Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-03-01 / 9. szám
12 TÁROGATÓ De ez csak a homályban tévelyeg S jogalma sincs arról, miben segít. Csak az építész látja az egészet, S bár megfaragni nem tud egy követ, A müvet ő teremti, mint egy Isten. Ily építész nagy a tudásban is. A tudós válasza az, hogy Hiúságból mindenki önmagát Tekinti látkörében a középnek, középnek, centrumnak, melyből mindent megérthet s melyből kell is mindent megértenie tudni, (mikor is az első esetben a centrumot a gondolkodó alanyban látjuk, mig a másodikban a gondolkodó alany tudományos kutatásainak az eredményeiben), igaz ugyan, de nem válasz Ádám kijelentésére. A tudós nem is foglalkozik tovább az elvi jelentőségű kérdésekkel, hanem a múzeuma tárgyainak a bemutatásához fog. Ez a muzeum, amely a kiveszett ló, kutya, ökör stb. példányait tartalmazza, azt sejtteti velünk, hogy a kommunista falanszter rendszerét Madách sokkal későbbi kor termékének képzelte el, bár a maga anyagias, istentelen és gépies felfogásával — ha nem is olyan végletekbe menőleg, de mindenesetre lényegileg — ott volt a kommunista államrendszerben 1942-ig. Az ember tragédiájának a kommunista falanszterét a kenyér, a táplálék hiánya teremtette meg. Az élet és tudás csak a kenyér megszerzésében merül ki. Az aranyat is megvetik már, mert nem lehet megenni. Hogy egy ilyen kor elkövetkezik-e, azt nem tudjuk, de nem is tartjuk valószínűnek. Az emberi tudás a táplálkozás terén már is olyan felfedezéseket tett, amelyek azt sejttetik velünk, hogy a természet szeszélyeitől függetlenül a vegyi laboratóriumokban elő lehet állítani azt, ami azelőtt csak a természet műhelyéből került ki. Ha nem is kizárólagosan — mert az ember részben mindig természeti meghatározottságú marad —, de olyan részletben, amely nemcsak pótolhatja a természet által adottaknak bizonyos mennyiségét, hanem a megmaradt másik mennyiséget úgy megjavíthatja, hogy az -— az emberi közreműködés révén — tökéletesebb lesz, mintha egészen a természet létesítette volna. Természet és emberi tudás együtt adják meg azt, amit se a természet se a tudás egyedül meg nem adhatott volna, de úgy, hogy a tudás marad a fontosabb. Az ember mindig koronája marad a természetnek. XXXXI. A totális állam. (A falanszter szin végéig.) Ebben a falanszter színben van egy jelenet, amely érthetetlennek vagy ellenmondásosnak látszanék a szin egészével szemben, ha a tapasztalat nem tanított volna meg bennünket arra, hogy igenis lehet értelme. (Jeléül annak, hogy ha valamely -egyébként mélyértelmü szövegben — -jogalmi ellenmondás mutatkozik, ezt az ellenmondást megszüntetheti egy esetleges tapasztalás. A fogalmi ellenmodás még nem jelent szükségképen tényleges ellenmondást. A logika nem a valóság mértéke.) A tapasztalatot Hitler totális államának a viselkedése szolgáltatta. {Folytatjuk)
