem emlékszem már arra, hogy ő maga emlitette-e vagy valaki más azt a levelet, amelyet Carl von Weber irt neki, figyelmeztetvén, hogy a hivatásában nem érheti el a legnagyobb elismerést, hacsak erényes és tisztességes életet nem él. “A nagy művésznek jó embernek kell lennie”, mondta Weber.

Mig a témánál vagyok, szeretném egy-két zenei visszaemlékezésemet elmondani addig, amig az ujjaim le nem fagynak.

Egyszer Thalbergge! és Mendelsohnnal arról csevegtem, hogy a muzsikusok gyakran milyen semmitmondó neveket adnak a szerzeményeiknek, mint F dur koncert, B moll koncert, Első szimfónia, Második szimfónia stb. Mendelson azt mondta, hogy ámbár majdnem minden esetben van a zeneszerzőnek valami vezérgondolata, nagyon nehezére esnék, sőt lehetetlen volna neki olyan címet adni a müvének, amely ugyanazt a gondolatot vagy